100. rész

-És ez volt a baj?-kérdezte.
-Igen.- néztem mélyen a gyönyörű kék szempárjába.
-De buta vagy!- mondta.
-Tessék?
-Előtted nincsenek titkaim. Bármikor belenézhetsz a telefonomba.
Erre nem tudtam mit mondani; a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Először kicsit meglepődött a reakcióm láttán de aztán viszonozta a csókom.
-Éhes vagyok.- mondta.
-Én is! Mindjárt dél. Együnk.- mosolyogtam.- De várj...Nincs itthon kaja.
-Nem baj. Majd mi csinálunk a fiúkkal.
-Biztos jó ötlet ez? - kérdeztem.
-Nagy baj nem lehet. Bár, ha jobban belegondolok...
-Te hülye.- nevettem.
-Akkor megengeded, hogy főzzünk?
-Azt hiszem igen. De legalább valami finomat főzzetek.
-Köszi!- csillant föl a szeme.
Nyomott egy puszit az arcomra és izgatottan elrohant. Megkereste a fiúkat és bementek a házba a rajongók nagy bánatára. Én még kint maradtam beszélgetni velük. Csináltunk sok képet meg válaszoltam a kérdéseikre. 10 perc múlva elköszöntem tőlük és bementem a házba. Fölmentem az emeletre, leültem az ágyra, bekapcsoltam a tévét és teljesen belemerültem a világába. Egyszer csak valaki kopog.
-Gyere be!- mondtam.
Bogi lépett be az ajtón.
-Minden rendben?- kérdeztem.
-Igen. Semmi baja. - mondta.
-Mikor értetek vissza?
-Már egy ideje.- mosolygott.- Leülhetek?
-Miért ne ülhetnél?
Bogi levágódott mellém az ágyra és tévéztünk.
-Hogy megy az angol nyelv? - kérdeztem.
-Egész jól. Neked?
-Szerintem ha nem lennének a fiúk, soha sem tanultam volna meg ezt a nyelvet. - mondtam.- Jézusom! Te elhiszed ezt az egészet?
-Mit?
-Hát ezt!- temettem az arcom a kezembe.
-De mit?!
-Azt, hogy itt vannak velünk. Sőt.. Számunkra 2 srác több mint barát.
-Én nem tudom fölfogni. Olyan mint egy álom...Félek, hogy egyszer fölébredek.
Fölkeltem az ágyról és halkan kinyitottam az ajtót.
-Mit csinálsz? - kérdezte Bogi.
-Megnézem mennyire valóságosak. Gyere.
Körbenéztem és elindultunk a konyha felé ahonnan edénycsörömpölést hallottunk.
-Psszt! Maradj csöndben!- mondta Bogi.
-Most is te beszélsz!- mondtam.
Befordultunk már volna a konyhába amikor Harry jött velünk szembe.
-Hova-hova? - állított meg minket.
-Miért vagy tiszta liszt? - kérdeztem.
-Ja semmi. - törölgette az arcát.
-Harry gyere már! Mindjárt fölgyullad!- mondta Louis.
-Mi gyullad föl?!- kérdeztük egyszerre Bogival.
-Semmi, semmi.
-Harry gyere már!- mondta Zain.
-Pillanat! Hölgyeim tessék visszafáradni a szobába!
-Ne már!- mondta Bogi.
-HARRY!- ordította Niall.
Harry megvárta amíg fölmegyünk a lépcsőn. Leültünk az ágyra és elővettük a telefonunkat. Fölmentünk twittere és néztük az újdonságokat. Az egész fal azokkal a képekkel volt tele, amiket ma csináltak a rajongók. Láttam pár képet, amin én meg Niall voltunk ma, kint a tömegben. Olyan jó képek lettek. Egyszer csak hallunk egy óriási ordítást a konyhából.
-Ez Liam volt?- kérdezte Bogi ijedten.
-Megnézzük?
-Igen!- válaszolta.
Elindultunk kifele az ajtón és...

99. rész

Elkezdtük nézni a Project X című filmet, de már az első 10 percbe kikapcsoltuk.
-Ez szörnyű.- mondtam.
-Az!- helyeselt.
-De most mit csináljunk?- feküdtem el az ágyon.
-Honnan tudjam?
-Menjünk ki a fiúkhoz!
-Nekem jó.- mosolygott.
Fölálltunk és kimentünk az utcára. Odamentem Niall mögé és megöleltem hátulról.
-Na ki vagyok?- kérdeztem.
-Mond azt, hogy egy óriás hamburger!
Elnevettem magam, erre megfordult és megcsókolt.
-Talán neked jobban örülök, mint egy hamburgernek. - mosolygott.
Egyszer csak valaki megkopogtatja a vállam. Bogi az.
-Nem találom sehol sem Liamot! - mondta kétségbeesett arccal.
-Kérdezd meg Harrytől. Vele láttam legutoljára.- mutatott Niall Harryre.
Bogi elment és meg ott maradtam Niallel.
-Hamarosan megyünk haza.- mondtam.
-Rendben. Figyeld...Megfognád a telefonomat, nem akarom, hogy elvesszen. - elővette a zsebéből a készüléket és a kezembe nyomta.
-Oké! Akkor beviszem.
Beléptem a házba és bementem a szobámba. Leültem az ágyra és Niall telefonját fogtam a kezemben.
-Ezt nem lenne szabad!- mondtam magamban.- De nem tudja meg senki...
Föloldottam a zárat a telefonon és megláttam a háttérképét. Az a kép ami az előtt készült, mielőtt összejöttünk volna. Az a kép, ami a parkban készült, amikor elmentünk gördeszkázni. Az a kép, ami a gépemen és az én telefonomon is a háttérkép. Hihetetlenül szeretem Niallt, ezért nem fogok turkálni a telefonjában. Leraktam az éjjeli szekrényre, amikor hirtelen megcsörrent a telefonja. Ránéztem: 'Liam'. Fölvettem, mert Liamot ismerem.
-Szia, Emese vagyok.- mondtam.
-Szia! Figyelj... Nem tudom hol vagyok.
-Az meg hogy történt?!
-Szerinted, én jobban tudom?
-Jól van... Megértettem. Nem látsz valami táblát?
-Táblát nem. Csak sok vizet.
-Lent vagy a parton?
-Azt hiszem igen...
-Akkor tudom hol vagy! Leküldöm utánad Bogit. Ne mozdulj!
Leraktam a telefont és elindultam kifele futólépésben.
-Zain nem láttad Bogit?- kérdeztem.
-Ott áll!- mutatott a tömeg másik felére.
-De jó...Köszi!
Vettem egy mély levegőt és elindultam Bogi felé. Nehezen, de áttörtem a tömegen és megláttam a rémült arcát.
-Nem találom Liamot! - mondta.
-Lent van a parton, nem talál haza. Menj utána, semmi baj.- megöleltem és megvártam amíg átjut a tömegen.
Elindult a szabad stég felé, én meg megkerestem Niallt.
-Minden rendben?- kérdezte tőlem, mert látta, hogy valami nincs rendben.
Igaza volt, mert bűntudatom volt, mert meg akartam nézni a telefonját.
-Igazából nincs rendben...- mondtam.
-Na, mi a baj? - fordult szembe velem és megölelt.
Nem érdemlem meg Niallt. Ő túl jó hozzám. Eltoltam magamtól Niallt.
-Amikor bementem lerakni a telefonodat, akkor át akartam nézni a tartalmát, de esküszöm csak addig jutottam el, hogy föloldjam és leraktam.
Niall belenézett a szemembe de nem mondott semmit.
-Sajnálom, rossz döntés volt... - néztem le a cipőmre.
Niall egyenesbe tette a fejem, úgy hogy a szemébe nézzek és...


U.I:  NAGYON, NAGYON NAGYON SAJNÁLOM, HOGY NEM TUDTAM ÚJ RÉSZT HOZNI, ARRA AZ IDŐPONTRA AMIRE MEGÍGÉRTEM. Bocsánat:( (Emese, az író.)

98. rész

Fölvonta a szemöldökét. Niall fölállt és farkasszemet néztek.
-Mi van?- kérdezte Harry.
-Semmi.- mondta Niall és fölhúzott a földről.
-Nem akarunk mi is fürdeni?- kérdeztem.
-Mehetünk. - mosolygott.
Átöltözünk fürdőruhába és csatlakoztunk a fiúkhoz. A víz nekem nagyon hideg volt, fáztam is nagyon. A napfelkeltét a Balatonból néztük végig, míg már annyira fáradtak voltunk, hogy inkább bementünk aludni. Reggel én keltem föl legelőbb és csináltam valami reggelit. Szépen lassan mindenki fölébredt és kivánszorogtak a teraszra, ahol reggeliztünk. Persze, a rajongók sikítozásától nem hallottunk egymás szavából semmit, de attól függetlenül nem volt rossz kicsit együtt lenni. Reggeli után lementünk a pincébe és  leültünk a kanapéra és beszélgettünk.
-Nincs kedvem haza menni.-mondta Liam.
-Zoé most hívott, hogy fotózásra kell mennünk Pestre, szóval muszáj vissza mennünk.
-Amúgy, ha innen elmentek, mi lesz a következő turné állomás?- kérdezte Bogi.
-Berlin.- mondták egyszerre.
-Aha, értem.
Elgondolkoztam azon, hogy milyen lesz a fiúk nélkül és hogy fogom kibírni Niall távollétét. Bárcsak lenne valami megoldás, ami minden gondomat elűzné. Mit fogok majd akkor érezni, amikor látom a fiúk gépét a levegőbe szállni, amikor egyre csak távolodik és távolodik, míg végül eltűnik a felhők között a legjobb barátaimmal és a szerelmemmel együtt? Még a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom azt amit majd én át fogok abban a pillanatban élni.
-Menjünk ki.- törte meg a kínos csendet Zain.
-Minek?- kérdezte Louis.
-Boldogítsuk a rajongókat.- mosolygott.
-Nem rossz ötlet.
A fiúk fölálltak és elindultak kifele.
-Ti nem jöttök?- kérdezték Bogira és rám nézve.
-Nekem most jó itt.- mondta Bogi.
-Dettó.- legyintettem.- Vigyázzatok magatokra.
-Meglesz.- kacsintott Liam.
Ránéztem Bogira aztán vissza a fiúkra.
-Nem biliárdozunk? - kérdezte.
 -De, szívesen. - mondtam.
Egyszer csak egy óriási sikolyt hallunk.
-Na, kiértek a fiúk. - mosolygott.
-Kezdesz vagy kezdjek?- kérdeztem.
-Mi a baj?- nézett rám.
-Nem akarom, hogy elmenjenek.- mondtam szomorúan.- Annyira jól érzem magam velük.. Nagyon fognak hiányozni.
-Gyere ide, hagy öleljelek meg.
Boginak kisírtam minden bajom ami csak bántott.
-Sajnálom, hogy ilyenekkel zaklatlak.- mondtam.
-Erre valók a legjobb barátnők. - mosolygott.- És amúgy kezdek.
Bogi a kezébe vette a billiárd dákót és lökött. Bogi ellen felesleges játszani, mert úgyis ő nyer. Hát ez így is lett, de most nem sokkal kaptam ki. Leültünk a kanapéra és fölnéztünk twitterre. Kikerekedett szemmel néztem: 99 ezer követő.
-Nézd.- nyomtam Bogi arcába a telefonom.
-Dejó! Nekem is ennyi van! - mutatta.
-Cseréljünk telefont! Meg akarom nézni az üzeneteidet.
-Jó! Én is a tieidet.
Átadtuk egymásnak a telefonunkat és böngésztünk a twitterében. Sok utálkozó üzenet között azért voltak olyanok, akik tényleg örültek az ő Liammel való kapcsolatának. Miután meguntam a neten való böngészést inkább leraktam Bogi telefonját.
-Nézzünk filmet.- javasolta.
-Nem ellenkezek.
Fölmentünk Bogi szobájába és....

97. rész

Sehol nem volt senki. Megfordultam és nem láttam semmit. Kicsit megijedtem a fák sötét árnyékától és elgondolkoztam, hogy mi van akkor, ha valaki bebújt oda és csak arra vár, hogy egyedül legyek. Hallottam, hogy megreccsen egy fadarab. Mintha valaki rálépett volna.
-Jézusom.- mondtam nagyon halkan.
Hirtelen valaki megfogja a vállam. Sikítottam egyet de Niall megfordított és megcsókolt, ezzel elhalkítva engem.
-Meg tudsz bocsájtani nekem? - kérdeztem.
-Sajnálom, de nem.- húzta el a fejét.
A könnyek összeszöktek a szememben.
-Niall.- csuklott el a hangom.
-Csak vicceltem.- mosolygott.- Na ide azzal a szendviccsel.
Elnevettem magam és kivette a kezemből a szendvicset. Nyomott egy puszit az arcomra és elkezdett enni. Tipikus Niall. 2 perc alatt megette az egészet. Föltámadt a szél és elfújta a gyertyákat. Kirázott a hideg és úgy éreztem magam, mint egy horror filmben. Niall magához ölelt és csak néztük a fákat.
-Félsz?-kérdezte.
-Igen.- suttogtam és meredten néztem magam elé.-Te?
Belenéztem Niall csillogó szemébe... vagyis inkább föl néztem rá, mert magasabb.
-Őszintén? Nem... De inkább menjünk be.- mosolygott.
-Díjazom az ötletet...
Niallal elindultunk befele.
-Ne szorítsd már annyira a kezem. El fogod törni. - mondta.
Én folyamatosan csak hátra néztem, aminek eredményeként hátraestem és Niallt is magammal rántottam.
-Milyen szépek a csillagok.- mondtam ironikusan.
Niall elkezdett nevetni én meg folyamatosan az eget néztem.
-Jobban megfigyelve, tényleg szépek. Nézd Niall! Hullócsillag! Kívánj valamit!
Lehunytuk a szemünket és kívántunk. Én azt kívántam, hogy Niallal sose veszekedjünk és ne kelljen szétválnunk egymás baromságai miatt.
-Mit kívántál?- kérdeztem Nialltól.
-Ha elmondanám, nem teljesülne.
Mondta és nyomott egy puszit az arcomra. Egyszer csak Liam rohan ki fürdőruhába Zain meg lohol utána.
-Vííííííííííz!- ordította.
Végig vágtatott a stégen és belerohant a vízbe. Bogi rá 5 percre, a fejét fogva gyalogolt keresztül a kerten. Őt követte Louis, aki mosolyogva lenézett ránk és ment tovább. A következő és egyben utolsó Harry volt aki kilépett a házból. Lassan elsétált mellettünk, Niall meg megdobta egy kicsi kővel a fejét. Harry hátranézett.
-Ez ki volt?- kérdezte.
-Én. Talán baj van?- vállaltam magamra Niall tettét vigyorogva.
Harry rám nézett és...