100. rész

-És ez volt a baj?-kérdezte.
-Igen.- néztem mélyen a gyönyörű kék szempárjába.
-De buta vagy!- mondta.
-Tessék?
-Előtted nincsenek titkaim. Bármikor belenézhetsz a telefonomba.
Erre nem tudtam mit mondani; a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Először kicsit meglepődött a reakcióm láttán de aztán viszonozta a csókom.
-Éhes vagyok.- mondta.
-Én is! Mindjárt dél. Együnk.- mosolyogtam.- De várj...Nincs itthon kaja.
-Nem baj. Majd mi csinálunk a fiúkkal.
-Biztos jó ötlet ez? - kérdeztem.
-Nagy baj nem lehet. Bár, ha jobban belegondolok...
-Te hülye.- nevettem.
-Akkor megengeded, hogy főzzünk?
-Azt hiszem igen. De legalább valami finomat főzzetek.
-Köszi!- csillant föl a szeme.
Nyomott egy puszit az arcomra és izgatottan elrohant. Megkereste a fiúkat és bementek a házba a rajongók nagy bánatára. Én még kint maradtam beszélgetni velük. Csináltunk sok képet meg válaszoltam a kérdéseikre. 10 perc múlva elköszöntem tőlük és bementem a házba. Fölmentem az emeletre, leültem az ágyra, bekapcsoltam a tévét és teljesen belemerültem a világába. Egyszer csak valaki kopog.
-Gyere be!- mondtam.
Bogi lépett be az ajtón.
-Minden rendben?- kérdeztem.
-Igen. Semmi baja. - mondta.
-Mikor értetek vissza?
-Már egy ideje.- mosolygott.- Leülhetek?
-Miért ne ülhetnél?
Bogi levágódott mellém az ágyra és tévéztünk.
-Hogy megy az angol nyelv? - kérdeztem.
-Egész jól. Neked?
-Szerintem ha nem lennének a fiúk, soha sem tanultam volna meg ezt a nyelvet. - mondtam.- Jézusom! Te elhiszed ezt az egészet?
-Mit?
-Hát ezt!- temettem az arcom a kezembe.
-De mit?!
-Azt, hogy itt vannak velünk. Sőt.. Számunkra 2 srác több mint barát.
-Én nem tudom fölfogni. Olyan mint egy álom...Félek, hogy egyszer fölébredek.
Fölkeltem az ágyról és halkan kinyitottam az ajtót.
-Mit csinálsz? - kérdezte Bogi.
-Megnézem mennyire valóságosak. Gyere.
Körbenéztem és elindultunk a konyha felé ahonnan edénycsörömpölést hallottunk.
-Psszt! Maradj csöndben!- mondta Bogi.
-Most is te beszélsz!- mondtam.
Befordultunk már volna a konyhába amikor Harry jött velünk szembe.
-Hova-hova? - állított meg minket.
-Miért vagy tiszta liszt? - kérdeztem.
-Ja semmi. - törölgette az arcát.
-Harry gyere már! Mindjárt fölgyullad!- mondta Louis.
-Mi gyullad föl?!- kérdeztük egyszerre Bogival.
-Semmi, semmi.
-Harry gyere már!- mondta Zain.
-Pillanat! Hölgyeim tessék visszafáradni a szobába!
-Ne már!- mondta Bogi.
-HARRY!- ordította Niall.
Harry megvárta amíg fölmegyünk a lépcsőn. Leültünk az ágyra és elővettük a telefonunkat. Fölmentünk twittere és néztük az újdonságokat. Az egész fal azokkal a képekkel volt tele, amiket ma csináltak a rajongók. Láttam pár képet, amin én meg Niall voltunk ma, kint a tömegben. Olyan jó képek lettek. Egyszer csak hallunk egy óriási ordítást a konyhából.
-Ez Liam volt?- kérdezte Bogi ijedten.
-Megnézzük?
-Igen!- válaszolta.
Elindultunk kifele az ajtón és...