96. rész

-Louis? Mit szeretnél?- mondtam kicsit nyugodtabban.
-Van egy zseblámpád? - kérdezte.
-Van.
Kinyitottam a bőröndömet és kivettem. Odanyújtottam Louisnak, de ő megragadta a kezem.
-Jó, akkor gyere!
Kihúzott egészen a stégig és leültetett. 2 percig mászkált egy helyben amikor már nem bírtam tovább.
-Louis! Mit akarsz?!
-Harry...Te...Niall. Jézusom!
-Louis? Ülj le!
-Harry és Te?!- forgott körbe mint egy őrült.
Fölálltam és megfogtam a vállát.
-LOUIS! Ülj le!- mondtam hangosan. 
-Ülj le te!
-Tessék?-kérdeztem.
-Hogy tehetted ezt Niallal?
-Figyelj, ezt már megbeszéltem vele.
-És akkor?! Nekem milyen érzés lenne?
Louis szavai mellbe vágtak.
-Ezt beszélgetéssel nem lehet megoldani! -mondta.
-Akkor szerinted mit csináljak?- mondtam és elcsuklott a hangom.
-Mennyi gyertya van ebben a házban?
-Nem tudom. 5-6 darab százas csomag.
-Remek. Hozd ki őket és hozz gyufát.
Úgy tettem, ahogy Louis mondta. Előrementünk az udvarra és kiöntöttem a gyertyákat a földre.
-Most mi van? - néztem rá.
-Nézd! Ezt rakd oda, azt meg oda. - mutogatott.
Egy fél óráig pakolgattuk a gyertyákat, sőt Louis még a szobájuk ablakából meg is nézte, hogy hogyan fest fölülről.
-És most?- kérdeztem.
-Csinál valami kaját!- parancsolt rám.
Halkan bementünk a konyhába. Csináltunk egy húsos-baconos-uborkás-salátás-hagymás-szószos szendvicset. Ez a művelet csak fél órát vett igénybe.
-Kell még valami? - kérdeztem Louistól.
-Rakd le és nézd meg mit ügyködtünk össze!
Louis fölhúzott a szobájába és megnéztem, hogy milyen lett a kert. Addig Louis lement és meggyújtotta a gyertyákat. Szépen lassan kirajzolódott a szöveg, amit a gyertyákból raktunk ki :
'Bocsánat! Szeretlek Niall ♥'
Louissal gyorsan helyet cseréltünk. Én lementem a konyhába és megfogtam a szendvicset és kimentem a kertbe. A gyertyák halvány fénye megvilágította a kertet. A tállal a kezembe beleálltam a szívecske közepébe és vártam. Egyszer csak annyit hallok az emeletről, hogy Louis ezt mondja.
-Haver kelj fel! Ezt látnod kell!
-Mi van?- kérdezi félkómásan Niall.
Louis odalökdöste Niallt az ablakhoz és rögtön el is futott. Niall csak állt az ablakba, én meg erőltettem egy mosolyt az arcomra. Fél másodpercre lenéztem a földre; visszanéztem az ablakra de Niall már nem állt ott. Hova tűnt? Körbenéztem és...

95. rész

Ahogy kiértünk a sikátorból a rajongók rögtön letámadtak minket. Niall megfogta a kezem.
-Csak mosolyogj!- súgta a fülembe.
Úgy tettem ahogy mondta. A rajongók persze ezer képet csináltak és csak kicsit vakultam meg a vakuk villanásától, de nagyon megnyugtató volt Niall kedvessége és lélekjelenléte. Ha egy rajongó valami rondát mondott az ujjával megsimította a kezem és rám nézett, hogy minden rendben van-e. Én csak mosolyogtam; bár belül nagyon fájt amiket mondtak, de már-már megszoktam. Lassacskán hazajutottunk és meggyötörve rávetettem magam a kanapéra.
-Váá!- mondtam és lefordultam a földre.
Elkezdtem vergődni, Niall pedig a konyhából ezt végig nézte.
-Mi a baj?- kérdezte teli szájjal.
-Mit eszel?- néztem föl és tiszta kóc volt a hajam.
-Chipset. Kérsz?
Visszaejtettem a fejem a padlóra és megráztam a fejem.
-De tényleg mi a baj?-ülte le mellém a földre és folytatta a ropogtatást.
Átfordultam a hasamra.
-Semmi.- mondtam.
-Mi a baj?- kérdezte újra.
-Hosszú volt ez a nap...
-Aludjunk?
-Aludjunk.
A többi ajtó már be volt csukva, ezért gondolom aludtak. Niallal fogat mostunk és lefeküdtük aludni. Éppen elalszom és annyit hallok, hogy valaki kopog az ajtón. Mérgesen fölkelek és kinyitom az ajtót.
-Zain, mit akarsz?-kérdeztem.
-Add vissza a cigit. Kérlek!
-Nem!
-Kérleek!
-Zain menj aludni! -mondtam és becsuktam az ajtót.
Visszafeküdtem a helyemre, éppen elaludtam és megint kopognak. Már nagyon mérges voltam, de azér kinyitottam az ajtót. Megint Zain állt ott.
-Add vissza! - mondta.
-NEM! Menj aludni.
Megint visszafeküdtem az ágyba, megint elaludtam és megint kopogtak. Már nagyon nagyon mérges voltam.
-Zain húzzál már aludni!- mondtam és kinyitottam az ajtót.
Nagy meglepetésemre nem Zayn áll ott hanem...

94. rész

A lány már nyitotta volna a száját, de Niall gyorsan fölállt és mondta halkan.
-Kérlek! Kérlek ne! Ha igazán szereted a One Directiont akkor nem szólalsz meg!- mondta Niall.
A lány lemeredve állt aztán megszólalt.
-Bocsi, de nem tudom angolul.- húzta a száját és közben az izgalomtól csak kapkodta a levegőt .
Én is kijöttem a kuka mögül és lefordítottam magyarra neki:
-Ha befogod találkozhatsz a fiúkkal.- mondtam.
A lány bólintott.
-Amúgy hogy hívnak? - kérdeztem de a lány végig Niallt nézte aki a körmét piszkálta.
Rácsaptam a kezére és összehúzta magát.
-Be sem mutatkozol? - néztem rá.
-Ja, de. Örülök, hogy megismertelek, Niall Horan.  - nyújtotta oda a kezét neki, komoly arccal.
Lefordítottam neki, amit Niall mondott és a lány rögtön a nyakába ugrott. Niall mosolygott egyet, mint ahogy a rajongókhoz szokott de szerintem a lány félre értette és megfogta a kezét.
-Szeretlek!-mondta a lány. Niall nem ért magyarul, de mivel ezt a szót már vagy ezerszer elmondtam neki,hogy tudjon valami értelmeset is magyarul ( mert a 'mit eszünk?' kifejezést nem tartom túl értelmesnek) rögtön megértette.
-Én is.- mosolygott.
Niall minden rajongónak ezt mondja, gondolom a lány nem érette, meg...
-Mit mondott? - kérdezte nyávogós hangon és olyan lenézően nézett rám.
Miért viselkednek így velem akiknek Niall szeretik? Engem miért nem szeret egyik rajongó sem?
-AZT MONDTA HOGY Ő IS! - mondtam modortalanul.
-Ne legyél már ilyen!- mondta a lány.
Ekkor loholva megérkezett utánunk Rob.
-Hála az égnek! Azt hittem, hogy valami bajotok lett.
-Pedig nem...
-És ő kicsoda?-nézett a lányra.
-Nem tudom, de ha nem szólsz neki, akkor hamarosan meg fogja csókolni Niallt.
Rob bólintott és eltessékelte a lányt, aki heves hisztijei között majdnem leütötte Robot, ha az nem húzza el a fejét. Mi Niallal ezt röhögőgörccsel jutalmaztuk és Rob védelmében elindultunk hazafele és...

93. rész

A csók után a fejét a fejemhez támasztotta.
-Annyira buta vagyok.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Igazad van, az vagy. De az én butám.- mosolygott.
Halkan elnevettem magam és újra megcsókolt.
-Soha többet...- mondtam.
-Soha többet...- ismételte.
-Annyira szeretlek.
-Én is!
-Haza kéne mennünk mielőtt megtalálnak a rajongók, nem?- kérdeztem.
-Igen kéne...- és Niall megint megcsókolt.
-Akkor nem szeretnénk indulni?- mosolyogtam.
-Nem szeretnék.- húzott még egyszer magához.
Megöleltem Niallt és úgy maradtunk. Ott álltunk vagy fél óráig mozdulatlanul, amíg az erdőből ki nem lépett egy lány és elordította magát, hogy :
-NÉZZÉTEK! OTT VANNAK!- mutatott felénk.
-Ezt nem hiszem el!- mondtam.- Gyere!
Megfogtam Niall kezét és elkezdtem futni. A rajongók, persze ugyanígy tettek és rohantak utánunk. Hirtelen behúztam Niallt egy sötét sikátorba, és bebújtunk egy kuka mögé. A fanok nem vettek észre minket, és elrohantak a sikátor mellett.
-Nem így terveztem az estét. Sajnálom. - suttogtam.
--Micsoda? Nincs is romantikusabb mint egy kuka mögé bújni. - mosolygott és megcsókolt.
Hirtelen a kuka mögül halk lépteket hallottunk. Niallel összehúztuk magunkat de a lány észrevett minket és...

92. rész

Elindultam de a rajongók követtek. Futni kezdtem, de futottak utánam. Eléjük futottam és megálltam a tömeggel szembe.
-Harry Styles alsógatyában futkorászik a kertben!- mondtam.
A rajongók persze, egymás löktél föl, hogy lássák Harryt. Csak 10 percbe tellett amíg rájöttek, hogy Harry nem rohangál alsógatyában a kertben, de addigra én már rég messze jártam. Csak Rob volt velem, mert egyedül a sötét éjszakában, én nem megyek sehova. Az utcák kihaltak és sivárok voltak.
-Niall,Niall!-mondtam, de sehonnan nem jött válasz. -Ezt nem hiszem el!- sírtam.
Tétlenül mászkáltam a sötétben még vagy 20 percig amíg kiszáradtak a könnycsatornáim. Vég elkeseredésemben elsétáltam a Balaton partra. Leültem egy padra és néztem a lágyan hullámzó vizet.
-De én szeretem Niallt.- mondtam magamnak hangosan.- Nem akarom elveszíteni. Harryt nem szeretem! Szeretem Niallt, mindennél jobban! Nem szeretem Harryt! Már megbántam amit tettem! Ha lenne lehetőségem visszafordítani az időt, már rég megtettem volna! - az arcomat a kezembe temettem a kezem és sírtam. Egyszer csak az erdő felől zörgést hallottam. Rob egy kicsit távol állt tőlem, de ő is rögtön oda nézett.  Az erőből Niall lépett ki, kisírt szemekkel.
-Niall!- mondtam meglepődve.
Megtöröltem a szemem és néztem, ahogy közeledik felém. Most tényleg ő az vagy csak káprázik a szemem? Niall egy szó nélkül leült mellém és ő is nézte a vizet. Meg akartam ölelni, de nem engedte. A szememben összefolyó könnycseppektől elhomályosodott az elém tárult világ.
-Niall...-mondtam halkan és fölakartam állni, de megfogta a karom.
-Maradj.- suttogta.
Visszaültem és elhúzta a kezét, vissza az ölébe.Újabb 5 perc néma csönd után, egy könnycsepp legurult az arcomon.
-Én ezt nem bírom tovább!- mondtam és fölálltam.
Niall lendületből megint megfogta a karom.
-Maradj...- ismételte.
-Miért Niall, mért?- töröltem le az arcomról a könnyeimet.
Niall elkezdett halkan sírni, de a kezemet nem engedte el.
-Mert most van rád a legnagyobb szükségem...- mondta.
-Pont rám?- kérdeztem.- Pont rám, aki a legnagyobb fájdalmakat okozza neked? Aki miatt most is sírsz? Niall, tudod hogy én mindennél jobban szeretlek sőt... talán még annál is jobban. De nem szeretnék neked többet fájdalmat okozni. Egyszerűen tönkreteszlek. Nem tehetem ezt veled... Szia.- mondtam sírva és elindultam.
-Emese! - ordított utánam.- És mi van akkor...- akadt el a szava.- ha én azt szeretném, hogyha fájdalmat okozz nekem?
-Tessék?- fordultam hátra.
-Mi van, ha én azt szeretném... hogy velem maradj...? Nem tudok nélküled élni. Maradj velem... Ne hagy el! Szeretlek. Ha kell mindenkinek elmondom az egész világon. Nincs másra szükségem csak rád! Nem tudom elképzelni az életem nélküled...- sírta el nekem.
-Niall. Nem tudom mit mondjak...- szipogtam.
-Mond azt, hogy mi mindig együtt leszünk! Mond azt, hogy sohasem csinálsz ilyet,amit ma Harryvel! Ha szeretjük egymást az a minimum, hogy meg kell bíztunk egymásban! Mond hogy szeretsz...
-Szeretlek! - mondtam.
Niall fölállt, megcsókolt és...

91. rész

Harry állt ott. Niall lerakott és elindult volna Harry felé, de visszarántottam.
-Azt mondtad,hogy nem haragszol!- mondtam.
-Rád nem, de Harryre igen. Hogy volt képe...?- rántotta ki a kezét a kezeim közül és nagy lendülettel megindult Harry irányába.
-Niall James Horan!- ordítottam.- Azonnal megállsz!
Niall visszafordult és lehajtotta a fejét.
-Az egy dolog, hogy miattad lett vizes a gatyám..- mondtam-, de Harryt nem hibáztathatod. És is ugyanúgy benne voltam a dologban. Most, vagy rám is haragszol vagy egyikünkre sem!
-Jól megmondtad!- mondta Harry a stégről.
-Harry te fogd be vagy én verlek meg!- mondtam az idegtől széttépve.
-Jól van na.. Csak egy megjegyzés volt...
-Na Niall mit mondasz?- néztem rá és a derekamra tettem mind a két kezem.
-Szeretlek...- mondta.
-Nem ez volt a kérdés!- mondta Harry.
-Nagyon vékony jégen táncolsz! Vigyázz, nehogy beszakadjon alattad. - mondta Niall a stégen ülő Harrynek aki ennek hallatára inkább bement.
-Niall, válaszolnál?!
-Szeretlek..
-Niall!- kezdtem mérges lenni.
-Szeretlek!- mondta könnyes szemmel.
Jézusom.. Mit tettem. Én csókoltam meg Harryt és Niall sír. Egy szörny vagyok.
-Hol rontottam el, hogy már a barátnőm sem szeret?!- temette az arcát a kezébe és sírt. - Miért nem szeretsz?- nézett rám.- El kell mennem gondolkozni...
Kilépett a stégre és a szemem láttára elsétált. Egyszerűen sokkot kaptam és nem tudtam megmozdulni.
15 percig csak álltam és bámultam magam elé. Én vagyok a legszörnyűbb ember a világon. Miattam sír, az az ember akit a világon mindennél jobban szeretek. Én is elkezdtem bőgni, de úgy még mint soha. Berohantam a házba és átcsörtettem a nappalin, ahol a többiek ültek kivéve Zaynt. Kiléptem a bejárati ajtón és Zayn ült kint, cigizett.
-Merre ment?- kérdeztem levegőért kapkodva.
-Arra!  mutatta.- Mi történt? Niall tényleg sírt, vagy csak rosszul láttam.
-Sírt.- mondtam és kiléptem a kapun.
Szóltam egy biztonsági őrnek és...

90. rész

-Szóval.. Az úgy volt.. Nem, nem úgy volt.-ráztam meg a fejem.- Vagy mégis? Vagy nem.. Ezt nem hiszem el! De tényleg, hogy is volt? Talán...
A szót már nem tudtam bejezni, mert Niall megcsókolt. Ez a leghatásosabb módszer, ha el akar hallgattatni. Ismer már annyira, hogy tudja, hogy mitől fogom be azt a nagy szám.
-Most kezd előröl. - húzódott el tőlem.
-Előre ígérd meg, hogy nem fogsz rám haragudni.
-Megígérem!
-Amit tettem, azt csak kettőnkért tettem.
-Jó. De mondjad már! 
-Hallgass végig, ne vágj a szavamba. - mondtam.
-Mond már!- türelmetlenkedett.
-Jól van. 
-Harryvel csókolóztunk...
-MI?!- és állt is föl, de visszarántottam és lehuppant mellém a földre.
-Megígérted.
-Igazad van! Megígértem.- húzta ki a kezét a kezem közül.
Elmondtam Niallek mindent. Szóról szóra, tagoltan. A végén (mi sem tudjuk hogyan) azok kaptuk magunkat, hogy csókolózunk a Balatonban, úgy hogy én a karjaiban vagyok.
-Nem haragszol?- néztem rá könnyes szemmel.
-Nem tudom miért, de nem tudok rád haragudni. Valamiért nem...
-Imádlak!
-Én jobban!
-Nem, én jobban!
-Én jobban!- jött egy hang a távolból.
Odanéztünk Niallel és...

89. rész

-Niallnak nem kell ezt megtudnia!- vágott Bogi szavába Liam.
Bogi hosszas gondolkozás után, de helyeselt.
-És mi lesz ha megtudja?- sírtam tovább.
-Megérti ő. Először nagyon fog haragudni, de utána rájön, hogy nem tud nélküled élni.
-De nem fogom tudni megállni, hogy ne mondjam el neki. Mindent elmondunk egymásnak.
-Most meg kell próbálnod! Ez most kettőtökön függ. Kibírod. - mosolygott Bogi.
-És mi lesz ha nem?-kérdeztem.
-Akkor most kibírod! Na.
-Jó.- mondtam.
-Na most elmondjam mi lesz?- kérdezte Bogi.
-Mi?- szipogtam.
-Most vagy összeszeded magad és nem sírsz vagy az én drága Liamom beledob a vízbe. - nézett rá Liamre.
-Jól van... Inkább fölkaparom magam...- fogtam egy zsepit és letörölgettem a szemem. Éppen megszáradt a szemem amikor Niall csörtetett ki az ajtón és a telefonomat fogta.
-Emese, Bianka az! - nyomta a kezembe a készüléket, én meg még jobban elkezdtem bőgni.
-Jézusom! Mi a baj? - puszilt meg Niall rémült arccal amire én még annál is erősebben sírtam.
-Niall drága kivennéd a kezéből a telefont?-kérdezte Bogi.
-Persze.- kapta ki a kezemből a telefont Niall.
-Liam drágám megtennéd?- nézett rám Bogi mérges arccal.
-Persze.- válaszolta Liam.
-Lekötelezel. - bólintott Bogi.
Liam fölkapott és Niall szeme láttára bedobott a vízbe.
-Ezt miért kapta? - kérdezte Niall csodálkozva.
-Megszegte az egyességünket. - ült vissza Liam Bogi mellé.
-Milyen egyesség? - nézett rájuk Niall.
-Titok.-kacsintott.
-Drágám jól vagy?- kérdezte Niall a stégről, miközben és a vízen lebegtem.
Lassan lemerültem és a könnyeimet inkább a Balaton vízébe folyattam. Érzem, hogy elfogy a levegőm, ezért iszonyat gyorsan följöttem a víz felszínére.
-Jól vagyok.- mondtam könnyeimet elfojtva.
Kimásztam a vízből és leültem Niall mellé. Ő rögtön megfogta a kezem és belenézett a szemembe. Nekem egy halk kis könnycsepp kicsordult a szememből. Niall ezt észrevette és hosszasan megcsókolt. Niall mindig tudja, hogy hogy kell megvigasztalni, mert Niall a barátom és én meg mással csókolózok. Megint elkezdtem bőgni.
-Emese! - szólt rám egyszerre Bogi és Liam.
-Mi a baj kicsim? - nézett rám Niall.
-Előre szólok,hogy nem így terveztem! Higgy nekem! - mondtam.
Bogi és Liam fölállt és bementek.
-Na mi történt?- nézett rám gyönyörű kék szemével Niall...

88. rész

-Igen.- mondta.
-Drukkolok nektek!- mosolyogtam.
-Remélem ti örökre együtt lesztek Niallel. Annyira kiegészítitek egymást. Niall sose volt még ilyen, amikor veled van. Amikor meglát téged fölcsillan a szeme. Senkire nem nézett még így, ahogy rád. Te vagy számára a legfontosabb és sohasem akar elveszíteni. - mondta.
-Tényleg így gondolod?
-Ezer százalék. - mosolygott.
Annyira lelkiismeret furdalásom van. A világon mindennél jobban szeretem Niallt és most Harry... Nem akartam ezt! Vagyis akartam de mégsem! Niall ezt sohasem tudhatja meg. Ő számomra a legfontosabb!
-Srácok nem kértek pizzát?- jött ki Zayn.- Niall mindjárt fölfalja az egészet. Ha kértek akkor siessetek.- mosolygott.
-Oké. Megyünk. - mondta Harry és fölállt.
-Segíts!- mondtam.
Harry megfogta a kezem és fölhúzott a földről.
-Köszi! - poroltam le magam.-Én nem vagyok éhes. Menj be nyugodtan.
-Okés.
Harry besétált és még az ajtóból vissza nézett rám. Mosolygott egyet és bement. Előkaptam a telefonom és nagy betűkkel írtam Boginak egy sms-t, amiben ez állt:
'TE, LIAM, ÚJ STÉG! MOST!!'
Bogi és Liam 5 perc múlva kiléptek az ajtón. Leültek mellém és türelmetlenül kérdezték:
-Mi volt ilyen sürgős?
-Harryvel csókolóztunk.- néztem rájuk.
-Tudjuk. A bowling teremnél.
-Nem arra gondoltam...
-MI?!- kérdezték egyszerre.
-10 perce.- fogtam a fejem. 
-Megint részeg volt?! Miért hagytad?
-Mert én is akartam!
-Ezt már végképp nem értem. Mi történt?- nézett rám Liam.
-Elmondta, hogy szeret és mondtam hogy én is őt, de kiemeltem, hogy Niallt ezerszer jobban, és mondta hogy egy csók és békén hagy. Sok hezitálás után mondtam hogy oké. De már nagyon megbántam!- fejeztem be sírva.
-Ne sírj.- ölelt meg Bogi, aztán Liam.
-De sírok. Nagyon megbántam. Nem hiszem el! Niall örökre elhagy emiatt! Nem akarom! Mindennél jobban szeretem, nem akarok nélküle élni! Nem szeretném megbántani! Annyira szomorú vagyok, mint még soha!- ömlöttek a könnyeim.
-Figyelj...- mondta Bogi...

87. rész

De tátva maradt a szája. Valahogy nem jött ki hang a száján, megakadt.
-Harry, nekem elmondhatod. Nagyon jó barátok vagyunk.- simogattam meg a kezét.
-Pont ez a baj...- mondta nagyon halkan. Éppen, hogy csak meghallottam. 
-Mit mondtál?-néztem rá. Kisöpörtem a szememből a hajamat és mélyen belenéztem Harry szemébe. Ott a naplementénél a szeme színe még szebb barna színt öltött. Harry is végig a szembe nézett és nem húzta el a tekintetét.
-Ne kínozz!- mondta.
-Tessék?- kérdeztem csodálkozva.
-Azt mondtam, hogy ne kínozz! -mondta és a naptól narancs színűre színezett vízre nézett.
-Ezt nem értem...- néztem én is a vízre, úgy ahogy Harry tette. Éppen egy gyönyörű hattyú szállt le a vízre, akit a fiókái is követtek. A mama védelmező szárnya alá vette a kicsinyeit és úgy úsztak tovább.
-Gyönyörű.-mondta Harry.
-Az...- állt el a szavam. Megráztam a fejem és ráeszméltem, hogy Harry csak terelni akarja a témát.- Miért kínozlak?
-Emese, nem érted?- mondta ideges hangon és visszanézett rám.
-Nem...- mondtam halkan lehajtott fejjel.
-Nem tudok a közeledben lenni! Egyszerűen nem megy! Ha csak távolról is meglátlak a hasamban a pillangók össze vissza repkednek. Ha csak rám nézel nem tudom megállni, hogy ne csókoljalak meg. Senkivel nem volt még ilyen. Nem értem miért van, de ez van. Nem tudok mit tenni; egyszerűen szerelmes vagyok beléd. A koncert óta semmilyen érzésem nem változott irántad. Persze, itt van Bianka, de vele csak barátok vagyunk. Persze ő elmondta, hogy nagyon tetszem neki, de én még sosem láttam, csak képen. Egy kép alapján nem tudok dönteni. Én szeretlek téged, az első pillanattól amióta megláttalak! Már hiszek a szerelem első látásra dologban, csak miattad.
-Harry...Miért mondod ezt?-jött rám a sírhatnék és 2 csepp könny lefolyt az arcomon.
-Mert ez az igazság! - nézett újra a szemembe. Látta, hogy sírok, ezért közelebb jött hozzám és a kezével letörölte az arcomról könnycseppet.-Ne sírj.- mondta lágy hangon.
-De én szeretem Niallt.
-Tudom.
-De én szeretem a One Directiont.
-Tudom.
-De én szeretlek téged...
-Tudom.
-...talán máshogy, ahogy kéne...- mondtam halkan.
-Tud...- akadt el a szava.- Mi?!
-De én szeretem Niallt..
-Várjunk csak. Mit mondtál az előbb?
-Szeretem Niallt.
-Nem...nem.. Előtte!
-Szeretlek...- mondtam suttogva.
-Tényleg?- kerekedtek ki a szemei...
-De mi sohasem lehetünk együtt...
-Tényleg szeretsz?-kérdezte.
-Igen...De Niallt jobban.
-Tényleg szeretsz?
-Igen!- mondtam hangosabban.
-Tényleg szeret..Tényleg szeret.- ismételgette.- Tényleg szeret.- mosolygott.
-De Harry...
-Fogd be.- nyomta az ujját a szám elé.
-De Harry.
-Psszt!
A kérésének megfelelően hallgattam. Fölnézett az égre, aztán vissza rám vigyorogva.
-1 csók.
-Mi van?
 -1 csókot kérek.
-Az kizárt.- ráztam meg a fejem.
-1 csókot kérek, ami nem részegen csattan el. Örökké emlékezni akarok erre a pillanatra. Ez lesz a mi kis titkunk, amit soha senki nem tud meg. Tökéletes pillanat.
-Harry!!
-Psszt! Ne rontsd el a pillanatot!
Harry egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám míg végül olyan közel került, hogy csak 1 centire volt a szánk egymástól.
-Ezt nem szabadna.- suttogtam.
 -Tudom.
Mondta és még közelebb jött hozzám.
-És mi van ha valaki meglát?
-Senki, nem fog meglátni.-mosolygott.
Elgondolkoztam. Egy csók nem a világ vége...Én mindig szeretni fogom Niallt, és ha ez kell Harrynek, hogy továbblépjen rajtam...hát legyen.
-Oké.-mondtam halkan.
Harry széles vigyorral belenézett a szemembe és lassan megcsókolt. Mi mást tehettem volna, hát viszonoztam. Én hátradőltem, ő pedig jött velem és a karjára támaszkodott. Gyönyörű pillanat, ott a naplementében. Ezt sohasem tudtam volna elképzelni, hogy én éppen ezt teszem. Megcsókolok egy másik embert miközben van barátom. Évekig lelkiismeret furdalásom lesz...
Harry lassan elhúzódott tőlem.
-Köszönöm.- mondta és lefeküdt mellém.
-Soha senkinek!- néztem rá.
-Soha senkinek!- mondta.- Soha senkinek, soha senkinek...- ismételgette szomorúan.
-Harry!- mondtam mérgesen.
-Jól van! Megértettem!- nézte az eget.
-Ajánlom is.-mosolyogtam.
-Figyelj..- fordította el a fejét felém és én is így tettem.
-Mondjad.- néztem rá.
-Azt hiszem..Ha visszamegyek Angliába, az lesz az első dolgom, hogy elhívom Biankát randizni.- mosolygott.
Imádom amikor a fiúk a magyar neveket próbálják kimondani. Olyan édes akcentusuk van amikor a Bogi, Bianka vagy éppen Emese nevet próbálják kimondani, hogy azt hiszem elájulok attól.
-Tényleg elhívod randizni?- mosolyogtam...

86. rész

Előkaptam a telefonom.
-Szia Apa! Hogy vagy?- szóltam bele.
-Szia Édesem! Jól vagyok, csak itt 6 órával később van. Mit csinálsz?-kérdezte.
-Ööö. Semmit. -mondtam. Apa még nem tud Niallról. Se Harryről, se Louisról, se Zainről, se Liamról. Ő annyit tud, hogy Bogival bájosan elvagyunk. Majd elmondom neki, ha hazajön. Legalábbis ez a terv.
-Drágám. Orsival most beszéltem. Ő is jól van.
-Na az jó. Én múltkor voltam náluk. Majd megint megyek.
-Örülök.- mondta.- Nézegettem az interneten a híreket és találtam egy furcsa képet. Egy szőke hajú srác, egy világsztár, valami Neill vagy Noall vagy Niall, nem tudom pontosan egy lánnyal ment kézen fogva aki teljesen úgy nézett ki mint te.- mondta csodálkozva.
-Hát... öö. De furcsa..- köhögdécselltem. - Milyen érdekes...
-Nem szeretnél valamit elmondani -nekem?
-Hát... De... Lenne itt valami...
-Hmm?
-Hát.. Hogy is mondjam...Van fiúm. Niallnak hívják és azon a képen ő meg én vagyunk rajta...
A telefonban 2 perc csönd.
-Itt vagy?-kérdeztem halkan.
-Itt vagyok, bocsánat.
-Ugye nem haragszol rám?
-Miért haragudnék? Örülök, hogy boldog vagy. De ugye tudod a helyes értékrendet és a fontossági listát?
-Persze, hogy tudom.-mosolyogtam.
-Figyelj kicsim. Most mennem kell! Szia!
-Szia Apa!
Leraktam a telefont és  leültem az ágyra. Elgondolkoztam, hogy enni kéne. Henyéltem egy kicsit még az ágyon és lementem a konyhába. Kinéztem és sötétedni kezdett. Azt hogyan? Nem voltunk olyan sokat a vízbe. Rendelem pizzát és szóltam a többieknek, hogy jöjjenek enni. 5 perc múlva mindenki ott ült az asztalnál, kivéve Niallt és Harryt. 
-A többiek hol vannak? - kérdeztem.
-Kint a régi stégen. Beszélgetnek.- mondta Louis.
Kisétáltam a fiúkhoz. Leültem Niall mellé és megpusziltam a gyönyörű arcát. Rám nézett a
lélegzetelállító csodás szempárjaival és ő is adott egy puszit a számra.
-Van bent pizza.- mondtam.
Niall mint a szél olyan gyorsan eltűnt ezért Harryvel maradtunk ott ketten. Fölhúztam a lábam törökülésbe és szembe ültem vele.
-Szóval... Mi is volt ma a bajod?- mosolyogtam.
Harry rám nézett és már nyitotta a válaszra a száját...

85. rész

Elnevették magukat és sorban jöttek be hozzám a vízbe kivéve Harry, aki ottmaradt a stégen és folytatta a telefonja nyomogatását.
-Tényleg jó a víz. -mosolygott Liam.
-Megmondtam. - néztem rá, aztán a stégre, ahol Harry ült és éppen eldőlt a törülközőre.
-Mi baja van? - mentem oda Zaynhez.
Elgondolkoztam és kicsit el is bambultam, aminek az eredménye az lett, hogy eltalált a labda.
-Bocsi!- hallom Loui ordítását a távolból.
-Semmi.- intettem neki vissza.
-Szerelmi bánat.- mondta Zayn miközben visszadobta a labdát Louisnak.
-Már megint?-kérdeztem.
-Még mindig.-forgatta a szemét.
Visszalépkedtem Niallhez, aki éppen Liamot nyomta le a víz alá.
-Mi történt?- kérdeztem Bogitól.
-Már én sem tudom.- nevetett.- Te nem fázol?
-Nem. Nagyon jó a víz. Miért te fázol.
-Kicsit. -mondta.
Fogtam magam és lefröcsköltem. Ezt nem annyira díjazta és vissza fröcskölt. Egy kicsit kapott Liam is, ezért ő is lefröcskölt minket. A végére már mindenki fröcskölt mindenkit. Mivel én vagyok a legfázósabb, ezért 15 perc múlva kivonultam a vízből. Fölsétáltam a stégre és nagy meglepetésemre Harry már nem ült ott. Leültem egy törölközőre és kifeküdtem napozni.  Egyszer csak látom, hogy egy árnyék eltakarja a napot. Kinyitottam a szemem és Harry ált ott.
-A helyemen fekszel.- nézett le rám.
-Feküdj máshova.
-Ez az én helyem.- mondta morcosan.
-Most már az enyém.- nyújtottam ki a nyelvem.
-Nem hiszem azt.- mondta és fölemelt.
-Mit csinálsz?- sikítottam.
Belekapaszkodtam a nyakába, mert nem akartam kiesni a keze közül.
-Mint látod éppen elpakollak a helyemről. - mondta.
-Tegyél le!
-Visszaülsz a helyemre?- kérdezte.
-Nem! Megígérem. Csak tegyél le!
Harry le akart dobni, de mivel fogtam a nyakát ezért nem estem le.
-Olyan fura vagy mostanában. Mi a baj?-néztem föl rá.
Harry sóhajtott egyet, megrázta a fejét és lenézett a földre. Olyan aranyos volt, nem tudtam megállni, hogy ne öleljem meg jó hosszasan. Ő viszonozta az ölelésem és úgy maradtunk.
-Majd ha van kedved elmondhatod,hogy mi a baj. Én mindig meghallgatlak. -mosolyogtam.
Eltoltam magamtól és erre ő a nyakamra kulcsolta a kezét. Mélyen belenéztem Harry barna, szomorú szemeibe. Mi történhetett ami ennyire megbántotta? Talán Biankával van valami? Vagy esetleg más? Remélem, majd megtudom.Ránéztem a pancsoló fiúkra és láttam, hogy Niall minket néz.
-Ööö.Most el kell mennem. Majd jövök.- mondtam Harrynek és hátat fordítottam neki.
-Ne menj.- fogta meg a kezem és összetalálkozott a tekintetünk.
-Mennem kell! Hamarosan visszajövök. Szia!- fordultam hátra és bementem a házba...

84. rész

'Anya hív'. Kimentem a garázsból és fölvettem a telefont.
-Sziaa. - szóltam bele.
-Szia kicsim, hogy érzitek magatokat?
-Nagyon jól! Még egyszer köszi az ötletet. Apa hogy van?
-Jól. Éppen most beszéltem vele.
-Na az jó! Este majd én is fölhívom.
A háttérből hallom, hogy a fiúk ordítoznak, hogy menjek már.
-Anya most mennem kell! Este majd beszélünk! Szia.
-Szia.- rakta le a telefont.
-Na mi volt olyan fontos?
-Menjünk fürdenii!- mondta Louis.
-Jó menjünk.- mosolyogtam.
Mindent otthagytunk, úgy ahogy volt és fölmentünk átöltözni. Én egy fekete alapon, rózsaszín virágos bikinit vettem föl, Bogi pedig egy neonsárga fürdőruhát. A fiúk egy olyan fürdőgatyát amire rá volt írva a nevük kezdőbetűje; nagyon jól állt nekik. Megfogtam Niall kezét és elindultunk kifele. Olyan boldog vagyok ilyenkor; azt a bizonyos vigyort nem lehet letörölni az arcomról...Niall belenézett egyenesen a szemembe és ő is elmosolyodott.
-Min mosolyogtok?- nézett rám Liam.
Összenéztünk Niallel és elnevettük magunkat. Nem tudtuk min nevetünk, egyszerűen csak boldogok voltunk. Kisétáltunk a stégre; a többiek már ott ültek.
-Végre. .- nézett föl Harry ránk. A nap pont felé sütött, ezért fél kezével eltakarta a szemét. A sugarak megvilágították barna hajtincseit. Megrázta kócos haját és meredten nézett rám.
-Mire vártatok?- kérdezte Niall és véletlenül enyhén meglökte a kezem, aminek hatására föleszméltem a bambulásból.
-Rátok.- felelte Zain.
-Kértük mi, hogy várjatok ránk?- nézett rá Niall.
Kisöpörtem a szememből a hajam és ránéztem Niallre. Figyeltem ahogy beszél, az arcát és a gyönyörű kék szemét. Megakadt a szava, amikor látta hogy fölnézek rá. Felém fordította a fejét és fölvonta a szemöldökét. Én csak mosolyogva megráztam a fejem és ő visszafordult beszélni. Még mindig néztem és ezt Harry is észrevette. Lenéztem, ő pedig föl rám. Összetalálkozott a tekintetünk de ő gyorsan elhúzta a fejét. Végignéztem a többieken is, hogy ne látszódjon, hogy csak Harryt néztem. Louis Zaynnel beszélgetett, mellettük Bogi és Liam egymás kezét fogva hallgatták Niallt, aki mellettem állt. Észrevettem, hogy Harry valamit néz. Követtem a szemét és lenéztem Niall kezére, ami rá volt kulcsolva az enyémre. Harry sóhajtott egyet és elővette a telefonját, amit rögtön elkezdett nyomkodni. Miért nézi a kezünket? És miért nem vagyunk már a vízben. Na jó... Fogtam magam, elengedtem Niall kezét, levágtattam a stég lépcsőjén, beletrappoltam a vízbe, belerohantam derékig és hátravetettem magam.
-Gyertek be! Tök jó a víz!- ordítottam a többieknek.
Ők összenéztek és...

83. rész

Hirtelen fölugrottam és kimentem az előszobába, de senki sem volt ott. Lementem a nappaliba de ott sem láttam senkit, végül lementem a pincébe a játékszobába. Persze mindenki ott ült és vagy biliárdozott vagy csocsózott, kinek mihez volt kedve.
-Mi volt ez az ordítás?- kérdeztem.
Váratlanul mindenki abbahagyta amit abban a pillanatban csinált és ledermedve úgy néztek rám,  mintha egy lakatlan szigetről tértem volna vissza. A hátam mögé néztem, hátha ott van valami ennyire meglepő, de minden a megszokott rendben volt mögöttem.
-Mi van?- vontam föl a szemöldököm.
-Ja... Semmi.-mondta Liam és mindenki folytatta amit eddig csinált.
-Ez mi volt?-mentem oda Niallhoz aki éppen biliárdozott Louissal és nyomtam az arcára egy puszit.
-Semmi. Jobban vagy?- mosolygott éppen egy lökés közben.
-Aha. Már csak egy púp van ott.
-Adjak rá puszit?- kérdezte Niall.
-És én adjak rá puszit?- viccelődött Harry.
-Kíméljetek meg tőle.- vigyorogtam.
-Zayn már az ötödik cigijét nyomja el ma. - suttogta Niall.
-Zayn ne cigizzél már!- ordítottam oda.
-Éppen szokok le nem látod?
-Add ide!- tartottam a kezem.
Zayn egy kis hezitálás után a kezembe nyomta a dobozt, én meg fölrohantam és bedobtam a bőröndömbe. Onnan tuti, hogy nem fogja kivenni. Vissza galoppoltam a pincébe és leültem Bogi mellé. Elővettük a telefonunkat és elkezdtük nyomkodni. Zenét hallgattunk meg youtubeon videókat néztünk.
-Lányok mit csináltok? - ült le mellénk Harry.
-Semmit.- takartam le a telefonom képernyőjét de Harry kikapta a kezemből.
-Na lássuk.- oldotta föl a zárat.
-Add vissza.- hisztiztem.
Ekkor Liam kikapta Harry kezéből a telefont és odaadta nekem.
-Köszi. - néztem rá boci szemekkel.
Liam csak bólintott és nyomott egy puszit Bogi arcára. Hirtelen hallok egy nagy koppanást és egy ordítást.
-Mi történt?- kérdeztük Bogival egyszerre.
-Louis éppen lökött de a golyó kiesett az asztalról egyenesen a lábára.- röhögött Niall és már a szemét törölgette annyira viccesnek találta. Loui valahogy nem élvezte ezt annyira.
-Jól vagy?- kérdezte Bogi.
-Aha. Csak nagyon fáj! - mondta magas hangon Louis.
-Sajnálom. - mondtam és ránéztem a földön fetrengő Niallre.
-Láttátok volna az arcát.- mondta levegőért kapkodva.
A végén már mi is nevettünk azon, ahogy Niall nevet. Szegény Louis. Hirtelen megcsörrent a telefonom...

82. rész

-Nem vagyok halálos beteg! Csak megdobtak valami nehéz bigyóval. Nem kell mentő.Menjünk.-pattantan föl, de megszédültem és rátámaszkodtam Harryre. Ő fölállt és megfogta fél kézzel a derekamat.
-Biztos menni akarsz? - aggódott.
-Ha itt maradok a sikoltozástól fog szétmenni a fejem. Szóval inkább menjünk.
-Jó.- helyeselt.
-Adnál egy másik üveget? Mert ez már nem hideg.
Harry elővett egy másikat, a mostanit pedig vissza rakta. A fél tömeg kinevetett engem, hogy mennyire béna vagyok, a másik fele meg sajnált. Annyira szédültem, hogy alig bírtam hazabicegni. Bementünk a házba és odavittem, a már földön fetrengő Niallnak a kaját. Adtam neki egy puszit és szóltam a többiknek, hogy adjanak jeget, mert még mindig nem vagyok túl jól. Sőt rosszabbul.
-De mi történt? - kérdezte Bogi.
-Semmi, jól vagyok, csak valaki adjon jeget.
-Hogy hogy semmi?- akadt ki Harry. - Hazafele tartottunk és az egyik rajongó megdobta a fejét egy kis vas szobrocskával. Annyira megszédült, hogy rögtön le kellett ülnie, ott a földön. Alig bírt hazajönni. Az az ironikus, hogy a szobor egy angyalt ábrázolt.
Niall a kezembe nyomott egyjeges borogatást és leült mellém. Megfogta a kezemet és adott vagy 100 gyógypuszit.
-Köszi.- mosolyogtam Niallre.
Ekkor kijött Liam.
-Mi folyik itt?- kérdezte.
-Semmi... De nekem muszáj aludnom. Majd jövök.- fogtam a fejem és elindultam a szoba felé, de ahogy fölálltam,megszédültem és vissza kellett ülnöm.
-Menni fog?- kérdezte Zain.
-Nem. Azt hiszem nem... Hozna valaki egy fájdalomcsillapítót?
-Persze.- ugrott föl Liam.- Kérsz még valamit?
-Igen, azt hogy ne ordíts.- mondtam.
Liam odaadta a fájdalomcsillapítót, bevettem és még jobban elkezdett fájni a fejem.
-Én ezt nem bírom tovább. Valaki segítene bemenni a szobába? - kérdeztem.
Louis rögtön fölugrott de Niall mondta, hogy majd inkább ő segít. Fölvett és a karjaiban vitt a szobába. Lerakott az ágyba és betakart. Befeküdt mellém én meg megöleltem. Olyan kedves. Mint gy nagy maci. Szeretem ezt a macit.
-Annyira fáj a fejem.- mondtam.
Niall megpuszilta ott ahol fájt.
-Aludj egy kicsit, attól jobb lesz.
-Aha biztos.
Kimondtam ezeket a szavakat és elaludtam. 2 óra múlva ébredtem föl egy ordításra...

81. rész

-Azért figyelj a sajtóra, mert elég durva dolgokat tud csinálni. -mesélte Harry.
-Rendben. - mondtam és nagyon szégyelltem magam.
A biztonsági őrök alig tudták távol tartani tőlünk a rajongókat Harry kinézete miatt. Nagyon furcsálltam, hogy a rajongó tömegben volt pár fiú is akik nagyon engem figyeltek.
-Te, Harry. Látod azt a bandát?
-Melyiket?- forgatta a fejét.
-Azt ott. Bal oldalt.
-Azokat a srácokat?
-Igen... Nagyon engem néznek.
-Ja. Látom. De úgysem jöhetnek ide. Ne félj.- nyugtatott meg.
-De nagyon néznek.
-Ne félj.
-Megpróbálom, nem észrevenni őket.
Harry rám nézett, levette a szemüvegét, a pólójára akasztotta és rám mosolygott. Ezt a rajongók persze rögtön kiszúrták és  egy órási sikollyal jutalmazták Harryt, aki odaintegetett a rajongóknak és visszafordult hozzám.
-Inkább menjünk.- húztam a számat.
-Egyetértek.
 Azok a fiúk meg csak nem akartak letapadni rólunk a tömeggel együtt. Egyszer csak érzem, hogy valami koppan a fejemen. Egy kis szobrocska, ami Harrynek volt címezve de az én fejemet találta el. Annyira megszédültem, hogy muszáj volt leülnöm oda a földre.
-Jól vagy?- kérdezte Harry.
-Nem.- fogtam a fejem.
Harry leült mellém a földre.
-Ideadnád valamelyik üveget a zacskóból?-kértem.
-Le akarod inni magad?
-Nem te szerencsétlen. Rá akarom rakni a fejemre, hogy lehűtse.
Harry gyorsan előkereste az egyik üveget és a kezembe adta.
-Hívjak mentőt?- kérdezte...

80. rész

-Persze, hogy jól vagyok...- hadartam zavarodva.
-Olyan jól elbeszélgettek, én inkább kimegyek a rajongókhoz.- fordult sarkon Harry.
-Nem mész te sehova!- rántottam vissza a karjánál fogva. Eröltetetten vihogtam egyet és nagyon csúnyán néztem Harryre. Vette az adást és visszaállt mellém. Már ő is rémülten nézett. Kicsit megijedt tőlem. Megnyugtatásképp gyorsan megsimogattam a karját és visszanéztem a lányra.
-Bocsi, hogy ezt kell kérdeznem de én vagyok a legnagyobb directioner.- az 'én' szón kicsit megnyomta a hangsúlyt...- De ezt már nagyon nem értem.- csavargatta a haját a lány és a rágóján csámcsogott- Ti most jártok?
Harryvel összenéztünk és egy kisebb telepatikus beszélgetés zajlott le köztünk ami valahogy így nézett ki:
Harry: Te ez normális?
Én: A csajszi nem százas. Olyan ijesztő feje van. Menjüünk haza. Könyörgök. Én nagyon félek.
Harry: Minta én nem félnék. Húzzunk. Majd én beszélek.
Én: Oksa.
A lány az ujjait ütögette a pulton.
-Na most akkor mi van? - sürgetett minket.
-Nem járunk. - mondta Harry.
-Én Niallel járok és sosem tudnám megcsalni.
-Akkor biztos ezért csókoltad meg Harryt. Megcsaltad a legédesebb srácot a világon. Nem is vagy a példa képem. Csak azért mondtam azt, hogy kiszedjek belőled mindent!!!! - hisztizett.
-Na jó most hagyd abba!- közelebb mentem volna a lányhoz de Harry visszatartott.
Beláttam, hogy az már tényleg nagy baromság lenne ha bántanék egy rajongót meg a sajtó is nagyon rákapna ezért inkább lenéztem a földre és zavaromban a cipőmet bámultam. Harry nagyon aranyos volt és végig fogta a kezem. Hirtelen rezgett a zsebem. Csörög a telefonom. Fölvettem.
-Gyertek már Niall már nem bírja sokáig. - mondta Liam.
-Sietünk. Szia.- kinyomtam a telefont.- Harry azonnal mennünk kell.- néztem Harryre aztán a csajszira.- Bocsánat, de most nincs kedvem veszekedni. Szia.
Fölkaptam a zacskót és a másik kezemmel meg Harryt ráncigáltam ki a boltból.
-Sajnálom. Nem tudom mi üthetett belém. Ha Niallt piszkállják akkor minta nem önmagam lennék és legszívesebben fölpofoznám az illetőt. - mondtam és már magamon is teljesen elcsodálkoztam.
-Semmi gond csak...

79. rész

Bementünk a konyhába. Szörnyű látvány tárult elénk.
-Bogi?!- akadtam ki.
-Nincs kajaa!! - ordította el magát Niall.
-Nyugodjatok meg. Mindjárt csinálunk.
Szegény Niall lekuporodott a kanapéra és pislogás nélkül feküdt. Egy ideig ültem mellette de nem bírtam nézni, ezért fölvettem egy 'Ramones' feliratú pólót, egy szürke csőgatyát, egy barna bőrdzsekit aminek fötűrtem az ujjt, egy barna magas szárú supra cipőt és bekopogtam Harry szobájába.
-Harry. Gyere ki a kapuhoz. Elmegyünk kajáért.
-Ok. 5 perc és kint leszek. Várj meg. - mondta Harry a csukott ajtón keresztül.
Kimentem a kapu elé és leültem a járda szegélyre. Ott állt a közelben persze a biztonsági őr,mert a rajongók rögtön rájöttek, hogy hol vagyunk. A telefonomon nézegettem a Facebookot amikor hallom, hogy nyílik a kapu és a lányok elkezdenek sikongatni.
-Jó hogy itt vagy végre. Mit csináltál eddig ?- kérdeztem és a telefonomból persze nem néztem föl.
-Az teljesen mindegy. - áll meg mellettem.
Fölnéztem Harryre és megértettem miért sikongatnak a lányok. Harryn egy pilóta stílusú napszemüveg volt, egy szürke, farmer halásznadrág, egy alacsony szárú torna cipő és egy Ramones feliratú póló (!!).
 -Nem is tudtam, hogy van ugyan olyan pólónk.
-Idáig én sem.-nézett az égre Harry.
Rámosolygott a rajongókra akik majdnem elájultak és elindultunk 4 darab biztonsági őr védelmében.Az első boltba bementünk amit megláttunk. Vettünk Niallnek sok kaját és pár üveg koktélt. Jól van nem pár üveg volt... Meg egy kis pezsgőt is. Ezek mellett még pár energia italt is. Na nem kell elítélni, bulizni jöttünk. Mi iis megérdemlünk egy kis bulizást. Azt hiszem csak 3 lesifotós fotózta le az esti rakományt. Hoppá.
A kasszához érve egy ismerős arcot pillantottam meg. Gondolkoztam, hogy ki lehet az de senki sem jutott eszembe. Ebben a pillanatban Harry bökte meg az oldalamat.
-Te ez nem az a benzinkutas csajszi?-suttogta a fülembe.
-Uramisten. De! De más színű a haja. Akkor szőke volt most fekete.Szerintem ő követ engem. Harry. Félek.-csuklott el a hangom.
-Semmi gond. - Harry megfogta a kezemet megnyugtatásképpen. - Remegsz.
-Persze, hogy remegek. Hisz követ és változtatja, a kinézetét. Niallnak igaza volt.- mondtam halkan, magas sipítozó hangon.
-Okés. Te most menj ki. Addig én lerendezem ezeket. Várj meg a biztonsági őröknél.- mutatott a cuccokra.
Rezzenéstelen arccal elindultam az ajtó felé,de a lány megszólított.
-Emese? - kiabálta utánam a lányt.
Rémült arccal megfordultam. Erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra és visszamentem Harry mellé. Belemarkolltam a kezébe és a lányt néztem mereven.
-Sziaa. - motoygtam.
Szerintem annyira szorítottam Harry kezét, hogy bevörösödött neki.
-Bocsi. -néztem rá bociszemekkel és visszafordultam a lányhoz.
-Találkozunk már? - kérdeztem.
A lány elgondolkozott és megrázta a fejét.
-Értem. Az jó...
-Csinálhatunk egy képet?- kérdezte.
-Persze-e. - mondtam elbizonytalanodva.
Odakullogtam a lány mellé és megcsináltuk a képet. Annyira ijedt volt az arcom amikor letettük a kamerát, Harry azthitte, hogy el fogok ájulni.
-Jól vagy? -kérdezgette a lányt.
-Hát...