Akik föliratkoztak♥

2012. december 27., csütörtök

105. rész

-Most jól jegyezd meg amit mondok.- mondta neki Niall kicsit harcias hangnemben.-Ezt a lányt mindennél jobban szeretem.
-Tudom.- mondta Louis.
-Mindent meg teszek, hogy idejében felépüljön.
-Tudom. Én is próbálok mindenben....
-Louis befejezhetném a mondatot? - vágott a szavába Niall.
-Persze. Bocs.
-Szóval. Nem akarom semmivel befolyásolni őt. Ne mond el neki, hogy ki vagyok valójában! Azt akarom, hogy amíg vissza nem jön az emlékezete, úgy ismerjen meg, mintha átlagos lennék.
-De Niall nem vagy az! Itt senki sem az! Nem gondolod, hogy ezzel is több minden eszébe jutna?
-Nem tudom Louis.- fogta aggodalmasan a fejét Niall és elkezdett halkan sírni.
-Minden rendben lesz tesó. Ne sírj. Na gyere ide.- és azzal a lendülettel megölelte Louis Niallt.
Én a szobában ledöbbenve ültem. Mi a francról beszélt? Minél előbb el kell olvasnom a naplót. Vissza akarom kapni az életemet! De a többiek előtt nem olvashatom el, ha már ennyire nem akarják elmondani, hogy kik ők. De miért? Minél előbb meg kell tudnom. Nagyon-nagyon erősen próbáltam visszaemlékezni, de semmi nem jutott eszembe. Ekkor bejött Louis és leült a szoba másik végére velem szembe. Megfogtam a poharat és elkezdtem inni a csokit. Louis egész végig bámult és ezt már nem tudtam szó nélkül hagyni.
-Így elég nehéz inni, hogyha folyamatosan nézel.. - mosolyogtam.
-Ja..Bocsi..- húzta el a tekintetét.
-Niall miről beszélt ?
-Tessék?
-Nem vagyok süket... Mi az, hogy nem akarja elmondani, hogy ki ő valójában?
Louis nem szólt semmit csak hallgatott így folytattam.
-Vissza akarom kapni az emlékeimet! Ebben segítenetek kell! Ha nem mondtok el semmit hogy emlékezzek ?! Tudni akarom ki vagyok!
-Emese ne akadj ki...- mondta halkan.
-Miért ne akadjak ki?! Most minden okom megvan ahhoz hogy kiakadjak!
Ekkor elérzékenyültem és kitört belőlem (is) a zokogás. Ekkor bejöttek a többiek és mind odafutottak hozzám.
-Minden oké?- kérdezte a lány.
-Persze...Csak ez olyan rossz...Hogy ti mind... Én meg...
A sírástól nem tudtam befejezni a mondatokat. A többiek egyszerre mind megöleltek.
-Nem kapok levegőt!- mondtam félig nevetve , félig sírva.
Ekkor mindenki elengedett és leültek velem szembe kivéve Niallt aki mellém ült le és megfogta a kezem. A szoba másik felén, a göndör hajú srác nagyon nézte, hogy én erre nem szólok semmit. Niall a fiúm, mégis mit kéne tennem?! Nyomtam egy puszit Niallnak, hogy megnézzem mit reagál erre. A srác fölállt és ki akart menni.
-Harry várj!- ordítottam utána.
Mindenki rám nézett és a srác pedig ledermedt az ajtóban.
-Honnan tudom a neved?!- lepődtem meg magamon.
Harry csodálkozva leült a többiek mellé.
-Megpróbálhatom elmondani a neveiteket? - kérdeztem.
-Ki akadályoz meg? - mosolygott Niall és közelebb csúszott hozzám.
-Szóval...Ő Louis.- mondtam.
-Rólam eszedbe jut valami?- kérdezte.
-Hadd gondolkozzak...Igen. Egy bowling terem. Mi volt ott? - néztem körbe.
Mindenki lesütötte a szemét és a földet nézték rezzenéstelen arccal.
-Niall? - néztem rá. - Segítenetek kell!
-Szerintem  mindent sorjában.- szólalt meg Harry és mélyen belenézett a szemembe.
Kicsit gondolkoztam míg végül eszembe jutott mi történt ott.
-Úristen! - kaptam a szám elé a kezem. - Hogy lehetek ilyen barom?!
-Mi jutott eszedbe? - kérdezte a lány.
-Téged nem Boginak hívnak?- kérdeztem.
-De!- mondta.
-És te...?- néztem rá kérdőn.
-A legjobb barátnőd vagyok...- mondta szomorúan.
-Sajnálom...Nem tehetek róla, hogy...hogy...pontosan mi is történt velem?
-Elestél és beverted a fejed...- suttogta a fülembe Niall.
-Mi?! Ez komoly?! Hogy lehetek ilyen béna?! Mint egy ló a korcsolyapályán...
Erre mind elnevették magukat.:) Legalább jó kedvük lett.( Nem úgy mint nekem.)
-Te Zayn vagy nem? - néztem rá a fekete hajú srácra.
-Honnan tudod?- nézet rám.
-A mosolyod jellegzetes. Nagyon emlékeztet valamire..de nem tudom mire. Na mindegy..lépjünk.
Átnéztem a szoba másik végére és végignéztem a szomorú arcokon.
-Szóval vissza a bowling teremre...- néztem körbe. -Egy sötét helyen voltunk...Azt hiszem mind ott voltunk. És rosszul lettem és kimentem levegőzni...és...aztán kijött Harry és...
A mondatot már nem tudtam befejezni mert anya viharzott be az ajtón.
-Kicsikém, kicsikém!- mondta.
-Szia anya..-mondtam mosolyogva.
Anya leült mellém az ágyra.
-Kicsit kimennétek? - nézett körbe a többiekre.
-Persze..- mondták és mind lassan kimentek a teremből.
-Niall te maradj!- mondtam neki.
Azzal a lendülettel visszafordult és leült mellém.
-Kicsim jól vagy?- nézett rám.
Valamiért nem értettem amit mond..Niallal összenéztünk. Úgy látszik ő sem értette és én sem.
-Tessék?- néztem rá.
-Nem érted amit mondok?- kérdezte és én ismét nem tudtam, hogy mit beszél.
-Szólok Boginak!- ment ki anya idegesen...
-Most mi van?-néztem rá Niallre.
-Tényleg nem tudod miről beszélt?!- kérdezte.
-Fogalmam sincs!- válaszoltam hirtelen.
-Akkor én tudom! Nagyon beverhetted a fejed hisz már...

Folytköv de csak akkor ha komiztok :)♥

2012. december 25., kedd

104. rész

Beugrott egy kép, egy koncertről. Gyors volt és homályos. Niall elhúzta a fejét és rám nézett.
-A második első csókod.- mosolygott.
-Aha.- mosolyogtam vissza.
-Figyelj, minden oké?
-Ennyire látszik, hogy van valami baj?
-Igen. Na mi a baj?
-Egy koncertről beugrott egy kép. Ott voltál te is... Egy koncerten találkoztunk?- kérdeztem.
-Úgy is lehet mondani. -  mosolygott és lesütötte a szemét.
De jó! Legalább hasonlít a zenei ízlésünk. Bárcsak tudnám milyen zenét hallgatok... Nagy elmélkedésembe észre sem vettem, hogy Niall fölállt.
-Hova mész? - kérdeztem.
-Ööö...Mindjárt jövök. - mondta és kiment.
Remek. Egyedül maradtam a gondolataimmal. Kihúztam az ágyam melletti éjjeliszekrény fiókját és találtam benne egy naplót. Lehet hogy az enyém? Kinyitottam és bele volt írva a nevem. Szóval az enyém. Legalább most megismerem magam. Odalapoztam az első oldalra amikor Niall lépett be az ajtón. Gyorsan eldugtam a könyvet a párnám alá, mielőtt bármit is meglátott volna. Amikor leült mellém és újra megfogta a kezem megint beugrott egy kép egy bevásárlóközpontról.
-Biztos jól vagy? Aludnod kéne.- mondta aggodalmasan.
-Nem, nem alszom. Hol van a pláza? Várj! Megint eszembe jutott valami... Egy park, ahol van egy gitár. Mik ezek a képek?
-Hát.. A plázában volt az első randink és a parkban gitároztam neked. - mondta.
-Biztos nagyon romantikus lehetett. - mosolyogtam és megpusziltam az arcát.
Elmosolyodott és bejött a terembe Louis az üdítőmmel a kezébe.
-Forrócsoki jó?- kérdezte és odaadta a poharat.
-Persze. Köszi.- rámosolyogtam.
Belekortyoltam de nagyon meleg volt ezért leraktam az asztalra kihűlni.
-Niall idehívnád a többieket is? Légyszi. Meg szeretném őket is ismerni.- mondtam.
-Rendben csak 1 pillanat. Louis kijönnél? - intett neki Niall.
Louis fölállt és együtt kimentek. Megálltak az ajtó előtt és beszélgetni kezdtek. Akaratlanul is meghallottam amit Niall mondott neki...


Komizzatok kérleek:) nem tudom, hogy tetszik- e nektek egyáltalán ahogy írok ...:(

2012. december 23., vasárnap

103. rész

-Én ezt nem bírom tovább! - mondta és kiviharzott a kórteremből.
-Harry várj!- futott utána egy fekete hajú fiú.- Bocsássatok meg!
Bent maradtunk 4-en. Eléggé kínos volt nekem, mert ők miattam sírnak én meg még csak nem is ismerem őket.
-Szóval...- mondtam.- Ti a barátaim vagytok?
A lány csak sírva kirohant, Liam meg utána.
-Ennyire ijesztő vagyok? - kérdeztem és a barna hajú fiúra néztem. - Hogy hívnak?
-Louis vagyok.- motyogta az orra alatt.
-Louis? Szép név! Hoznál nekem valami innivalót?
-Megyek...- mondta és kilépett az ajtón.
Ketten maradtunk Niallal. Mivel már úgyis járunk gondoltam megismerem, de elötte magamat kéne megismernem.
-Elmondanád ki vagyok?- néztem rá. - És azért magadat is bemutathatnád.
-Szóval te... Emesének hívnak és 14 éves vagy.
-Aha... És te?
-Niall vagyok és 19 éves és...
-Várj.- vágtam a szavába.- 5 év van köztünk? Azt hogy?- csodálkoztam.
-Úgy hogy szeretlek!- borult ki és elkezdett megint sírni.
-Jézusom! Ne sírj! Biztos én is szeretlek.
-De nem is emlékszel semmire!!
Ekkor megcsörrent egy telefon. Egy ismerős dallam.
-Mi ez a szám? Kié ez a telefon? Csinálj már vele valamit!
Niall fölvette a telefont és beleszólt.
-Szia Anna! Niall vagyok!
-Szia! Itt vagyok az autópályán, nagyon nagy dugó van. 5 km-es a sor. Fölébredt már? - hallottam a telefonból.
-Igen.. De sajnos... Nem emlékszik semmire...
-Jézusom! Add az orvost! MOST!
-Pillanat!- Niall elhúzta a telefontól a fülét és rám nézett. - Mindjárt jövök.
Elengedte a kezem és kiment a teremből. Megtörölte az arcát és elindult megkeresni az orvost.
-Jézusom de fáj a fejem...- mondtam magamba.
Ekkor Niall jött vissza. Most jobban szemügyre tudtam venni. Középmagas, szőke hajú, kék szemű , tökéletes srác. Nagyon helyes és amikor rám néz fölcsillan a szeme. A szememmel követtem a mozgását.
-Nos..- ült le mellém.
A kezét az ölébe ejtette és elkezdte a körmét piszkálni.
-Mi tényleg járunk? - kérdeztem.
-Igen.- válaszolta.
-Gondolom akkor... Már csókolóztunk is..
-Igen.
-És milyen érzés? - kérdeztem halkan.
-Megmutatom!
A másodperc töredéke alatt közel hajolt hozzám és megcsókolt, mintha ezer éve várna erre a pillanatra. Hirtelen...

2012. december 22., szombat

102. rész

A következő emlékem, hogy egy hangot hallok. Egy szomorú, de mégis megnyugtató hangot.
-De én szeretem!
-Én is!
-Te fogd be! Mi lesz így velem? Nem bírom ki! Ha valami történt vele és belehalok.
-Hol vagyok? - nyitottam ki a szemem.
-Fölébredtél?- nézett rám mindenki.
-Hol vagyok?!- kérdeztem újra.
-Az 56-os ban...
-Cella vagy kórterem? - dörzsöltem meg a szemem.
-Kórterem...
-Oké... És ti kik vagytok? - kérdeztem.
Mindenkit lesokkolt amit mondtam...
-Szólok az orvosnak... - rohant ki egy fiú.
Volt egy szőke hajú srác aki végig fogta a kezem.
-Mi a baj? Miért sírsz?- néztem rá mosolyogva.
-Nem ismersz meg?- kérdezte és könnycseppek hada zúdult ki a szeméből.
-Kéne?- mondtam kínosan.
A fiúból kitört a zokogás. Gyorsan megsimogattam a kezét tudatva, hogy nincs semmi baj.
-Hol van már Liam az orvossal?!- sírt a szoba végén a lány?
-Ki az a Liam?- kérdeztem értetlenül.- És ki vagy te?
A lány nem tudott szóhoz jutni csak sírt.
-Miért fogod a kezem? Kik vagytok ti? Ki vagyok én? Ne sírjatok mert én is sírni fogok...- mondtam elérzékenyülve.
-Niall vagyok. Te meg Emese.- szólalt meg a srác mellettem.
-Niall...Niall...- memorizáltam. - És ki vagy te?
-A fiúd vagyok.- fújta ki az orrát.
-Hogy mim? Van fiúm? - döbbentem le. Egy ilyen helyes srác?! Az ÉN fiúm? Ez valami vicc...
Mélyen belenéztem Niall gyönyörű kék szemébe és láttam a tekintetén, hogy nem hazudik. Ekkor a srác elmosolyodott és én visszamosolyogtam. Ekkor belépett az orvos és rögtön elhúztam a tekintetem ahogy ő is.
-Jó napot! Látom fölébredtél! Hogy érzed magad?
-Fáj a fejem... - mondtam.
-Nem emlékszik ránk!!- akadt ki egy fiú a szoba másik végén.
-Igaz ez?
Bólintottam egyet és az orvos megvizsgált.
-Az eséstől elveszítette néhány emlékét. Lehet, hogy hosszú idő lesz amíg visszajön az emlékezete, de lehet, hogy rövid. Ez sok mindentől függ.Addig is szépen és lassan adagolják be a dolgokat neki. Az édesanyja mikor érkezik meg?
-Azt mondja siet...- válaszolta a lány.
-Rendben. Szóljanak ha van valami. - mondta az orvos és kiment.
2 perc néma csönd a szobában amikor az egyik fiú föláll.........

2012. december 16., vasárnap

101. rész

Szembe jött velünk Liam és a jobb szemét fogta.
-Ez csíp!- ordította és beviharzott a fürdőszobába.
Niall jött utána és ő is tiszta piszok volt.
-Liam, ne haragudj! Nem direkt volt!- mondta.
-Niall menj el!- mondta rémülten Liam.
-Mi történt? - kérdeztük egyszerre Bogival.
-Egy kanálra ráöntöttem egy kis chilit és meg akartam mutatni Liamnek, de véletlenül belenyomtam a szemébe. Liam nem szereti se a kanalakat, se a chilit főképp nem a szemébe.- ecsetelte Niall.
-Ügyes vagy drágám..- mondtam.
-Liam, jól vagy? Nagyon fáj?- ijedezett Bogi.
-Ne dramatizáld túl.. Ez csak egy kis chili.- sértődött meg Niall.
Olyan aranyos volt, muszáj volt megölelnem.
-De azért jól vagy?- kérdezte újra Bogi.
-Most már jobb.- fogta a szemét Liam.
-Akkor jó!- vett egy nagy levegőt Bogi és megcsókolták egymást. :)
-LIAM! NIALL! HA MÉG ÉLTEK JÓ LENNE HA JÖNNÉTEK SEGÍTENI!- jött egy hang a konyhából.
-Jól van. Megyünk. - mondták.
-Na jó.. Én elmegyek lefürdök. Majd szóljatok ha kész a kaja.- mondtam.
-Jó addig tv-zek. - mosolygott Bogi és bement a szobába.
Én bementem a fürdőszobába és lefürödtem. Szokásomhoz híven zenét hallgattam. Fölöltöztem és a hajam csurom víz volt. Már vettem is elő a hajszárítót és leraktam a székre. Fordultam a fésűért de megcsúsztam egy tócsában és bevertem a fejem a mosdókagylóba. Ez volt az utolsó emlékem mielőtt minden elsötétült volna...