Akik föliratkoztak♥

2012. december 27., csütörtök

105. rész

-Most jól jegyezd meg amit mondok.- mondta neki Niall kicsit harcias hangnemben.-Ezt a lányt mindennél jobban szeretem.
-Tudom.- mondta Louis.
-Mindent meg teszek, hogy idejében felépüljön.
-Tudom. Én is próbálok mindenben....
-Louis befejezhetném a mondatot? - vágott a szavába Niall.
-Persze. Bocs.
-Szóval. Nem akarom semmivel befolyásolni őt. Ne mond el neki, hogy ki vagyok valójában! Azt akarom, hogy amíg vissza nem jön az emlékezete, úgy ismerjen meg, mintha átlagos lennék.
-De Niall nem vagy az! Itt senki sem az! Nem gondolod, hogy ezzel is több minden eszébe jutna?
-Nem tudom Louis.- fogta aggodalmasan a fejét Niall és elkezdett halkan sírni.
-Minden rendben lesz tesó. Ne sírj. Na gyere ide.- és azzal a lendülettel megölelte Louis Niallt.
Én a szobában ledöbbenve ültem. Mi a francról beszélt? Minél előbb el kell olvasnom a naplót. Vissza akarom kapni az életemet! De a többiek előtt nem olvashatom el, ha már ennyire nem akarják elmondani, hogy kik ők. De miért? Minél előbb meg kell tudnom. Nagyon-nagyon erősen próbáltam visszaemlékezni, de semmi nem jutott eszembe. Ekkor bejött Louis és leült a szoba másik végére velem szembe. Megfogtam a poharat és elkezdtem inni a csokit. Louis egész végig bámult és ezt már nem tudtam szó nélkül hagyni.
-Így elég nehéz inni, hogyha folyamatosan nézel.. - mosolyogtam.
-Ja..Bocsi..- húzta el a tekintetét.
-Niall miről beszélt ?
-Tessék?
-Nem vagyok süket... Mi az, hogy nem akarja elmondani, hogy ki ő valójában?
Louis nem szólt semmit csak hallgatott így folytattam.
-Vissza akarom kapni az emlékeimet! Ebben segítenetek kell! Ha nem mondtok el semmit hogy emlékezzek ?! Tudni akarom ki vagyok!
-Emese ne akadj ki...- mondta halkan.
-Miért ne akadjak ki?! Most minden okom megvan ahhoz hogy kiakadjak!
Ekkor elérzékenyültem és kitört belőlem (is) a zokogás. Ekkor bejöttek a többiek és mind odafutottak hozzám.
-Minden oké?- kérdezte a lány.
-Persze...Csak ez olyan rossz...Hogy ti mind... Én meg...
A sírástól nem tudtam befejezni a mondatokat. A többiek egyszerre mind megöleltek.
-Nem kapok levegőt!- mondtam félig nevetve , félig sírva.
Ekkor mindenki elengedett és leültek velem szembe kivéve Niallt aki mellém ült le és megfogta a kezem. A szoba másik felén, a göndör hajú srác nagyon nézte, hogy én erre nem szólok semmit. Niall a fiúm, mégis mit kéne tennem?! Nyomtam egy puszit Niallnak, hogy megnézzem mit reagál erre. A srác fölállt és ki akart menni.
-Harry várj!- ordítottam utána.
Mindenki rám nézett és a srác pedig ledermedt az ajtóban.
-Honnan tudom a neved?!- lepődtem meg magamon.
Harry csodálkozva leült a többiek mellé.
-Megpróbálhatom elmondani a neveiteket? - kérdeztem.
-Ki akadályoz meg? - mosolygott Niall és közelebb csúszott hozzám.
-Szóval...Ő Louis.- mondtam.
-Rólam eszedbe jut valami?- kérdezte.
-Hadd gondolkozzak...Igen. Egy bowling terem. Mi volt ott? - néztem körbe.
Mindenki lesütötte a szemét és a földet nézték rezzenéstelen arccal.
-Niall? - néztem rá. - Segítenetek kell!
-Szerintem  mindent sorjában.- szólalt meg Harry és mélyen belenézett a szemembe.
Kicsit gondolkoztam míg végül eszembe jutott mi történt ott.
-Úristen! - kaptam a szám elé a kezem. - Hogy lehetek ilyen barom?!
-Mi jutott eszedbe? - kérdezte a lány.
-Téged nem Boginak hívnak?- kérdeztem.
-De!- mondta.
-És te...?- néztem rá kérdőn.
-A legjobb barátnőd vagyok...- mondta szomorúan.
-Sajnálom...Nem tehetek róla, hogy...hogy...pontosan mi is történt velem?
-Elestél és beverted a fejed...- suttogta a fülembe Niall.
-Mi?! Ez komoly?! Hogy lehetek ilyen béna?! Mint egy ló a korcsolyapályán...
Erre mind elnevették magukat.:) Legalább jó kedvük lett.( Nem úgy mint nekem.)
-Te Zayn vagy nem? - néztem rá a fekete hajú srácra.
-Honnan tudod?- nézet rám.
-A mosolyod jellegzetes. Nagyon emlékeztet valamire..de nem tudom mire. Na mindegy..lépjünk.
Átnéztem a szoba másik végére és végignéztem a szomorú arcokon.
-Szóval vissza a bowling teremre...- néztem körbe. -Egy sötét helyen voltunk...Azt hiszem mind ott voltunk. És rosszul lettem és kimentem levegőzni...és...aztán kijött Harry és...
A mondatot már nem tudtam befejezni mert anya viharzott be az ajtón.
-Kicsikém, kicsikém!- mondta.
-Szia anya..-mondtam mosolyogva.
Anya leült mellém az ágyra.
-Kicsit kimennétek? - nézett körbe a többiekre.
-Persze..- mondták és mind lassan kimentek a teremből.
-Niall te maradj!- mondtam neki.
Azzal a lendülettel visszafordult és leült mellém.
-Kicsim jól vagy?- nézett rám.
Valamiért nem értettem amit mond..Niallal összenéztünk. Úgy látszik ő sem értette és én sem.
-Tessék?- néztem rá.
-Nem érted amit mondok?- kérdezte és én ismét nem tudtam, hogy mit beszél.
-Szólok Boginak!- ment ki anya idegesen...
-Most mi van?-néztem rá Niallre.
-Tényleg nem tudod miről beszélt?!- kérdezte.
-Fogalmam sincs!- válaszoltam hirtelen.
-Akkor én tudom! Nagyon beverhetted a fejed hisz már...

Folytköv de csak akkor ha komiztok :)♥

7 megjegyzés: