Akik föliratkoztak♥

2013. január 2., szerda

106. rész

...-Nagyon beverhetted a fejed hisz már a saját nyelvedet sem érted! Azonnal szólok az orvosnak.
Niall fölállt és kirohant a kórteremből. Anya megragadta a karját.
-Hova mész?- kérdezte tőle ijedten.
-Az orvoshoz.-  válaszolta sietősen.
-Miért?- kérdezte Bogi.
-Fontos lenne ha nem hátráltatnátok! Mégis róla van szó...- nézett vissza rám.
Én végig úgy tettem mintha nem hallanám, hogy mit mond, hogy a későbbiekben is ki tudjam őket hallgatni. Niall a többiekkel elviharzott én meg elővettem a naplómat a párna alól.
-Végre.- suttogtam.
Abban a pillanatban nem nagyon érdekelt, hogy miért nem értettem a saját anyukám, mert úgyis megtudom majd. Akkor csak az érdekelt, hogy ki vagyok és kik azok akik itt vannak velem. Kinyitottam a könyvet de valamiért összefolytak a sorok. Nagyon fájt a fejem. Nem tudok így olvasni.
-Ezt nem hiszem el!- gondoltam magamban.
Hogy lehetek ilyen nyomi?! Pont amikor senki sem zavar, pont akkor kell az agyamnak megadnia magát. Szuper. Éppen darabokká akartam tépni a naplót amikor bejött a csapat élén az orvossal.
-Mi a baja a betegnek?- nézett rám.
-Honnan tudjam?! Maga az orvos.. derítse ki.- mondtam mérgesen.
-Úgy értem mi a panasz? Miért hívtak ide?
Szégyenkezve lesütöttem a szemem. Az én hülyeségem miatt szenvednek itt 7-en plusz az orvos.
-Nem érti amit mondok neki.- panaszolta anya.
-De most értem! Csak az előbb mintha valami más nyelven beszéltél volna.
-Mármint milyen másik nyelven?! - nézett rám Bogi.
-Nem tudom! Én is ezt kérdezem!
-Akkor most miért hívtak ide?- nézett rám az orvos.
Mindenki elkezdett beszélni és nekem még jobban megfájdult a fejem.
-Fogjátok be!- mondtam hangosan.
A többiek mind rám néztek kérdőn, csak anya, az orvos meg Bogi nem.
-Mi van?! - néztem rájuk.
-Most meg magyarul beszéltél.- mondta Bogi.
-Mi a franc van?! - kérdeztem.- 2 nyelvet beszélek?! De miért?! Ők nem magyarok? -néztem rá a srácokra.
-Hát...nem.- mondta Bogi.
-Mi van? Ez az egész káosz...Össze vagyok zavarodva. Jobb lenne ha elmagyaráznátok. De előtte... Muszáj aludnom. Haza mehettek ha akartok. Nem kell itt maradnotok.
Pár másodperc néma csönd után Niall előállt.
-Én nem megyek. Maradok.
-Én is!- mondta Bogi.
-Én is!- mondta Louis.
A többiek is szépen lassan előálltak.
-Viszont én nem maradhatok.- mosolygott az orvos és kiment.
Anya hulla fáradtan lerogyott a székre.
-Anna menj el a nyaralóhoz. Aludj ott. - mondta Niall.
-Nem, nem mehetek. Itt kell maradnom. Az apja is rögtön jön haza Amerikából. Ott hagyta a munkát azonnal, amikor meghallotta hogy kórházban van a lánya.
-Anna...Nem vagy jól. Elviszlek a házhoz.- mondta aggodalmasan Niall.
-Anya..Szerintem is menj. Pihenj egy kicsit.
-Jól van.- fogta a fejét.
Niall fölállt és nyomott egy puszit a homlokomra. Mosolyogva néztem végig ahogy anyával kisétálnak, a többiek meg leülnek.
-Ha megbocsájtotok aludnom kell...Remélem nem baj.- mondtam.
-Dehogy is. Reméljük holnap több minden eszedbe jut.- mondta Liam.
-Én is remélem...
Becsuktam a szemem és elaludtam. Furcsa álmom volt.Minta az életemet látnám. Szinte mindent megtudtam a családomról ,Bogiról, Niallról, Louisról, Liamről, Zaynről és Harryről. Nagyon furcsa volt, mintha igazi lenne. Egy zaj fölriasztott álmomból. Niall volt az.
-Minden oké?- kérdeztem.
-Igen. Alszik.- mondta.
-És hol voltál idáig?
-Ittunk egy kávét és beszélgettünk a konyhában.
Elképzeltem, hogy nézhetett ki ez a beszélgetés. Hirtelen beugrott minden Niallról, hogy ennyire szeretem és hogy ő mennyi mindent megtesz értem; hogy Harryt megcsókoltam kétszer és ebből egyszer akartam... Nagyon fájt. Eszembe jutott minden Louisról, hogy amikor Harry először a bowlingteremnél...tudjátok...akkor ott volt és támogatott; Zaynről, hogy éjfélkor is eljön velem sétálni Liammal, hogyha valami bánt; Bogiról: hogy jóban rosszban is együtt vagyunk és mindig segítünk egymáson. Liamról: hogy mennyire szereti Bogit és hogy milyen jól kiegészítik egymást. És Harryről , hogy bármit is érez értem, ha nincs berúgva igazán lehet számítani rá; Andrisról, hogy mekkora egy állat és én még képes voltam őt az egyik barátomnak hívni; Biankáról, hogy milyen rég nem beszéltem vele és, hogy nagyon remélem, hogy összejönnek Harryvel. És ez mind arról jutott eszembe, hogy elképzeltem, ahogy Anya és Niall Horan egy asztalnál ülnek ketten és beszélgetnek. Furcsa az emberi agy.
-Niall!! Niall!!- mondtam.- Eszembe jutott! Emlékszem!!
-Mire?- csodálkozott.
-Mindenre!- mondtam.
Niallnak fölcsillantt a szeme ezért magamhoz húztam és megcsókoltam.
-Szóljunk a srácoknak!- mondta de hirtelen visszarántottam.
-Ne! Hagyd őket aludni. Aludj te is.
Bólintott egyet és mosolygott. Leült mellém és rádőltem a vállára. Félálomban voltam amikor látom, hogy valami világít az arcomba.
-Mit csinálsz Niall?- takartam ki a szemem.
-Twitterezek.- mosolygott.
-És miért nem alszol?- kérdeztem.
-Most ittam egy pohár kávét. Szerinted így hogy aludjak?- kérdezte.
-Ja..jó...De én alszom. Puszi.
Megint lehunytam a szemem. Reggel arra ébredek....



Tudom, hogy kicsit késtem de ha suli van akkor csak hétvégén van időm írni...bocsánat:( komizzatok sokat és utólag is élményekben gazdag boldog új évet kívánok nektek :)


5 megjegyzés:

  1. akkor lesz élményekben gazdag új évem, hha minden nap írsz :) nagyon jó lett ez a rész is :)

    VálaszTörlés
  2. nagyon de nagyon de nagyon jó lett Kövit!!!MOST!!!!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszik gyorsan kövit :)
    Egyszerűen imádom! :)

    VálaszTörlés