105. rész

-Most jól jegyezd meg amit mondok.- mondta neki Niall kicsit harcias hangnemben.-Ezt a lányt mindennél jobban szeretem.
-Tudom.- mondta Louis.
-Mindent meg teszek, hogy idejében felépüljön.
-Tudom. Én is próbálok mindenben....
-Louis befejezhetném a mondatot? - vágott a szavába Niall.
-Persze. Bocs.
-Szóval. Nem akarom semmivel befolyásolni őt. Ne mond el neki, hogy ki vagyok valójában! Azt akarom, hogy amíg vissza nem jön az emlékezete, úgy ismerjen meg, mintha átlagos lennék.
-De Niall nem vagy az! Itt senki sem az! Nem gondolod, hogy ezzel is több minden eszébe jutna?
-Nem tudom Louis.- fogta aggodalmasan a fejét Niall és elkezdett halkan sírni.
-Minden rendben lesz tesó. Ne sírj. Na gyere ide.- és azzal a lendülettel megölelte Louis Niallt.
Én a szobában ledöbbenve ültem. Mi a francról beszélt? Minél előbb el kell olvasnom a naplót. Vissza akarom kapni az életemet! De a többiek előtt nem olvashatom el, ha már ennyire nem akarják elmondani, hogy kik ők. De miért? Minél előbb meg kell tudnom. Nagyon-nagyon erősen próbáltam visszaemlékezni, de semmi nem jutott eszembe. Ekkor bejött Louis és leült a szoba másik végére velem szembe. Megfogtam a poharat és elkezdtem inni a csokit. Louis egész végig bámult és ezt már nem tudtam szó nélkül hagyni.
-Így elég nehéz inni, hogyha folyamatosan nézel.. - mosolyogtam.
-Ja..Bocsi..- húzta el a tekintetét.
-Niall miről beszélt ?
-Tessék?
-Nem vagyok süket... Mi az, hogy nem akarja elmondani, hogy ki ő valójában?
Louis nem szólt semmit csak hallgatott így folytattam.
-Vissza akarom kapni az emlékeimet! Ebben segítenetek kell! Ha nem mondtok el semmit hogy emlékezzek ?! Tudni akarom ki vagyok!
-Emese ne akadj ki...- mondta halkan.
-Miért ne akadjak ki?! Most minden okom megvan ahhoz hogy kiakadjak!
Ekkor elérzékenyültem és kitört belőlem (is) a zokogás. Ekkor bejöttek a többiek és mind odafutottak hozzám.
-Minden oké?- kérdezte a lány.
-Persze...Csak ez olyan rossz...Hogy ti mind... Én meg...
A sírástól nem tudtam befejezni a mondatokat. A többiek egyszerre mind megöleltek.
-Nem kapok levegőt!- mondtam félig nevetve , félig sírva.
Ekkor mindenki elengedett és leültek velem szembe kivéve Niallt aki mellém ült le és megfogta a kezem. A szoba másik felén, a göndör hajú srác nagyon nézte, hogy én erre nem szólok semmit. Niall a fiúm, mégis mit kéne tennem?! Nyomtam egy puszit Niallnak, hogy megnézzem mit reagál erre. A srác fölállt és ki akart menni.
-Harry várj!- ordítottam utána.
Mindenki rám nézett és a srác pedig ledermedt az ajtóban.
-Honnan tudom a neved?!- lepődtem meg magamon.
Harry csodálkozva leült a többiek mellé.
-Megpróbálhatom elmondani a neveiteket? - kérdeztem.
-Ki akadályoz meg? - mosolygott Niall és közelebb csúszott hozzám.
-Szóval...Ő Louis.- mondtam.
-Rólam eszedbe jut valami?- kérdezte.
-Hadd gondolkozzak...Igen. Egy bowling terem. Mi volt ott? - néztem körbe.
Mindenki lesütötte a szemét és a földet nézték rezzenéstelen arccal.
-Niall? - néztem rá. - Segítenetek kell!
-Szerintem  mindent sorjában.- szólalt meg Harry és mélyen belenézett a szemembe.
Kicsit gondolkoztam míg végül eszembe jutott mi történt ott.
-Úristen! - kaptam a szám elé a kezem. - Hogy lehetek ilyen barom?!
-Mi jutott eszedbe? - kérdezte a lány.
-Téged nem Boginak hívnak?- kérdeztem.
-De!- mondta.
-És te...?- néztem rá kérdőn.
-A legjobb barátnőd vagyok...- mondta szomorúan.
-Sajnálom...Nem tehetek róla, hogy...hogy...pontosan mi is történt velem?
-Elestél és beverted a fejed...- suttogta a fülembe Niall.
-Mi?! Ez komoly?! Hogy lehetek ilyen béna?! Mint egy ló a korcsolyapályán...
Erre mind elnevették magukat.:) Legalább jó kedvük lett.( Nem úgy mint nekem.)
-Te Zayn vagy nem? - néztem rá a fekete hajú srácra.
-Honnan tudod?- nézet rám.
-A mosolyod jellegzetes. Nagyon emlékeztet valamire..de nem tudom mire. Na mindegy..lépjünk.
Átnéztem a szoba másik végére és végignéztem a szomorú arcokon.
-Szóval vissza a bowling teremre...- néztem körbe. -Egy sötét helyen voltunk...Azt hiszem mind ott voltunk. És rosszul lettem és kimentem levegőzni...és...aztán kijött Harry és...
A mondatot már nem tudtam befejezni mert anya viharzott be az ajtón.
-Kicsikém, kicsikém!- mondta.
-Szia anya..-mondtam mosolyogva.
Anya leült mellém az ágyra.
-Kicsit kimennétek? - nézett körbe a többiekre.
-Persze..- mondták és mind lassan kimentek a teremből.
-Niall te maradj!- mondtam neki.
Azzal a lendülettel visszafordult és leült mellém.
-Kicsim jól vagy?- nézett rám.
Valamiért nem értettem amit mond..Niallal összenéztünk. Úgy látszik ő sem értette és én sem.
-Tessék?- néztem rá.
-Nem érted amit mondok?- kérdezte és én ismét nem tudtam, hogy mit beszél.
-Szólok Boginak!- ment ki anya idegesen...
-Most mi van?-néztem rá Niallre.
-Tényleg nem tudod miről beszélt?!- kérdezte.
-Fogalmam sincs!- válaszoltam hirtelen.
-Akkor én tudom! Nagyon beverhetted a fejed hisz már...

Folytköv de csak akkor ha komiztok :)♥

104. rész

Beugrott egy kép, egy koncertről. Gyors volt és homályos. Niall elhúzta a fejét és rám nézett.
-A második első csókod.- mosolygott.
-Aha.- mosolyogtam vissza.
-Figyelj, minden oké?
-Ennyire látszik, hogy van valami baj?
-Igen. Na mi a baj?
-Egy koncertről beugrott egy kép. Ott voltál te is... Egy koncerten találkoztunk?- kérdeztem.
-Úgy is lehet mondani. -  mosolygott és lesütötte a szemét.
De jó! Legalább hasonlít a zenei ízlésünk. Bárcsak tudnám milyen zenét hallgatok... Nagy elmélkedésembe észre sem vettem, hogy Niall fölállt.
-Hova mész? - kérdeztem.
-Ööö...Mindjárt jövök. - mondta és kiment.
Remek. Egyedül maradtam a gondolataimmal. Kihúztam az ágyam melletti éjjeliszekrény fiókját és találtam benne egy naplót. Lehet hogy az enyém? Kinyitottam és bele volt írva a nevem. Szóval az enyém. Legalább most megismerem magam. Odalapoztam az első oldalra amikor Niall lépett be az ajtón. Gyorsan eldugtam a könyvet a párnám alá, mielőtt bármit is meglátott volna. Amikor leült mellém és újra megfogta a kezem megint beugrott egy kép egy bevásárlóközpontról.
-Biztos jól vagy? Aludnod kéne.- mondta aggodalmasan.
-Nem, nem alszom. Hol van a pláza? Várj! Megint eszembe jutott valami... Egy park, ahol van egy gitár. Mik ezek a képek?
-Hát.. A plázában volt az első randink és a parkban gitároztam neked. - mondta.
-Biztos nagyon romantikus lehetett. - mosolyogtam és megpusziltam az arcát.
Elmosolyodott és bejött a terembe Louis az üdítőmmel a kezébe.
-Forrócsoki jó?- kérdezte és odaadta a poharat.
-Persze. Köszi.- rámosolyogtam.
Belekortyoltam de nagyon meleg volt ezért leraktam az asztalra kihűlni.
-Niall idehívnád a többieket is? Légyszi. Meg szeretném őket is ismerni.- mondtam.
-Rendben csak 1 pillanat. Louis kijönnél? - intett neki Niall.
Louis fölállt és együtt kimentek. Megálltak az ajtó előtt és beszélgetni kezdtek. Akaratlanul is meghallottam amit Niall mondott neki...


Komizzatok kérleek:) nem tudom, hogy tetszik- e nektek egyáltalán ahogy írok ...:(

103. rész

-Én ezt nem bírom tovább! - mondta és kiviharzott a kórteremből.
-Harry várj!- futott utána egy fekete hajú fiú.- Bocsássatok meg!
Bent maradtunk 4-en. Eléggé kínos volt nekem, mert ők miattam sírnak én meg még csak nem is ismerem őket.
-Szóval...- mondtam.- Ti a barátaim vagytok?
A lány csak sírva kirohant, Liam meg utána.
-Ennyire ijesztő vagyok? - kérdeztem és a barna hajú fiúra néztem. - Hogy hívnak?
-Louis vagyok.- motyogta az orra alatt.
-Louis? Szép név! Hoznál nekem valami innivalót?
-Megyek...- mondta és kilépett az ajtón.
Ketten maradtunk Niallal. Mivel már úgyis járunk gondoltam megismerem, de elötte magamat kéne megismernem.
-Elmondanád ki vagyok?- néztem rá. - És azért magadat is bemutathatnád.
-Szóval te... Emesének hívnak és 14 éves vagy.
-Aha... És te?
-Niall vagyok és 19 éves és...
-Várj.- vágtam a szavába.- 5 év van köztünk? Azt hogy?- csodálkoztam.
-Úgy hogy szeretlek!- borult ki és elkezdett megint sírni.
-Jézusom! Ne sírj! Biztos én is szeretlek.
-De nem is emlékszel semmire!!
Ekkor megcsörrent egy telefon. Egy ismerős dallam.
-Mi ez a szám? Kié ez a telefon? Csinálj már vele valamit!
Niall fölvette a telefont és beleszólt.
-Szia Anna! Niall vagyok!
-Szia! Itt vagyok az autópályán, nagyon nagy dugó van. 5 km-es a sor. Fölébredt már? - hallottam a telefonból.
-Igen.. De sajnos... Nem emlékszik semmire...
-Jézusom! Add az orvost! MOST!
-Pillanat!- Niall elhúzta a telefontól a fülét és rám nézett. - Mindjárt jövök.
Elengedte a kezem és kiment a teremből. Megtörölte az arcát és elindult megkeresni az orvost.
-Jézusom de fáj a fejem...- mondtam magamba.
Ekkor Niall jött vissza. Most jobban szemügyre tudtam venni. Középmagas, szőke hajú, kék szemű , tökéletes srác. Nagyon helyes és amikor rám néz fölcsillan a szeme. A szememmel követtem a mozgását.
-Nos..- ült le mellém.
A kezét az ölébe ejtette és elkezdte a körmét piszkálni.
-Mi tényleg járunk? - kérdeztem.
-Igen.- válaszolta.
-Gondolom akkor... Már csókolóztunk is..
-Igen.
-És milyen érzés? - kérdeztem halkan.
-Megmutatom!
A másodperc töredéke alatt közel hajolt hozzám és megcsókolt, mintha ezer éve várna erre a pillanatra. Hirtelen...

102. rész

A következő emlékem, hogy egy hangot hallok. Egy szomorú, de mégis megnyugtató hangot.
-De én szeretem!
-Én is!
-Te fogd be! Mi lesz így velem? Nem bírom ki! Ha valami történt vele és belehalok.
-Hol vagyok? - nyitottam ki a szemem.
-Fölébredtél?- nézett rám mindenki.
-Hol vagyok?!- kérdeztem újra.
-Az 56-os ban...
-Cella vagy kórterem? - dörzsöltem meg a szemem.
-Kórterem...
-Oké... És ti kik vagytok? - kérdeztem.
Mindenkit lesokkolt amit mondtam...
-Szólok az orvosnak... - rohant ki egy fiú.
Volt egy szőke hajú srác aki végig fogta a kezem.
-Mi a baj? Miért sírsz?- néztem rá mosolyogva.
-Nem ismersz meg?- kérdezte és könnycseppek hada zúdult ki a szeméből.
-Kéne?- mondtam kínosan.
A fiúból kitört a zokogás. Gyorsan megsimogattam a kezét tudatva, hogy nincs semmi baj.
-Hol van már Liam az orvossal?!- sírt a szoba végén a lány?
-Ki az a Liam?- kérdeztem értetlenül.- És ki vagy te?
A lány nem tudott szóhoz jutni csak sírt.
-Miért fogod a kezem? Kik vagytok ti? Ki vagyok én? Ne sírjatok mert én is sírni fogok...- mondtam elérzékenyülve.
-Niall vagyok. Te meg Emese.- szólalt meg a srác mellettem.
-Niall...Niall...- memorizáltam. - És ki vagy te?
-A fiúd vagyok.- fújta ki az orrát.
-Hogy mim? Van fiúm? - döbbentem le. Egy ilyen helyes srác?! Az ÉN fiúm? Ez valami vicc...
Mélyen belenéztem Niall gyönyörű kék szemébe és láttam a tekintetén, hogy nem hazudik. Ekkor a srác elmosolyodott és én visszamosolyogtam. Ekkor belépett az orvos és rögtön elhúztam a tekintetem ahogy ő is.
-Jó napot! Látom fölébredtél! Hogy érzed magad?
-Fáj a fejem... - mondtam.
-Nem emlékszik ránk!!- akadt ki egy fiú a szoba másik végén.
-Igaz ez?
Bólintottam egyet és az orvos megvizsgált.
-Az eséstől elveszítette néhány emlékét. Lehet, hogy hosszú idő lesz amíg visszajön az emlékezete, de lehet, hogy rövid. Ez sok mindentől függ.Addig is szépen és lassan adagolják be a dolgokat neki. Az édesanyja mikor érkezik meg?
-Azt mondja siet...- válaszolta a lány.
-Rendben. Szóljanak ha van valami. - mondta az orvos és kiment.
2 perc néma csönd a szobában amikor az egyik fiú föláll.........

101. rész

Szembe jött velünk Liam és a jobb szemét fogta.
-Ez csíp!- ordította és beviharzott a fürdőszobába.
Niall jött utána és ő is tiszta piszok volt.
-Liam, ne haragudj! Nem direkt volt!- mondta.
-Niall menj el!- mondta rémülten Liam.
-Mi történt? - kérdeztük egyszerre Bogival.
-Egy kanálra ráöntöttem egy kis chilit és meg akartam mutatni Liamnek, de véletlenül belenyomtam a szemébe. Liam nem szereti se a kanalakat, se a chilit főképp nem a szemébe.- ecsetelte Niall.
-Ügyes vagy drágám..- mondtam.
-Liam, jól vagy? Nagyon fáj?- ijedezett Bogi.
-Ne dramatizáld túl.. Ez csak egy kis chili.- sértődött meg Niall.
Olyan aranyos volt, muszáj volt megölelnem.
-De azért jól vagy?- kérdezte újra Bogi.
-Most már jobb.- fogta a szemét Liam.
-Akkor jó!- vett egy nagy levegőt Bogi és megcsókolták egymást. :)
-LIAM! NIALL! HA MÉG ÉLTEK JÓ LENNE HA JÖNNÉTEK SEGÍTENI!- jött egy hang a konyhából.
-Jól van. Megyünk. - mondták.
-Na jó.. Én elmegyek lefürdök. Majd szóljatok ha kész a kaja.- mondtam.
-Jó addig tv-zek. - mosolygott Bogi és bement a szobába.
Én bementem a fürdőszobába és lefürödtem. Szokásomhoz híven zenét hallgattam. Fölöltöztem és a hajam csurom víz volt. Már vettem is elő a hajszárítót és leraktam a székre. Fordultam a fésűért de megcsúsztam egy tócsában és bevertem a fejem a mosdókagylóba. Ez volt az utolsó emlékem mielőtt minden elsötétült volna...

100. rész

-És ez volt a baj?-kérdezte.
-Igen.- néztem mélyen a gyönyörű kék szempárjába.
-De buta vagy!- mondta.
-Tessék?
-Előtted nincsenek titkaim. Bármikor belenézhetsz a telefonomba.
Erre nem tudtam mit mondani; a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Először kicsit meglepődött a reakcióm láttán de aztán viszonozta a csókom.
-Éhes vagyok.- mondta.
-Én is! Mindjárt dél. Együnk.- mosolyogtam.- De várj...Nincs itthon kaja.
-Nem baj. Majd mi csinálunk a fiúkkal.
-Biztos jó ötlet ez? - kérdeztem.
-Nagy baj nem lehet. Bár, ha jobban belegondolok...
-Te hülye.- nevettem.
-Akkor megengeded, hogy főzzünk?
-Azt hiszem igen. De legalább valami finomat főzzetek.
-Köszi!- csillant föl a szeme.
Nyomott egy puszit az arcomra és izgatottan elrohant. Megkereste a fiúkat és bementek a házba a rajongók nagy bánatára. Én még kint maradtam beszélgetni velük. Csináltunk sok képet meg válaszoltam a kérdéseikre. 10 perc múlva elköszöntem tőlük és bementem a házba. Fölmentem az emeletre, leültem az ágyra, bekapcsoltam a tévét és teljesen belemerültem a világába. Egyszer csak valaki kopog.
-Gyere be!- mondtam.
Bogi lépett be az ajtón.
-Minden rendben?- kérdeztem.
-Igen. Semmi baja. - mondta.
-Mikor értetek vissza?
-Már egy ideje.- mosolygott.- Leülhetek?
-Miért ne ülhetnél?
Bogi levágódott mellém az ágyra és tévéztünk.
-Hogy megy az angol nyelv? - kérdeztem.
-Egész jól. Neked?
-Szerintem ha nem lennének a fiúk, soha sem tanultam volna meg ezt a nyelvet. - mondtam.- Jézusom! Te elhiszed ezt az egészet?
-Mit?
-Hát ezt!- temettem az arcom a kezembe.
-De mit?!
-Azt, hogy itt vannak velünk. Sőt.. Számunkra 2 srác több mint barát.
-Én nem tudom fölfogni. Olyan mint egy álom...Félek, hogy egyszer fölébredek.
Fölkeltem az ágyról és halkan kinyitottam az ajtót.
-Mit csinálsz? - kérdezte Bogi.
-Megnézem mennyire valóságosak. Gyere.
Körbenéztem és elindultunk a konyha felé ahonnan edénycsörömpölést hallottunk.
-Psszt! Maradj csöndben!- mondta Bogi.
-Most is te beszélsz!- mondtam.
Befordultunk már volna a konyhába amikor Harry jött velünk szembe.
-Hova-hova? - állított meg minket.
-Miért vagy tiszta liszt? - kérdeztem.
-Ja semmi. - törölgette az arcát.
-Harry gyere már! Mindjárt fölgyullad!- mondta Louis.
-Mi gyullad föl?!- kérdeztük egyszerre Bogival.
-Semmi, semmi.
-Harry gyere már!- mondta Zain.
-Pillanat! Hölgyeim tessék visszafáradni a szobába!
-Ne már!- mondta Bogi.
-HARRY!- ordította Niall.
Harry megvárta amíg fölmegyünk a lépcsőn. Leültünk az ágyra és elővettük a telefonunkat. Fölmentünk twittere és néztük az újdonságokat. Az egész fal azokkal a képekkel volt tele, amiket ma csináltak a rajongók. Láttam pár képet, amin én meg Niall voltunk ma, kint a tömegben. Olyan jó képek lettek. Egyszer csak hallunk egy óriási ordítást a konyhából.
-Ez Liam volt?- kérdezte Bogi ijedten.
-Megnézzük?
-Igen!- válaszolta.
Elindultunk kifele az ajtón és...

99. rész

Elkezdtük nézni a Project X című filmet, de már az első 10 percbe kikapcsoltuk.
-Ez szörnyű.- mondtam.
-Az!- helyeselt.
-De most mit csináljunk?- feküdtem el az ágyon.
-Honnan tudjam?
-Menjünk ki a fiúkhoz!
-Nekem jó.- mosolygott.
Fölálltunk és kimentünk az utcára. Odamentem Niall mögé és megöleltem hátulról.
-Na ki vagyok?- kérdeztem.
-Mond azt, hogy egy óriás hamburger!
Elnevettem magam, erre megfordult és megcsókolt.
-Talán neked jobban örülök, mint egy hamburgernek. - mosolygott.
Egyszer csak valaki megkopogtatja a vállam. Bogi az.
-Nem találom sehol sem Liamot! - mondta kétségbeesett arccal.
-Kérdezd meg Harrytől. Vele láttam legutoljára.- mutatott Niall Harryre.
Bogi elment és meg ott maradtam Niallel.
-Hamarosan megyünk haza.- mondtam.
-Rendben. Figyeld...Megfognád a telefonomat, nem akarom, hogy elvesszen. - elővette a zsebéből a készüléket és a kezembe nyomta.
-Oké! Akkor beviszem.
Beléptem a házba és bementem a szobámba. Leültem az ágyra és Niall telefonját fogtam a kezemben.
-Ezt nem lenne szabad!- mondtam magamban.- De nem tudja meg senki...
Föloldottam a zárat a telefonon és megláttam a háttérképét. Az a kép ami az előtt készült, mielőtt összejöttünk volna. Az a kép, ami a parkban készült, amikor elmentünk gördeszkázni. Az a kép, ami a gépemen és az én telefonomon is a háttérkép. Hihetetlenül szeretem Niallt, ezért nem fogok turkálni a telefonjában. Leraktam az éjjeli szekrényre, amikor hirtelen megcsörrent a telefonja. Ránéztem: 'Liam'. Fölvettem, mert Liamot ismerem.
-Szia, Emese vagyok.- mondtam.
-Szia! Figyelj... Nem tudom hol vagyok.
-Az meg hogy történt?!
-Szerinted, én jobban tudom?
-Jól van... Megértettem. Nem látsz valami táblát?
-Táblát nem. Csak sok vizet.
-Lent vagy a parton?
-Azt hiszem igen...
-Akkor tudom hol vagy! Leküldöm utánad Bogit. Ne mozdulj!
Leraktam a telefont és elindultam kifele futólépésben.
-Zain nem láttad Bogit?- kérdeztem.
-Ott áll!- mutatott a tömeg másik felére.
-De jó...Köszi!
Vettem egy mély levegőt és elindultam Bogi felé. Nehezen, de áttörtem a tömegen és megláttam a rémült arcát.
-Nem találom Liamot! - mondta.
-Lent van a parton, nem talál haza. Menj utána, semmi baj.- megöleltem és megvártam amíg átjut a tömegen.
Elindult a szabad stég felé, én meg megkerestem Niallt.
-Minden rendben?- kérdezte tőlem, mert látta, hogy valami nincs rendben.
Igaza volt, mert bűntudatom volt, mert meg akartam nézni a telefonját.
-Igazából nincs rendben...- mondtam.
-Na, mi a baj? - fordult szembe velem és megölelt.
Nem érdemlem meg Niallt. Ő túl jó hozzám. Eltoltam magamtól Niallt.
-Amikor bementem lerakni a telefonodat, akkor át akartam nézni a tartalmát, de esküszöm csak addig jutottam el, hogy föloldjam és leraktam.
Niall belenézett a szemembe de nem mondott semmit.
-Sajnálom, rossz döntés volt... - néztem le a cipőmre.
Niall egyenesbe tette a fejem, úgy hogy a szemébe nézzek és...


U.I:  NAGYON, NAGYON NAGYON SAJNÁLOM, HOGY NEM TUDTAM ÚJ RÉSZT HOZNI, ARRA AZ IDŐPONTRA AMIRE MEGÍGÉRTEM. Bocsánat:( (Emese, az író.)

98. rész

Fölvonta a szemöldökét. Niall fölállt és farkasszemet néztek.
-Mi van?- kérdezte Harry.
-Semmi.- mondta Niall és fölhúzott a földről.
-Nem akarunk mi is fürdeni?- kérdeztem.
-Mehetünk. - mosolygott.
Átöltözünk fürdőruhába és csatlakoztunk a fiúkhoz. A víz nekem nagyon hideg volt, fáztam is nagyon. A napfelkeltét a Balatonból néztük végig, míg már annyira fáradtak voltunk, hogy inkább bementünk aludni. Reggel én keltem föl legelőbb és csináltam valami reggelit. Szépen lassan mindenki fölébredt és kivánszorogtak a teraszra, ahol reggeliztünk. Persze, a rajongók sikítozásától nem hallottunk egymás szavából semmit, de attól függetlenül nem volt rossz kicsit együtt lenni. Reggeli után lementünk a pincébe és  leültünk a kanapéra és beszélgettünk.
-Nincs kedvem haza menni.-mondta Liam.
-Zoé most hívott, hogy fotózásra kell mennünk Pestre, szóval muszáj vissza mennünk.
-Amúgy, ha innen elmentek, mi lesz a következő turné állomás?- kérdezte Bogi.
-Berlin.- mondták egyszerre.
-Aha, értem.
Elgondolkoztam azon, hogy milyen lesz a fiúk nélkül és hogy fogom kibírni Niall távollétét. Bárcsak lenne valami megoldás, ami minden gondomat elűzné. Mit fogok majd akkor érezni, amikor látom a fiúk gépét a levegőbe szállni, amikor egyre csak távolodik és távolodik, míg végül eltűnik a felhők között a legjobb barátaimmal és a szerelmemmel együtt? Még a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom azt amit majd én át fogok abban a pillanatban élni.
-Menjünk ki.- törte meg a kínos csendet Zain.
-Minek?- kérdezte Louis.
-Boldogítsuk a rajongókat.- mosolygott.
-Nem rossz ötlet.
A fiúk fölálltak és elindultak kifele.
-Ti nem jöttök?- kérdezték Bogira és rám nézve.
-Nekem most jó itt.- mondta Bogi.
-Dettó.- legyintettem.- Vigyázzatok magatokra.
-Meglesz.- kacsintott Liam.
Ránéztem Bogira aztán vissza a fiúkra.
-Nem biliárdozunk? - kérdezte.
 -De, szívesen. - mondtam.
Egyszer csak egy óriási sikolyt hallunk.
-Na, kiértek a fiúk. - mosolygott.
-Kezdesz vagy kezdjek?- kérdeztem.
-Mi a baj?- nézett rám.
-Nem akarom, hogy elmenjenek.- mondtam szomorúan.- Annyira jól érzem magam velük.. Nagyon fognak hiányozni.
-Gyere ide, hagy öleljelek meg.
Boginak kisírtam minden bajom ami csak bántott.
-Sajnálom, hogy ilyenekkel zaklatlak.- mondtam.
-Erre valók a legjobb barátnők. - mosolygott.- És amúgy kezdek.
Bogi a kezébe vette a billiárd dákót és lökött. Bogi ellen felesleges játszani, mert úgyis ő nyer. Hát ez így is lett, de most nem sokkal kaptam ki. Leültünk a kanapéra és fölnéztünk twitterre. Kikerekedett szemmel néztem: 99 ezer követő.
-Nézd.- nyomtam Bogi arcába a telefonom.
-Dejó! Nekem is ennyi van! - mutatta.
-Cseréljünk telefont! Meg akarom nézni az üzeneteidet.
-Jó! Én is a tieidet.
Átadtuk egymásnak a telefonunkat és böngésztünk a twitterében. Sok utálkozó üzenet között azért voltak olyanok, akik tényleg örültek az ő Liammel való kapcsolatának. Miután meguntam a neten való böngészést inkább leraktam Bogi telefonját.
-Nézzünk filmet.- javasolta.
-Nem ellenkezek.
Fölmentünk Bogi szobájába és....

97. rész

Sehol nem volt senki. Megfordultam és nem láttam semmit. Kicsit megijedtem a fák sötét árnyékától és elgondolkoztam, hogy mi van akkor, ha valaki bebújt oda és csak arra vár, hogy egyedül legyek. Hallottam, hogy megreccsen egy fadarab. Mintha valaki rálépett volna.
-Jézusom.- mondtam nagyon halkan.
Hirtelen valaki megfogja a vállam. Sikítottam egyet de Niall megfordított és megcsókolt, ezzel elhalkítva engem.
-Meg tudsz bocsájtani nekem? - kérdeztem.
-Sajnálom, de nem.- húzta el a fejét.
A könnyek összeszöktek a szememben.
-Niall.- csuklott el a hangom.
-Csak vicceltem.- mosolygott.- Na ide azzal a szendviccsel.
Elnevettem magam és kivette a kezemből a szendvicset. Nyomott egy puszit az arcomra és elkezdett enni. Tipikus Niall. 2 perc alatt megette az egészet. Föltámadt a szél és elfújta a gyertyákat. Kirázott a hideg és úgy éreztem magam, mint egy horror filmben. Niall magához ölelt és csak néztük a fákat.
-Félsz?-kérdezte.
-Igen.- suttogtam és meredten néztem magam elé.-Te?
Belenéztem Niall csillogó szemébe... vagyis inkább föl néztem rá, mert magasabb.
-Őszintén? Nem... De inkább menjünk be.- mosolygott.
-Díjazom az ötletet...
Niallal elindultunk befele.
-Ne szorítsd már annyira a kezem. El fogod törni. - mondta.
Én folyamatosan csak hátra néztem, aminek eredményeként hátraestem és Niallt is magammal rántottam.
-Milyen szépek a csillagok.- mondtam ironikusan.
Niall elkezdett nevetni én meg folyamatosan az eget néztem.
-Jobban megfigyelve, tényleg szépek. Nézd Niall! Hullócsillag! Kívánj valamit!
Lehunytuk a szemünket és kívántunk. Én azt kívántam, hogy Niallal sose veszekedjünk és ne kelljen szétválnunk egymás baromságai miatt.
-Mit kívántál?- kérdeztem Nialltól.
-Ha elmondanám, nem teljesülne.
Mondta és nyomott egy puszit az arcomra. Egyszer csak Liam rohan ki fürdőruhába Zain meg lohol utána.
-Vííííííííííz!- ordította.
Végig vágtatott a stégen és belerohant a vízbe. Bogi rá 5 percre, a fejét fogva gyalogolt keresztül a kerten. Őt követte Louis, aki mosolyogva lenézett ránk és ment tovább. A következő és egyben utolsó Harry volt aki kilépett a házból. Lassan elsétált mellettünk, Niall meg megdobta egy kicsi kővel a fejét. Harry hátranézett.
-Ez ki volt?- kérdezte.
-Én. Talán baj van?- vállaltam magamra Niall tettét vigyorogva.
Harry rám nézett és...

96. rész

-Louis? Mit szeretnél?- mondtam kicsit nyugodtabban.
-Van egy zseblámpád? - kérdezte.
-Van.
Kinyitottam a bőröndömet és kivettem. Odanyújtottam Louisnak, de ő megragadta a kezem.
-Jó, akkor gyere!
Kihúzott egészen a stégig és leültetett. 2 percig mászkált egy helyben amikor már nem bírtam tovább.
-Louis! Mit akarsz?!
-Harry...Te...Niall. Jézusom!
-Louis? Ülj le!
-Harry és Te?!- forgott körbe mint egy őrült.
Fölálltam és megfogtam a vállát.
-LOUIS! Ülj le!- mondtam hangosan. 
-Ülj le te!
-Tessék?-kérdeztem.
-Hogy tehetted ezt Niallal?
-Figyelj, ezt már megbeszéltem vele.
-És akkor?! Nekem milyen érzés lenne?
Louis szavai mellbe vágtak.
-Ezt beszélgetéssel nem lehet megoldani! -mondta.
-Akkor szerinted mit csináljak?- mondtam és elcsuklott a hangom.
-Mennyi gyertya van ebben a házban?
-Nem tudom. 5-6 darab százas csomag.
-Remek. Hozd ki őket és hozz gyufát.
Úgy tettem, ahogy Louis mondta. Előrementünk az udvarra és kiöntöttem a gyertyákat a földre.
-Most mi van? - néztem rá.
-Nézd! Ezt rakd oda, azt meg oda. - mutogatott.
Egy fél óráig pakolgattuk a gyertyákat, sőt Louis még a szobájuk ablakából meg is nézte, hogy hogyan fest fölülről.
-És most?- kérdeztem.
-Csinál valami kaját!- parancsolt rám.
Halkan bementünk a konyhába. Csináltunk egy húsos-baconos-uborkás-salátás-hagymás-szószos szendvicset. Ez a művelet csak fél órát vett igénybe.
-Kell még valami? - kérdeztem Louistól.
-Rakd le és nézd meg mit ügyködtünk össze!
Louis fölhúzott a szobájába és megnéztem, hogy milyen lett a kert. Addig Louis lement és meggyújtotta a gyertyákat. Szépen lassan kirajzolódott a szöveg, amit a gyertyákból raktunk ki :
'Bocsánat! Szeretlek Niall ♥'
Louissal gyorsan helyet cseréltünk. Én lementem a konyhába és megfogtam a szendvicset és kimentem a kertbe. A gyertyák halvány fénye megvilágította a kertet. A tállal a kezembe beleálltam a szívecske közepébe és vártam. Egyszer csak annyit hallok az emeletről, hogy Louis ezt mondja.
-Haver kelj fel! Ezt látnod kell!
-Mi van?- kérdezi félkómásan Niall.
Louis odalökdöste Niallt az ablakhoz és rögtön el is futott. Niall csak állt az ablakba, én meg erőltettem egy mosolyt az arcomra. Fél másodpercre lenéztem a földre; visszanéztem az ablakra de Niall már nem állt ott. Hova tűnt? Körbenéztem és...

95. rész

Ahogy kiértünk a sikátorból a rajongók rögtön letámadtak minket. Niall megfogta a kezem.
-Csak mosolyogj!- súgta a fülembe.
Úgy tettem ahogy mondta. A rajongók persze ezer képet csináltak és csak kicsit vakultam meg a vakuk villanásától, de nagyon megnyugtató volt Niall kedvessége és lélekjelenléte. Ha egy rajongó valami rondát mondott az ujjával megsimította a kezem és rám nézett, hogy minden rendben van-e. Én csak mosolyogtam; bár belül nagyon fájt amiket mondtak, de már-már megszoktam. Lassacskán hazajutottunk és meggyötörve rávetettem magam a kanapéra.
-Váá!- mondtam és lefordultam a földre.
Elkezdtem vergődni, Niall pedig a konyhából ezt végig nézte.
-Mi a baj?- kérdezte teli szájjal.
-Mit eszel?- néztem föl és tiszta kóc volt a hajam.
-Chipset. Kérsz?
Visszaejtettem a fejem a padlóra és megráztam a fejem.
-De tényleg mi a baj?-ülte le mellém a földre és folytatta a ropogtatást.
Átfordultam a hasamra.
-Semmi.- mondtam.
-Mi a baj?- kérdezte újra.
-Hosszú volt ez a nap...
-Aludjunk?
-Aludjunk.
A többi ajtó már be volt csukva, ezért gondolom aludtak. Niallal fogat mostunk és lefeküdtük aludni. Éppen elalszom és annyit hallok, hogy valaki kopog az ajtón. Mérgesen fölkelek és kinyitom az ajtót.
-Zain, mit akarsz?-kérdeztem.
-Add vissza a cigit. Kérlek!
-Nem!
-Kérleek!
-Zain menj aludni! -mondtam és becsuktam az ajtót.
Visszafeküdtem a helyemre, éppen elaludtam és megint kopognak. Már nagyon mérges voltam, de azér kinyitottam az ajtót. Megint Zain állt ott.
-Add vissza! - mondta.
-NEM! Menj aludni.
Megint visszafeküdtem az ágyba, megint elaludtam és megint kopogtak. Már nagyon nagyon mérges voltam.
-Zain húzzál már aludni!- mondtam és kinyitottam az ajtót.
Nagy meglepetésemre nem Zayn áll ott hanem...

94. rész

A lány már nyitotta volna a száját, de Niall gyorsan fölállt és mondta halkan.
-Kérlek! Kérlek ne! Ha igazán szereted a One Directiont akkor nem szólalsz meg!- mondta Niall.
A lány lemeredve állt aztán megszólalt.
-Bocsi, de nem tudom angolul.- húzta a száját és közben az izgalomtól csak kapkodta a levegőt .
Én is kijöttem a kuka mögül és lefordítottam magyarra neki:
-Ha befogod találkozhatsz a fiúkkal.- mondtam.
A lány bólintott.
-Amúgy hogy hívnak? - kérdeztem de a lány végig Niallt nézte aki a körmét piszkálta.
Rácsaptam a kezére és összehúzta magát.
-Be sem mutatkozol? - néztem rá.
-Ja, de. Örülök, hogy megismertelek, Niall Horan.  - nyújtotta oda a kezét neki, komoly arccal.
Lefordítottam neki, amit Niall mondott és a lány rögtön a nyakába ugrott. Niall mosolygott egyet, mint ahogy a rajongókhoz szokott de szerintem a lány félre értette és megfogta a kezét.
-Szeretlek!-mondta a lány. Niall nem ért magyarul, de mivel ezt a szót már vagy ezerszer elmondtam neki,hogy tudjon valami értelmeset is magyarul ( mert a 'mit eszünk?' kifejezést nem tartom túl értelmesnek) rögtön megértette.
-Én is.- mosolygott.
Niall minden rajongónak ezt mondja, gondolom a lány nem érette, meg...
-Mit mondott? - kérdezte nyávogós hangon és olyan lenézően nézett rám.
Miért viselkednek így velem akiknek Niall szeretik? Engem miért nem szeret egyik rajongó sem?
-AZT MONDTA HOGY Ő IS! - mondtam modortalanul.
-Ne legyél már ilyen!- mondta a lány.
Ekkor loholva megérkezett utánunk Rob.
-Hála az égnek! Azt hittem, hogy valami bajotok lett.
-Pedig nem...
-És ő kicsoda?-nézett a lányra.
-Nem tudom, de ha nem szólsz neki, akkor hamarosan meg fogja csókolni Niallt.
Rob bólintott és eltessékelte a lányt, aki heves hisztijei között majdnem leütötte Robot, ha az nem húzza el a fejét. Mi Niallal ezt röhögőgörccsel jutalmaztuk és Rob védelmében elindultunk hazafele és...

93. rész

A csók után a fejét a fejemhez támasztotta.
-Annyira buta vagyok.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
-Igazad van, az vagy. De az én butám.- mosolygott.
Halkan elnevettem magam és újra megcsókolt.
-Soha többet...- mondtam.
-Soha többet...- ismételte.
-Annyira szeretlek.
-Én is!
-Haza kéne mennünk mielőtt megtalálnak a rajongók, nem?- kérdeztem.
-Igen kéne...- és Niall megint megcsókolt.
-Akkor nem szeretnénk indulni?- mosolyogtam.
-Nem szeretnék.- húzott még egyszer magához.
Megöleltem Niallt és úgy maradtunk. Ott álltunk vagy fél óráig mozdulatlanul, amíg az erdőből ki nem lépett egy lány és elordította magát, hogy :
-NÉZZÉTEK! OTT VANNAK!- mutatott felénk.
-Ezt nem hiszem el!- mondtam.- Gyere!
Megfogtam Niall kezét és elkezdtem futni. A rajongók, persze ugyanígy tettek és rohantak utánunk. Hirtelen behúztam Niallt egy sötét sikátorba, és bebújtunk egy kuka mögé. A fanok nem vettek észre minket, és elrohantak a sikátor mellett.
-Nem így terveztem az estét. Sajnálom. - suttogtam.
--Micsoda? Nincs is romantikusabb mint egy kuka mögé bújni. - mosolygott és megcsókolt.
Hirtelen a kuka mögül halk lépteket hallottunk. Niallel összehúztuk magunkat de a lány észrevett minket és...

92. rész

Elindultam de a rajongók követtek. Futni kezdtem, de futottak utánam. Eléjük futottam és megálltam a tömeggel szembe.
-Harry Styles alsógatyában futkorászik a kertben!- mondtam.
A rajongók persze, egymás löktél föl, hogy lássák Harryt. Csak 10 percbe tellett amíg rájöttek, hogy Harry nem rohangál alsógatyában a kertben, de addigra én már rég messze jártam. Csak Rob volt velem, mert egyedül a sötét éjszakában, én nem megyek sehova. Az utcák kihaltak és sivárok voltak.
-Niall,Niall!-mondtam, de sehonnan nem jött válasz. -Ezt nem hiszem el!- sírtam.
Tétlenül mászkáltam a sötétben még vagy 20 percig amíg kiszáradtak a könnycsatornáim. Vég elkeseredésemben elsétáltam a Balaton partra. Leültem egy padra és néztem a lágyan hullámzó vizet.
-De én szeretem Niallt.- mondtam magamnak hangosan.- Nem akarom elveszíteni. Harryt nem szeretem! Szeretem Niallt, mindennél jobban! Nem szeretem Harryt! Már megbántam amit tettem! Ha lenne lehetőségem visszafordítani az időt, már rég megtettem volna! - az arcomat a kezembe temettem a kezem és sírtam. Egyszer csak az erdő felől zörgést hallottam. Rob egy kicsit távol állt tőlem, de ő is rögtön oda nézett.  Az erőből Niall lépett ki, kisírt szemekkel.
-Niall!- mondtam meglepődve.
Megtöröltem a szemem és néztem, ahogy közeledik felém. Most tényleg ő az vagy csak káprázik a szemem? Niall egy szó nélkül leült mellém és ő is nézte a vizet. Meg akartam ölelni, de nem engedte. A szememben összefolyó könnycseppektől elhomályosodott az elém tárult világ.
-Niall...-mondtam halkan és fölakartam állni, de megfogta a karom.
-Maradj.- suttogta.
Visszaültem és elhúzta a kezét, vissza az ölébe.Újabb 5 perc néma csönd után, egy könnycsepp legurult az arcomon.
-Én ezt nem bírom tovább!- mondtam és fölálltam.
Niall lendületből megint megfogta a karom.
-Maradj...- ismételte.
-Miért Niall, mért?- töröltem le az arcomról a könnyeimet.
Niall elkezdett halkan sírni, de a kezemet nem engedte el.
-Mert most van rád a legnagyobb szükségem...- mondta.
-Pont rám?- kérdeztem.- Pont rám, aki a legnagyobb fájdalmakat okozza neked? Aki miatt most is sírsz? Niall, tudod hogy én mindennél jobban szeretlek sőt... talán még annál is jobban. De nem szeretnék neked többet fájdalmat okozni. Egyszerűen tönkreteszlek. Nem tehetem ezt veled... Szia.- mondtam sírva és elindultam.
-Emese! - ordított utánam.- És mi van akkor...- akadt el a szava.- ha én azt szeretném, hogyha fájdalmat okozz nekem?
-Tessék?- fordultam hátra.
-Mi van, ha én azt szeretném... hogy velem maradj...? Nem tudok nélküled élni. Maradj velem... Ne hagy el! Szeretlek. Ha kell mindenkinek elmondom az egész világon. Nincs másra szükségem csak rád! Nem tudom elképzelni az életem nélküled...- sírta el nekem.
-Niall. Nem tudom mit mondjak...- szipogtam.
-Mond azt, hogy mi mindig együtt leszünk! Mond azt, hogy sohasem csinálsz ilyet,amit ma Harryvel! Ha szeretjük egymást az a minimum, hogy meg kell bíztunk egymásban! Mond hogy szeretsz...
-Szeretlek! - mondtam.
Niall fölállt, megcsókolt és...

91. rész

Harry állt ott. Niall lerakott és elindult volna Harry felé, de visszarántottam.
-Azt mondtad,hogy nem haragszol!- mondtam.
-Rád nem, de Harryre igen. Hogy volt képe...?- rántotta ki a kezét a kezeim közül és nagy lendülettel megindult Harry irányába.
-Niall James Horan!- ordítottam.- Azonnal megállsz!
Niall visszafordult és lehajtotta a fejét.
-Az egy dolog, hogy miattad lett vizes a gatyám..- mondtam-, de Harryt nem hibáztathatod. És is ugyanúgy benne voltam a dologban. Most, vagy rám is haragszol vagy egyikünkre sem!
-Jól megmondtad!- mondta Harry a stégről.
-Harry te fogd be vagy én verlek meg!- mondtam az idegtől széttépve.
-Jól van na.. Csak egy megjegyzés volt...
-Na Niall mit mondasz?- néztem rá és a derekamra tettem mind a két kezem.
-Szeretlek...- mondta.
-Nem ez volt a kérdés!- mondta Harry.
-Nagyon vékony jégen táncolsz! Vigyázz, nehogy beszakadjon alattad. - mondta Niall a stégen ülő Harrynek aki ennek hallatára inkább bement.
-Niall, válaszolnál?!
-Szeretlek..
-Niall!- kezdtem mérges lenni.
-Szeretlek!- mondta könnyes szemmel.
Jézusom.. Mit tettem. Én csókoltam meg Harryt és Niall sír. Egy szörny vagyok.
-Hol rontottam el, hogy már a barátnőm sem szeret?!- temette az arcát a kezébe és sírt. - Miért nem szeretsz?- nézett rám.- El kell mennem gondolkozni...
Kilépett a stégre és a szemem láttára elsétált. Egyszerűen sokkot kaptam és nem tudtam megmozdulni.
15 percig csak álltam és bámultam magam elé. Én vagyok a legszörnyűbb ember a világon. Miattam sír, az az ember akit a világon mindennél jobban szeretek. Én is elkezdtem bőgni, de úgy még mint soha. Berohantam a házba és átcsörtettem a nappalin, ahol a többiek ültek kivéve Zaynt. Kiléptem a bejárati ajtón és Zayn ült kint, cigizett.
-Merre ment?- kérdeztem levegőért kapkodva.
-Arra!  mutatta.- Mi történt? Niall tényleg sírt, vagy csak rosszul láttam.
-Sírt.- mondtam és kiléptem a kapun.
Szóltam egy biztonsági őrnek és...

90. rész

-Szóval.. Az úgy volt.. Nem, nem úgy volt.-ráztam meg a fejem.- Vagy mégis? Vagy nem.. Ezt nem hiszem el! De tényleg, hogy is volt? Talán...
A szót már nem tudtam bejezni, mert Niall megcsókolt. Ez a leghatásosabb módszer, ha el akar hallgattatni. Ismer már annyira, hogy tudja, hogy mitől fogom be azt a nagy szám.
-Most kezd előröl. - húzódott el tőlem.
-Előre ígérd meg, hogy nem fogsz rám haragudni.
-Megígérem!
-Amit tettem, azt csak kettőnkért tettem.
-Jó. De mondjad már! 
-Hallgass végig, ne vágj a szavamba. - mondtam.
-Mond már!- türelmetlenkedett.
-Jól van. 
-Harryvel csókolóztunk...
-MI?!- és állt is föl, de visszarántottam és lehuppant mellém a földre.
-Megígérted.
-Igazad van! Megígértem.- húzta ki a kezét a kezem közül.
Elmondtam Niallek mindent. Szóról szóra, tagoltan. A végén (mi sem tudjuk hogyan) azok kaptuk magunkat, hogy csókolózunk a Balatonban, úgy hogy én a karjaiban vagyok.
-Nem haragszol?- néztem rá könnyes szemmel.
-Nem tudom miért, de nem tudok rád haragudni. Valamiért nem...
-Imádlak!
-Én jobban!
-Nem, én jobban!
-Én jobban!- jött egy hang a távolból.
Odanéztünk Niallel és...

89. rész

-Niallnak nem kell ezt megtudnia!- vágott Bogi szavába Liam.
Bogi hosszas gondolkozás után, de helyeselt.
-És mi lesz ha megtudja?- sírtam tovább.
-Megérti ő. Először nagyon fog haragudni, de utána rájön, hogy nem tud nélküled élni.
-De nem fogom tudni megállni, hogy ne mondjam el neki. Mindent elmondunk egymásnak.
-Most meg kell próbálnod! Ez most kettőtökön függ. Kibírod. - mosolygott Bogi.
-És mi lesz ha nem?-kérdeztem.
-Akkor most kibírod! Na.
-Jó.- mondtam.
-Na most elmondjam mi lesz?- kérdezte Bogi.
-Mi?- szipogtam.
-Most vagy összeszeded magad és nem sírsz vagy az én drága Liamom beledob a vízbe. - nézett rá Liamre.
-Jól van... Inkább fölkaparom magam...- fogtam egy zsepit és letörölgettem a szemem. Éppen megszáradt a szemem amikor Niall csörtetett ki az ajtón és a telefonomat fogta.
-Emese, Bianka az! - nyomta a kezembe a készüléket, én meg még jobban elkezdtem bőgni.
-Jézusom! Mi a baj? - puszilt meg Niall rémült arccal amire én még annál is erősebben sírtam.
-Niall drága kivennéd a kezéből a telefont?-kérdezte Bogi.
-Persze.- kapta ki a kezemből a telefont Niall.
-Liam drágám megtennéd?- nézett rám Bogi mérges arccal.
-Persze.- válaszolta Liam.
-Lekötelezel. - bólintott Bogi.
Liam fölkapott és Niall szeme láttára bedobott a vízbe.
-Ezt miért kapta? - kérdezte Niall csodálkozva.
-Megszegte az egyességünket. - ült vissza Liam Bogi mellé.
-Milyen egyesség? - nézett rájuk Niall.
-Titok.-kacsintott.
-Drágám jól vagy?- kérdezte Niall a stégről, miközben és a vízen lebegtem.
Lassan lemerültem és a könnyeimet inkább a Balaton vízébe folyattam. Érzem, hogy elfogy a levegőm, ezért iszonyat gyorsan följöttem a víz felszínére.
-Jól vagyok.- mondtam könnyeimet elfojtva.
Kimásztam a vízből és leültem Niall mellé. Ő rögtön megfogta a kezem és belenézett a szemembe. Nekem egy halk kis könnycsepp kicsordult a szememből. Niall ezt észrevette és hosszasan megcsókolt. Niall mindig tudja, hogy hogy kell megvigasztalni, mert Niall a barátom és én meg mással csókolózok. Megint elkezdtem bőgni.
-Emese! - szólt rám egyszerre Bogi és Liam.
-Mi a baj kicsim? - nézett rám Niall.
-Előre szólok,hogy nem így terveztem! Higgy nekem! - mondtam.
Bogi és Liam fölállt és bementek.
-Na mi történt?- nézett rám gyönyörű kék szemével Niall...

88. rész

-Igen.- mondta.
-Drukkolok nektek!- mosolyogtam.
-Remélem ti örökre együtt lesztek Niallel. Annyira kiegészítitek egymást. Niall sose volt még ilyen, amikor veled van. Amikor meglát téged fölcsillan a szeme. Senkire nem nézett még így, ahogy rád. Te vagy számára a legfontosabb és sohasem akar elveszíteni. - mondta.
-Tényleg így gondolod?
-Ezer százalék. - mosolygott.
Annyira lelkiismeret furdalásom van. A világon mindennél jobban szeretem Niallt és most Harry... Nem akartam ezt! Vagyis akartam de mégsem! Niall ezt sohasem tudhatja meg. Ő számomra a legfontosabb!
-Srácok nem kértek pizzát?- jött ki Zayn.- Niall mindjárt fölfalja az egészet. Ha kértek akkor siessetek.- mosolygott.
-Oké. Megyünk. - mondta Harry és fölállt.
-Segíts!- mondtam.
Harry megfogta a kezem és fölhúzott a földről.
-Köszi! - poroltam le magam.-Én nem vagyok éhes. Menj be nyugodtan.
-Okés.
Harry besétált és még az ajtóból vissza nézett rám. Mosolygott egyet és bement. Előkaptam a telefonom és nagy betűkkel írtam Boginak egy sms-t, amiben ez állt:
'TE, LIAM, ÚJ STÉG! MOST!!'
Bogi és Liam 5 perc múlva kiléptek az ajtón. Leültek mellém és türelmetlenül kérdezték:
-Mi volt ilyen sürgős?
-Harryvel csókolóztunk.- néztem rájuk.
-Tudjuk. A bowling teremnél.
-Nem arra gondoltam...
-MI?!- kérdezték egyszerre.
-10 perce.- fogtam a fejem. 
-Megint részeg volt?! Miért hagytad?
-Mert én is akartam!
-Ezt már végképp nem értem. Mi történt?- nézett rám Liam.
-Elmondta, hogy szeret és mondtam hogy én is őt, de kiemeltem, hogy Niallt ezerszer jobban, és mondta hogy egy csók és békén hagy. Sok hezitálás után mondtam hogy oké. De már nagyon megbántam!- fejeztem be sírva.
-Ne sírj.- ölelt meg Bogi, aztán Liam.
-De sírok. Nagyon megbántam. Nem hiszem el! Niall örökre elhagy emiatt! Nem akarom! Mindennél jobban szeretem, nem akarok nélküle élni! Nem szeretném megbántani! Annyira szomorú vagyok, mint még soha!- ömlöttek a könnyeim.
-Figyelj...- mondta Bogi...

87. rész

De tátva maradt a szája. Valahogy nem jött ki hang a száján, megakadt.
-Harry, nekem elmondhatod. Nagyon jó barátok vagyunk.- simogattam meg a kezét.
-Pont ez a baj...- mondta nagyon halkan. Éppen, hogy csak meghallottam. 
-Mit mondtál?-néztem rá. Kisöpörtem a szememből a hajamat és mélyen belenéztem Harry szemébe. Ott a naplementénél a szeme színe még szebb barna színt öltött. Harry is végig a szembe nézett és nem húzta el a tekintetét.
-Ne kínozz!- mondta.
-Tessék?- kérdeztem csodálkozva.
-Azt mondtam, hogy ne kínozz! -mondta és a naptól narancs színűre színezett vízre nézett.
-Ezt nem értem...- néztem én is a vízre, úgy ahogy Harry tette. Éppen egy gyönyörű hattyú szállt le a vízre, akit a fiókái is követtek. A mama védelmező szárnya alá vette a kicsinyeit és úgy úsztak tovább.
-Gyönyörű.-mondta Harry.
-Az...- állt el a szavam. Megráztam a fejem és ráeszméltem, hogy Harry csak terelni akarja a témát.- Miért kínozlak?
-Emese, nem érted?- mondta ideges hangon és visszanézett rám.
-Nem...- mondtam halkan lehajtott fejjel.
-Nem tudok a közeledben lenni! Egyszerűen nem megy! Ha csak távolról is meglátlak a hasamban a pillangók össze vissza repkednek. Ha csak rám nézel nem tudom megállni, hogy ne csókoljalak meg. Senkivel nem volt még ilyen. Nem értem miért van, de ez van. Nem tudok mit tenni; egyszerűen szerelmes vagyok beléd. A koncert óta semmilyen érzésem nem változott irántad. Persze, itt van Bianka, de vele csak barátok vagyunk. Persze ő elmondta, hogy nagyon tetszem neki, de én még sosem láttam, csak képen. Egy kép alapján nem tudok dönteni. Én szeretlek téged, az első pillanattól amióta megláttalak! Már hiszek a szerelem első látásra dologban, csak miattad.
-Harry...Miért mondod ezt?-jött rám a sírhatnék és 2 csepp könny lefolyt az arcomon.
-Mert ez az igazság! - nézett újra a szemembe. Látta, hogy sírok, ezért közelebb jött hozzám és a kezével letörölte az arcomról könnycseppet.-Ne sírj.- mondta lágy hangon.
-De én szeretem Niallt.
-Tudom.
-De én szeretem a One Directiont.
-Tudom.
-De én szeretlek téged...
-Tudom.
-...talán máshogy, ahogy kéne...- mondtam halkan.
-Tud...- akadt el a szava.- Mi?!
-De én szeretem Niallt..
-Várjunk csak. Mit mondtál az előbb?
-Szeretem Niallt.
-Nem...nem.. Előtte!
-Szeretlek...- mondtam suttogva.
-Tényleg?- kerekedtek ki a szemei...
-De mi sohasem lehetünk együtt...
-Tényleg szeretsz?-kérdezte.
-Igen...De Niallt jobban.
-Tényleg szeretsz?
-Igen!- mondtam hangosabban.
-Tényleg szeret..Tényleg szeret.- ismételgette.- Tényleg szeret.- mosolygott.
-De Harry...
-Fogd be.- nyomta az ujját a szám elé.
-De Harry.
-Psszt!
A kérésének megfelelően hallgattam. Fölnézett az égre, aztán vissza rám vigyorogva.
-1 csók.
-Mi van?
 -1 csókot kérek.
-Az kizárt.- ráztam meg a fejem.
-1 csókot kérek, ami nem részegen csattan el. Örökké emlékezni akarok erre a pillanatra. Ez lesz a mi kis titkunk, amit soha senki nem tud meg. Tökéletes pillanat.
-Harry!!
-Psszt! Ne rontsd el a pillanatot!
Harry egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám míg végül olyan közel került, hogy csak 1 centire volt a szánk egymástól.
-Ezt nem szabadna.- suttogtam.
 -Tudom.
Mondta és még közelebb jött hozzám.
-És mi van ha valaki meglát?
-Senki, nem fog meglátni.-mosolygott.
Elgondolkoztam. Egy csók nem a világ vége...Én mindig szeretni fogom Niallt, és ha ez kell Harrynek, hogy továbblépjen rajtam...hát legyen.
-Oké.-mondtam halkan.
Harry széles vigyorral belenézett a szemembe és lassan megcsókolt. Mi mást tehettem volna, hát viszonoztam. Én hátradőltem, ő pedig jött velem és a karjára támaszkodott. Gyönyörű pillanat, ott a naplementében. Ezt sohasem tudtam volna elképzelni, hogy én éppen ezt teszem. Megcsókolok egy másik embert miközben van barátom. Évekig lelkiismeret furdalásom lesz...
Harry lassan elhúzódott tőlem.
-Köszönöm.- mondta és lefeküdt mellém.
-Soha senkinek!- néztem rá.
-Soha senkinek!- mondta.- Soha senkinek, soha senkinek...- ismételgette szomorúan.
-Harry!- mondtam mérgesen.
-Jól van! Megértettem!- nézte az eget.
-Ajánlom is.-mosolyogtam.
-Figyelj..- fordította el a fejét felém és én is így tettem.
-Mondjad.- néztem rá.
-Azt hiszem..Ha visszamegyek Angliába, az lesz az első dolgom, hogy elhívom Biankát randizni.- mosolygott.
Imádom amikor a fiúk a magyar neveket próbálják kimondani. Olyan édes akcentusuk van amikor a Bogi, Bianka vagy éppen Emese nevet próbálják kimondani, hogy azt hiszem elájulok attól.
-Tényleg elhívod randizni?- mosolyogtam...

86. rész

Előkaptam a telefonom.
-Szia Apa! Hogy vagy?- szóltam bele.
-Szia Édesem! Jól vagyok, csak itt 6 órával később van. Mit csinálsz?-kérdezte.
-Ööö. Semmit. -mondtam. Apa még nem tud Niallról. Se Harryről, se Louisról, se Zainről, se Liamról. Ő annyit tud, hogy Bogival bájosan elvagyunk. Majd elmondom neki, ha hazajön. Legalábbis ez a terv.
-Drágám. Orsival most beszéltem. Ő is jól van.
-Na az jó. Én múltkor voltam náluk. Majd megint megyek.
-Örülök.- mondta.- Nézegettem az interneten a híreket és találtam egy furcsa képet. Egy szőke hajú srác, egy világsztár, valami Neill vagy Noall vagy Niall, nem tudom pontosan egy lánnyal ment kézen fogva aki teljesen úgy nézett ki mint te.- mondta csodálkozva.
-Hát... öö. De furcsa..- köhögdécselltem. - Milyen érdekes...
-Nem szeretnél valamit elmondani -nekem?
-Hát... De... Lenne itt valami...
-Hmm?
-Hát.. Hogy is mondjam...Van fiúm. Niallnak hívják és azon a képen ő meg én vagyunk rajta...
A telefonban 2 perc csönd.
-Itt vagy?-kérdeztem halkan.
-Itt vagyok, bocsánat.
-Ugye nem haragszol rám?
-Miért haragudnék? Örülök, hogy boldog vagy. De ugye tudod a helyes értékrendet és a fontossági listát?
-Persze, hogy tudom.-mosolyogtam.
-Figyelj kicsim. Most mennem kell! Szia!
-Szia Apa!
Leraktam a telefont és  leültem az ágyra. Elgondolkoztam, hogy enni kéne. Henyéltem egy kicsit még az ágyon és lementem a konyhába. Kinéztem és sötétedni kezdett. Azt hogyan? Nem voltunk olyan sokat a vízbe. Rendelem pizzát és szóltam a többieknek, hogy jöjjenek enni. 5 perc múlva mindenki ott ült az asztalnál, kivéve Niallt és Harryt. 
-A többiek hol vannak? - kérdeztem.
-Kint a régi stégen. Beszélgetnek.- mondta Louis.
Kisétáltam a fiúkhoz. Leültem Niall mellé és megpusziltam a gyönyörű arcát. Rám nézett a
lélegzetelállító csodás szempárjaival és ő is adott egy puszit a számra.
-Van bent pizza.- mondtam.
Niall mint a szél olyan gyorsan eltűnt ezért Harryvel maradtunk ott ketten. Fölhúztam a lábam törökülésbe és szembe ültem vele.
-Szóval... Mi is volt ma a bajod?- mosolyogtam.
Harry rám nézett és már nyitotta a válaszra a száját...

85. rész

Elnevették magukat és sorban jöttek be hozzám a vízbe kivéve Harry, aki ottmaradt a stégen és folytatta a telefonja nyomogatását.
-Tényleg jó a víz. -mosolygott Liam.
-Megmondtam. - néztem rá, aztán a stégre, ahol Harry ült és éppen eldőlt a törülközőre.
-Mi baja van? - mentem oda Zaynhez.
Elgondolkoztam és kicsit el is bambultam, aminek az eredménye az lett, hogy eltalált a labda.
-Bocsi!- hallom Loui ordítását a távolból.
-Semmi.- intettem neki vissza.
-Szerelmi bánat.- mondta Zayn miközben visszadobta a labdát Louisnak.
-Már megint?-kérdeztem.
-Még mindig.-forgatta a szemét.
Visszalépkedtem Niallhez, aki éppen Liamot nyomta le a víz alá.
-Mi történt?- kérdeztem Bogitól.
-Már én sem tudom.- nevetett.- Te nem fázol?
-Nem. Nagyon jó a víz. Miért te fázol.
-Kicsit. -mondta.
Fogtam magam és lefröcsköltem. Ezt nem annyira díjazta és vissza fröcskölt. Egy kicsit kapott Liam is, ezért ő is lefröcskölt minket. A végére már mindenki fröcskölt mindenkit. Mivel én vagyok a legfázósabb, ezért 15 perc múlva kivonultam a vízből. Fölsétáltam a stégre és nagy meglepetésemre Harry már nem ült ott. Leültem egy törölközőre és kifeküdtem napozni.  Egyszer csak látom, hogy egy árnyék eltakarja a napot. Kinyitottam a szemem és Harry ált ott.
-A helyemen fekszel.- nézett le rám.
-Feküdj máshova.
-Ez az én helyem.- mondta morcosan.
-Most már az enyém.- nyújtottam ki a nyelvem.
-Nem hiszem azt.- mondta és fölemelt.
-Mit csinálsz?- sikítottam.
Belekapaszkodtam a nyakába, mert nem akartam kiesni a keze közül.
-Mint látod éppen elpakollak a helyemről. - mondta.
-Tegyél le!
-Visszaülsz a helyemre?- kérdezte.
-Nem! Megígérem. Csak tegyél le!
Harry le akart dobni, de mivel fogtam a nyakát ezért nem estem le.
-Olyan fura vagy mostanában. Mi a baj?-néztem föl rá.
Harry sóhajtott egyet, megrázta a fejét és lenézett a földre. Olyan aranyos volt, nem tudtam megállni, hogy ne öleljem meg jó hosszasan. Ő viszonozta az ölelésem és úgy maradtunk.
-Majd ha van kedved elmondhatod,hogy mi a baj. Én mindig meghallgatlak. -mosolyogtam.
Eltoltam magamtól és erre ő a nyakamra kulcsolta a kezét. Mélyen belenéztem Harry barna, szomorú szemeibe. Mi történhetett ami ennyire megbántotta? Talán Biankával van valami? Vagy esetleg más? Remélem, majd megtudom.Ránéztem a pancsoló fiúkra és láttam, hogy Niall minket néz.
-Ööö.Most el kell mennem. Majd jövök.- mondtam Harrynek és hátat fordítottam neki.
-Ne menj.- fogta meg a kezem és összetalálkozott a tekintetünk.
-Mennem kell! Hamarosan visszajövök. Szia!- fordultam hátra és bementem a házba...

84. rész

'Anya hív'. Kimentem a garázsból és fölvettem a telefont.
-Sziaa. - szóltam bele.
-Szia kicsim, hogy érzitek magatokat?
-Nagyon jól! Még egyszer köszi az ötletet. Apa hogy van?
-Jól. Éppen most beszéltem vele.
-Na az jó! Este majd én is fölhívom.
A háttérből hallom, hogy a fiúk ordítoznak, hogy menjek már.
-Anya most mennem kell! Este majd beszélünk! Szia.
-Szia.- rakta le a telefont.
-Na mi volt olyan fontos?
-Menjünk fürdenii!- mondta Louis.
-Jó menjünk.- mosolyogtam.
Mindent otthagytunk, úgy ahogy volt és fölmentünk átöltözni. Én egy fekete alapon, rózsaszín virágos bikinit vettem föl, Bogi pedig egy neonsárga fürdőruhát. A fiúk egy olyan fürdőgatyát amire rá volt írva a nevük kezdőbetűje; nagyon jól állt nekik. Megfogtam Niall kezét és elindultunk kifele. Olyan boldog vagyok ilyenkor; azt a bizonyos vigyort nem lehet letörölni az arcomról...Niall belenézett egyenesen a szemembe és ő is elmosolyodott.
-Min mosolyogtok?- nézett rám Liam.
Összenéztünk Niallel és elnevettük magunkat. Nem tudtuk min nevetünk, egyszerűen csak boldogok voltunk. Kisétáltunk a stégre; a többiek már ott ültek.
-Végre. .- nézett föl Harry ránk. A nap pont felé sütött, ezért fél kezével eltakarta a szemét. A sugarak megvilágították barna hajtincseit. Megrázta kócos haját és meredten nézett rám.
-Mire vártatok?- kérdezte Niall és véletlenül enyhén meglökte a kezem, aminek hatására föleszméltem a bambulásból.
-Rátok.- felelte Zain.
-Kértük mi, hogy várjatok ránk?- nézett rá Niall.
Kisöpörtem a szememből a hajam és ránéztem Niallre. Figyeltem ahogy beszél, az arcát és a gyönyörű kék szemét. Megakadt a szava, amikor látta hogy fölnézek rá. Felém fordította a fejét és fölvonta a szemöldökét. Én csak mosolyogva megráztam a fejem és ő visszafordult beszélni. Még mindig néztem és ezt Harry is észrevette. Lenéztem, ő pedig föl rám. Összetalálkozott a tekintetünk de ő gyorsan elhúzta a fejét. Végignéztem a többieken is, hogy ne látszódjon, hogy csak Harryt néztem. Louis Zaynnel beszélgetett, mellettük Bogi és Liam egymás kezét fogva hallgatták Niallt, aki mellettem állt. Észrevettem, hogy Harry valamit néz. Követtem a szemét és lenéztem Niall kezére, ami rá volt kulcsolva az enyémre. Harry sóhajtott egyet és elővette a telefonját, amit rögtön elkezdett nyomkodni. Miért nézi a kezünket? És miért nem vagyunk már a vízben. Na jó... Fogtam magam, elengedtem Niall kezét, levágtattam a stég lépcsőjén, beletrappoltam a vízbe, belerohantam derékig és hátravetettem magam.
-Gyertek be! Tök jó a víz!- ordítottam a többieknek.
Ők összenéztek és...

83. rész

Hirtelen fölugrottam és kimentem az előszobába, de senki sem volt ott. Lementem a nappaliba de ott sem láttam senkit, végül lementem a pincébe a játékszobába. Persze mindenki ott ült és vagy biliárdozott vagy csocsózott, kinek mihez volt kedve.
-Mi volt ez az ordítás?- kérdeztem.
Váratlanul mindenki abbahagyta amit abban a pillanatban csinált és ledermedve úgy néztek rám,  mintha egy lakatlan szigetről tértem volna vissza. A hátam mögé néztem, hátha ott van valami ennyire meglepő, de minden a megszokott rendben volt mögöttem.
-Mi van?- vontam föl a szemöldököm.
-Ja... Semmi.-mondta Liam és mindenki folytatta amit eddig csinált.
-Ez mi volt?-mentem oda Niallhoz aki éppen biliárdozott Louissal és nyomtam az arcára egy puszit.
-Semmi. Jobban vagy?- mosolygott éppen egy lökés közben.
-Aha. Már csak egy púp van ott.
-Adjak rá puszit?- kérdezte Niall.
-És én adjak rá puszit?- viccelődött Harry.
-Kíméljetek meg tőle.- vigyorogtam.
-Zayn már az ötödik cigijét nyomja el ma. - suttogta Niall.
-Zayn ne cigizzél már!- ordítottam oda.
-Éppen szokok le nem látod?
-Add ide!- tartottam a kezem.
Zayn egy kis hezitálás után a kezembe nyomta a dobozt, én meg fölrohantam és bedobtam a bőröndömbe. Onnan tuti, hogy nem fogja kivenni. Vissza galoppoltam a pincébe és leültem Bogi mellé. Elővettük a telefonunkat és elkezdtük nyomkodni. Zenét hallgattunk meg youtubeon videókat néztünk.
-Lányok mit csináltok? - ült le mellénk Harry.
-Semmit.- takartam le a telefonom képernyőjét de Harry kikapta a kezemből.
-Na lássuk.- oldotta föl a zárat.
-Add vissza.- hisztiztem.
Ekkor Liam kikapta Harry kezéből a telefont és odaadta nekem.
-Köszi. - néztem rá boci szemekkel.
Liam csak bólintott és nyomott egy puszit Bogi arcára. Hirtelen hallok egy nagy koppanást és egy ordítást.
-Mi történt?- kérdeztük Bogival egyszerre.
-Louis éppen lökött de a golyó kiesett az asztalról egyenesen a lábára.- röhögött Niall és már a szemét törölgette annyira viccesnek találta. Loui valahogy nem élvezte ezt annyira.
-Jól vagy?- kérdezte Bogi.
-Aha. Csak nagyon fáj! - mondta magas hangon Louis.
-Sajnálom. - mondtam és ránéztem a földön fetrengő Niallre.
-Láttátok volna az arcát.- mondta levegőért kapkodva.
A végén már mi is nevettünk azon, ahogy Niall nevet. Szegény Louis. Hirtelen megcsörrent a telefonom...

82. rész

-Nem vagyok halálos beteg! Csak megdobtak valami nehéz bigyóval. Nem kell mentő.Menjünk.-pattantan föl, de megszédültem és rátámaszkodtam Harryre. Ő fölállt és megfogta fél kézzel a derekamat.
-Biztos menni akarsz? - aggódott.
-Ha itt maradok a sikoltozástól fog szétmenni a fejem. Szóval inkább menjünk.
-Jó.- helyeselt.
-Adnál egy másik üveget? Mert ez már nem hideg.
Harry elővett egy másikat, a mostanit pedig vissza rakta. A fél tömeg kinevetett engem, hogy mennyire béna vagyok, a másik fele meg sajnált. Annyira szédültem, hogy alig bírtam hazabicegni. Bementünk a házba és odavittem, a már földön fetrengő Niallnak a kaját. Adtam neki egy puszit és szóltam a többiknek, hogy adjanak jeget, mert még mindig nem vagyok túl jól. Sőt rosszabbul.
-De mi történt? - kérdezte Bogi.
-Semmi, jól vagyok, csak valaki adjon jeget.
-Hogy hogy semmi?- akadt ki Harry. - Hazafele tartottunk és az egyik rajongó megdobta a fejét egy kis vas szobrocskával. Annyira megszédült, hogy rögtön le kellett ülnie, ott a földön. Alig bírt hazajönni. Az az ironikus, hogy a szobor egy angyalt ábrázolt.
Niall a kezembe nyomott egyjeges borogatást és leült mellém. Megfogta a kezemet és adott vagy 100 gyógypuszit.
-Köszi.- mosolyogtam Niallre.
Ekkor kijött Liam.
-Mi folyik itt?- kérdezte.
-Semmi... De nekem muszáj aludnom. Majd jövök.- fogtam a fejem és elindultam a szoba felé, de ahogy fölálltam,megszédültem és vissza kellett ülnöm.
-Menni fog?- kérdezte Zain.
-Nem. Azt hiszem nem... Hozna valaki egy fájdalomcsillapítót?
-Persze.- ugrott föl Liam.- Kérsz még valamit?
-Igen, azt hogy ne ordíts.- mondtam.
Liam odaadta a fájdalomcsillapítót, bevettem és még jobban elkezdett fájni a fejem.
-Én ezt nem bírom tovább. Valaki segítene bemenni a szobába? - kérdeztem.
Louis rögtön fölugrott de Niall mondta, hogy majd inkább ő segít. Fölvett és a karjaiban vitt a szobába. Lerakott az ágyba és betakart. Befeküdt mellém én meg megöleltem. Olyan kedves. Mint gy nagy maci. Szeretem ezt a macit.
-Annyira fáj a fejem.- mondtam.
Niall megpuszilta ott ahol fájt.
-Aludj egy kicsit, attól jobb lesz.
-Aha biztos.
Kimondtam ezeket a szavakat és elaludtam. 2 óra múlva ébredtem föl egy ordításra...

81. rész

-Azért figyelj a sajtóra, mert elég durva dolgokat tud csinálni. -mesélte Harry.
-Rendben. - mondtam és nagyon szégyelltem magam.
A biztonsági őrök alig tudták távol tartani tőlünk a rajongókat Harry kinézete miatt. Nagyon furcsálltam, hogy a rajongó tömegben volt pár fiú is akik nagyon engem figyeltek.
-Te, Harry. Látod azt a bandát?
-Melyiket?- forgatta a fejét.
-Azt ott. Bal oldalt.
-Azokat a srácokat?
-Igen... Nagyon engem néznek.
-Ja. Látom. De úgysem jöhetnek ide. Ne félj.- nyugtatott meg.
-De nagyon néznek.
-Ne félj.
-Megpróbálom, nem észrevenni őket.
Harry rám nézett, levette a szemüvegét, a pólójára akasztotta és rám mosolygott. Ezt a rajongók persze rögtön kiszúrták és  egy órási sikollyal jutalmazták Harryt, aki odaintegetett a rajongóknak és visszafordult hozzám.
-Inkább menjünk.- húztam a számat.
-Egyetértek.
 Azok a fiúk meg csak nem akartak letapadni rólunk a tömeggel együtt. Egyszer csak érzem, hogy valami koppan a fejemen. Egy kis szobrocska, ami Harrynek volt címezve de az én fejemet találta el. Annyira megszédültem, hogy muszáj volt leülnöm oda a földre.
-Jól vagy?- kérdezte Harry.
-Nem.- fogtam a fejem.
Harry leült mellém a földre.
-Ideadnád valamelyik üveget a zacskóból?-kértem.
-Le akarod inni magad?
-Nem te szerencsétlen. Rá akarom rakni a fejemre, hogy lehűtse.
Harry gyorsan előkereste az egyik üveget és a kezembe adta.
-Hívjak mentőt?- kérdezte...

80. rész

-Persze, hogy jól vagyok...- hadartam zavarodva.
-Olyan jól elbeszélgettek, én inkább kimegyek a rajongókhoz.- fordult sarkon Harry.
-Nem mész te sehova!- rántottam vissza a karjánál fogva. Eröltetetten vihogtam egyet és nagyon csúnyán néztem Harryre. Vette az adást és visszaállt mellém. Már ő is rémülten nézett. Kicsit megijedt tőlem. Megnyugtatásképp gyorsan megsimogattam a karját és visszanéztem a lányra.
-Bocsi, hogy ezt kell kérdeznem de én vagyok a legnagyobb directioner.- az 'én' szón kicsit megnyomta a hangsúlyt...- De ezt már nagyon nem értem.- csavargatta a haját a lány és a rágóján csámcsogott- Ti most jártok?
Harryvel összenéztünk és egy kisebb telepatikus beszélgetés zajlott le köztünk ami valahogy így nézett ki:
Harry: Te ez normális?
Én: A csajszi nem százas. Olyan ijesztő feje van. Menjüünk haza. Könyörgök. Én nagyon félek.
Harry: Minta én nem félnék. Húzzunk. Majd én beszélek.
Én: Oksa.
A lány az ujjait ütögette a pulton.
-Na most akkor mi van? - sürgetett minket.
-Nem járunk. - mondta Harry.
-Én Niallel járok és sosem tudnám megcsalni.
-Akkor biztos ezért csókoltad meg Harryt. Megcsaltad a legédesebb srácot a világon. Nem is vagy a példa képem. Csak azért mondtam azt, hogy kiszedjek belőled mindent!!!! - hisztizett.
-Na jó most hagyd abba!- közelebb mentem volna a lányhoz de Harry visszatartott.
Beláttam, hogy az már tényleg nagy baromság lenne ha bántanék egy rajongót meg a sajtó is nagyon rákapna ezért inkább lenéztem a földre és zavaromban a cipőmet bámultam. Harry nagyon aranyos volt és végig fogta a kezem. Hirtelen rezgett a zsebem. Csörög a telefonom. Fölvettem.
-Gyertek már Niall már nem bírja sokáig. - mondta Liam.
-Sietünk. Szia.- kinyomtam a telefont.- Harry azonnal mennünk kell.- néztem Harryre aztán a csajszira.- Bocsánat, de most nincs kedvem veszekedni. Szia.
Fölkaptam a zacskót és a másik kezemmel meg Harryt ráncigáltam ki a boltból.
-Sajnálom. Nem tudom mi üthetett belém. Ha Niallt piszkállják akkor minta nem önmagam lennék és legszívesebben fölpofoznám az illetőt. - mondtam és már magamon is teljesen elcsodálkoztam.
-Semmi gond csak...

79. rész

Bementünk a konyhába. Szörnyű látvány tárult elénk.
-Bogi?!- akadtam ki.
-Nincs kajaa!! - ordította el magát Niall.
-Nyugodjatok meg. Mindjárt csinálunk.
Szegény Niall lekuporodott a kanapéra és pislogás nélkül feküdt. Egy ideig ültem mellette de nem bírtam nézni, ezért fölvettem egy 'Ramones' feliratú pólót, egy szürke csőgatyát, egy barna bőrdzsekit aminek fötűrtem az ujjt, egy barna magas szárú supra cipőt és bekopogtam Harry szobájába.
-Harry. Gyere ki a kapuhoz. Elmegyünk kajáért.
-Ok. 5 perc és kint leszek. Várj meg. - mondta Harry a csukott ajtón keresztül.
Kimentem a kapu elé és leültem a járda szegélyre. Ott állt a közelben persze a biztonsági őr,mert a rajongók rögtön rájöttek, hogy hol vagyunk. A telefonomon nézegettem a Facebookot amikor hallom, hogy nyílik a kapu és a lányok elkezdenek sikongatni.
-Jó hogy itt vagy végre. Mit csináltál eddig ?- kérdeztem és a telefonomból persze nem néztem föl.
-Az teljesen mindegy. - áll meg mellettem.
Fölnéztem Harryre és megértettem miért sikongatnak a lányok. Harryn egy pilóta stílusú napszemüveg volt, egy szürke, farmer halásznadrág, egy alacsony szárú torna cipő és egy Ramones feliratú póló (!!).
 -Nem is tudtam, hogy van ugyan olyan pólónk.
-Idáig én sem.-nézett az égre Harry.
Rámosolygott a rajongókra akik majdnem elájultak és elindultunk 4 darab biztonsági őr védelmében.Az első boltba bementünk amit megláttunk. Vettünk Niallnek sok kaját és pár üveg koktélt. Jól van nem pár üveg volt... Meg egy kis pezsgőt is. Ezek mellett még pár energia italt is. Na nem kell elítélni, bulizni jöttünk. Mi iis megérdemlünk egy kis bulizást. Azt hiszem csak 3 lesifotós fotózta le az esti rakományt. Hoppá.
A kasszához érve egy ismerős arcot pillantottam meg. Gondolkoztam, hogy ki lehet az de senki sem jutott eszembe. Ebben a pillanatban Harry bökte meg az oldalamat.
-Te ez nem az a benzinkutas csajszi?-suttogta a fülembe.
-Uramisten. De! De más színű a haja. Akkor szőke volt most fekete.Szerintem ő követ engem. Harry. Félek.-csuklott el a hangom.
-Semmi gond. - Harry megfogta a kezemet megnyugtatásképpen. - Remegsz.
-Persze, hogy remegek. Hisz követ és változtatja, a kinézetét. Niallnak igaza volt.- mondtam halkan, magas sipítozó hangon.
-Okés. Te most menj ki. Addig én lerendezem ezeket. Várj meg a biztonsági őröknél.- mutatott a cuccokra.
Rezzenéstelen arccal elindultam az ajtó felé,de a lány megszólított.
-Emese? - kiabálta utánam a lányt.
Rémült arccal megfordultam. Erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra és visszamentem Harry mellé. Belemarkolltam a kezébe és a lányt néztem mereven.
-Sziaa. - motoygtam.
Szerintem annyira szorítottam Harry kezét, hogy bevörösödött neki.
-Bocsi. -néztem rá bociszemekkel és visszafordultam a lányhoz.
-Találkozunk már? - kérdeztem.
A lány elgondolkozott és megrázta a fejét.
-Értem. Az jó...
-Csinálhatunk egy képet?- kérdezte.
-Persze-e. - mondtam elbizonytalanodva.
Odakullogtam a lány mellé és megcsináltuk a képet. Annyira ijedt volt az arcom amikor letettük a kamerát, Harry azthitte, hogy el fogok ájulni.
-Jól vagy? -kérdezgette a lányt.
-Hát...

78. rész

Rejtett szám.
-Haló?- vettem föl.
-Szia, Bogi vagyok.
-Miért hívtál föl, hogyha csak 100 méterre vagy tőlem?
-Tudod milyen lusta vagyok. Mikor reggelizünk?- kérdezte.
-Csinálljatok kaját. De akkor már mindenkinek.
Hallom, ahogy Bogi Liamnak suttog.
-Jól van, de akkor mi már többet nem csinálnuk semmit.- szólt bele a telefonba.
-Megeggyeztünk. De most megyek, szia. Majd ha van kedvetek kijöhettek ti is.
-Okés, majd megyünk. Szia.
Letettem a telefont és Harryt néztem, ahogy kivánszorog a vízből. Olyan aranyos, hogy utánnam hozta a telefont. Nem tudtam abbahagyni a mosolygást.
-Mivan?- kérdezte Niall.
-Ja semmi.- ráztam meg a fejem.- Bogiék csinállnak kaját.
-Végre valami jó hír. - mosolygott. 
-Tök jó a víz. Kár, hogy nem a fürdőruha van rajtam.
-Minek?
-Mert... Úgy jobb.
-Ja. Persze.- mondta, fölemelt és a kajraiban vitt a Balaton közepe felé.
-Mit csinálsz?- visítottam.
-Merülünk.
-Ruhába?!
-Nem. Majd út közben átveszed a fürdőruhádat.- röhögött.
-Szóval ruhában... De én nemakaroook.
-Már pedig most fogsz.
Niall derékig begyalogolt a vízbe, amikor én még nem értem bele. Szépen lassan eldől. Nekem még volt fél másodpercem sikítani egyet, amíg be nem lepett az víz.
-Köszi.- mondtam levegőért kapkodva.
-Legalább most kicsit fölébredtél.
-Eddig sem voltam fáradt.
-Na látod. Jobb mint egy kávé.- mondta.
Kérdőn néztem rá, ő csak legyintett egyet, fél kézzel magához húzott és kifele menet megpuszilta a homlokom.
-Eszünk?- kérdeztem.
-Én csak akkor nem eszem amikor éppen megcsókollak.
-Jogos...- mondtam.
Bemenntünk a hátsóajtón a házba és...

77. rész

-Na itt vagyunk.- szálltunk ki a kocsiból.
Bogi, mivel már csomószor volt itt, ottmaradt Niallel, hogy megmutassa, hol tud beállni a garázsba, amíg én körbevezetem a többieket.Bemenntünk a bejárati ajtón és lepakolltuk a cuccokat az előszobába.
-Na gyertek.- mondtam.
Megmutattam a szobákat, a konyhát, a nappalit, a pincét ahol a billiárd asztal és a csocsó van. Kiválasztottuk a szobákat. Persze, hogy én Niallal kerültem egy szobába, hiszen a pasim, de akkor is össze vagyunk veszve. Nemtudom mi lesz, majd kiderül.
-Szép ház.- mondta Zayn.
-Köszi. 2 éve építettük. Amúgy.- mondtam.- Ha kinéztek azon az ablakon, ott a külön mólónk.
Ekkor bejöttek Bogiék a nappaliba.
-Na mizu?- kérdezte Niall.
-Asszem én most kipakolok. - mondtam, megfogtam a táskámat és föltrappoltam a lépcsőn.
Bementem a szobámba és leültem az ágyra. Kinyitottam a szekrényt és kipakolltam a táskám. A többi cuccot bepakolltam a fürdőszobába, ekkor annyit hallok, hogy valai bejön a szobába.
-Ittvagy?- kérdezte Liam.
-Aha.- válaszolltam és leültem Liam mellé az ágyra.- Na mivan?
-Ne veszekedjetek már Niallel. Mi csak azért nem veszekszünk Bogival, mert ti vagytok az álompár és próbálunk rátok hasonlítani. Persze, ezt így nem mondjuk ki, de így van. Ti vagytok a legédesebb emberek akiket valaha láttam. Nem lehettek rosszba, mert akkor az az egész társaságot érinti.
-Jaj Liam olyan aranyos vagy.- érzékenyültem el.- De nem tehetek arról, hogy makacs. Szeretem, de ez olyan kicsi dolog mégis akkora ügyet csinál belőle.
-Értem. De azért gondold át.- mosolygott és megölelt. Mit tehettem volna, hát visszaöleltem.
Liam kiment a szobábol és átvonult a sajátjukba, amit Bogival ketten birtokollnak. Én végelkeseredettségembe keresztül ügettem a nappalin ( ahol egyébként mindenki ott ült) és kimenntem a mólóra. Leülltem a végére és nézztem a vizet. Előkaptam a telefonomat a zsebemből és bemonytam a zenét. Fél óráig ülltem ott törökülésbe, amikor valaki megölelt hátulról. Rénézztem a kezére és láttam, hogy Niall az. Ekkor megpuszillta a nyakamat.
-Szeretlek.- mondtam nagyon halkan.- Nem bírok ki nélküled még fél órát se. Nem akarok haragba lenni veled. Sajnálom. Nem kéne megbízni mindenkiben. Igazad van.
-Ugyan így érzek. Szeretlek és sohasem akarok távol lenni tőled.- suttogta.
Niall hátulról megölelt és úgy nézztük a vizet.
-Nincs kedved bemenni?- kérdeztem.- Csak így shortba.
-De. Jó ötlet. Menjünk.- mondta.
Niallal lesétálltunk a mólón. Belelógattam a lábam a vízbe és rögtön ki is húzztam.
-Juj de hideg.- sipálkolltam.
-Dehogy hideg. - ekkor megfogta a kezem és beráncigállt a vízbe. Térdig mentünk.
-Neee. De hideeg.- mondtam.
-Nem vagy cukorból. Kibirod.- megfogta a két kezemet és megcókolt a víz közepén.
-Így áttkekintve a dolgot... Így tényleg elviselhetőbb.- mosolyogtam.
Ekkor Harry trappolt bele a vízbe ordítva.
-EMESEE! EMESEE! - ordította.- Csörög a tele...
De már nem tudta végigmondani mert elhasalt de a telefonomat azért kinnt tartotta a vízből. Gyorsan fölállt és csurom vizesen rohant tovább.
-...fonod.- fejezte be a mondatát.
Niallel megszeppenve néztük az eseményeket.
-Köszi.- vettem ki meglepődve a kezéből a telefonomat és...

76. rész

Mégegyszer megcsókolt a csillagos ég alatt. Annyira romantikus volt. Tökéletes pillanat, amikor Harry lépett ki az ajtón és éppen smsezett valakivel.
-Nem láttátok a...- ekkor észrevett minket, ahogy gyorsan elhúzódunk egymástól.- Ja, bocsi ha megzavartam valamit de nem láttátok a fülhallgatómat?
-Ott van az előszobában, a szekrény tetején. - mondtam.
-Köszi.-  visszanézett a telefonjába és befele menet megbotlott a küszöbön.
-Jól vagy? - nézett utána Niall.
-Semmi probléma. - ordította vissza.
-Ne hol tartottunk?- kérdezte Niall.- Ja itt...
És újra megcsókolt. :) Egy kis idő után elhúzódtam tőle.
-Pakolnunk kéne.- mondtam de Niall csak tovább csókolt.-Na. Tényleg pakoljunk.- toltam el magamtól, nyomtam egy puszit az arcára, megfogtam a kezét és fölrángattam az emeletre. Halkan összepakolltunk és összeszedtük a többieket. Bepakolltuk a kocsiba a cuccokat, beülltünk és elindulltunk. Niall vezetett, én melette ülltem az anyósülésen, a többiek hátul. A többiek egy kis idő után egymás vállára dőlve aludtak. Muszáj volt lefotóznom őket, mert olyan aranyosak voltak.
-Szerinted fölrakjam Twiterre? - kérdeztem.
-Igen.- mosolygott.- Mérgesek lesznek, de akkor is.
Halkan elnevette magát én pedig ki postoltam a képet. Persze rögtön csomóan berakták a kedvencük közé és írrtak alá. 6 órakor már eléggé világos volt és viszonylag kevesen voltak az autópályán. Amikor először megálltunk egy benzinkútnál kicsit pihenni, persze rögtön lerohanntak minket a paparazzik és a rajongók. Szerencse, hogy ott voltak a biztonsági őrök. Bemenntünk a boltba kaját meg innit venni. Egy kis fiatal csajszi volt a kassza mögött. Rögtön fölismert minket. Niallal kért egy közös képet, amit én szivesen megcsinálltam.
-Veled is csinállhatok közös képet?- mosolygott rám.
-Velem?! - csodállkoztam.
-Igen. Te vagy a példaképem. - mondta.
Elcsodállkoztam, hogy én 14 éves vagyok ő meg 20. Én vagyok a példaképe? De hát ő 6 évvel idősebb. Milyen furcsa.
Niall kezébe nyomtam a kamerát és odaálltam a lány mellé.Niall lefotózott minket és köszönet képpen megölelltem a lányt. Furcsa, hgy engem olyan emberek is ismernek, akiket én nem. Nagyon aranyos volt ez a lány, remélem majd azért látom még. Biztos ami biztos megadtam neki a twitter nevemet. Kifizettük a kaját meg a vizeket és visszaülltünk a kocsiba.
-Kedves lány.- nézztem a telefonom.
-Kedves.- bólogatott Niall.- Csak aztán nehogy ez valami álca legyen, hogy kihasználljon.
-Jaj. Nem úgy nézett ki, mintha olyan lenne...
-Srácok mitörtént?- hajolt előre Zayn.
-Semmi, volt egy lány aki képet csinállt velünk. Kedves volt és megadtam neki a twitter nevemet, hgy majd tudjunk beszéllgetni.
-Ja, "kedves".- morgolódott.- Csak aztán nehogy kiderüljön, hogy nem az...
-Szerintem kedves volt.
-Ja.- veregette meg Zayn, Niall vállát.- Ezt rendezzétek le ti...
Zayn visszaült a helyére, én meg csak a telefonomat néztem.
-Most miért vagy ilyen?- kérdeztem.
-Csak ne bízz meg ilyen könnyen senkiben.
-De nemhiszem el, hogy ilyen vagy. Szerintem az csak jó ember lehet, aki szeret titeket.
-Igen, biztos nem. De amíg nem ismered ne bízz meg benne.
-De azt mondta engem is szeret. Sőt külön képet is csinállt velem. Egy rajongó sem csinállt velem még külön képet.
-Értem én. De akkor is.
-De most miért ne? Rosszat nem tud csinállni.
-De tud!
-Srácok, ne vitázzatok már.- mondta halkan Harry.
Az út további részében Niallal nem beszélltünk egymáshoz. 2 óra múlva odaérrtünk...

75. rész

'Andris hív'. Ez volt kiírva a képernyőre. Lefagytam.Csörög a telefonom és a nappali közepén bámulom a telefonom képernyőjét.
-Minden rendben? - simogatott meg Niall.
Föleszmélltem.
-Persze... Mindjárt jövök.
Kimentem a teraszra és fölkapcsolltam a lámpát.
-H-haló?- dadogtam és majdnem elsírtam magam.
-Szia bébi.- mondta furcsa hangon.
-Andris te részeg vagy?- kérdeztem.
-Nem. Dehogy is.- mondta amikor pontosan tudtam, hogy részeg.
-Figyelj szerintem most inkább ne beszéljük. És máskor se.
-Miért szivi?
Az autók dudálása halatszott a háttérben.
-Andris a Te 17 éves fejeddel örülnék ha békén hagynál. Felelőségteljesnek kéne lenned, de te ott mászkálsz részegen a városban. Menj haza.- mondtam könnyes szemmel.
-Nem! Odamegyek hozzád.- csuklott.
-Ne gyere ide. Már nem akarlak látni soha többet. - és leraktam a telefont.
Ekkor meginnt kitört belőlem a zokogás. Lefeküdtem a teraszon lévő, kinti kanapéra és a párnát rányomtam a fejemre, hogy ne lehessen hallani, hogy sírok. Egyszer csak hallom, hogy nyílik az ajtó.
-Édesem, a gitáromat...- jött ki Niall, de nem tudta befejezni a mondatot, mert meglátta, hogy ott fekszem a díványon. Odarohant hozzám és leült mellém.
-Tessék?- törölgettem a szemem.
-Mi a baj?- kérdezte.
 Ekkor mégjobban elkezdtem sírni. Ezt meglátta, mélyen a szemembe nézett a gyönyörű kék szemeivel és hosszasan megcsókolt.
-Ne mondj semmit. Andris hívott.- suttogta.
-Igen...
-És bunkó volt.
-Igen...De honnan tudod?- kérdeztem.
-Megérzés.- mosolygott.- Ne foglalkozz vele. Itt vagyok veled. Addig nem érhet semmi baj.
Annyira megható volt. Niall megvéd engem, bármi áron is. Ő az én hősöm.
-Mit szerettél volna kérdezni?
-Azt hogy a gitáromat elhozzam-e.- mondta.
-Igen hozd.- könnyeztem még mindig.
Ekkor Niall letöröllte a szemem és...

74. rész

-Szerintem, ha nem csámcsogsz el is fogja mondani.- mondta undorodva Zayn, de Louis erre csak még erősebben folytatta.
-Kössz... Na mindegy. Van egy nyaralónk Balatonon és oda megyünk le. Úgy 3 óra múlva indulunk, szóval szerintem már ne aludjatok vissza.
-Megőrülltél? Ha nem alszom elcsúnyulok. - ijedt meg Zayn.
-Majd a kocsiban alszol észlény.- ütögette meg a fejét Harry.
-Jaa.- mondta megvilágosodva.
Úgy látszik, mindannyiunknak lecsökken az értelmi szinte hajnali 3 órakor. Nem is tudom miért...
-És addig mit csinállunk?- kérdezte Liam.
-Szerintem nézzünk filmet. - mondta Bogi.
-Jó ötlet szivem.- és megcsókollta Bogit.
-Jujj ne itt. Éppen eszem. - hisztizett Louis.
-Ti is mindig ezt csinálljátok Eleanorral.- forgatta a szemét Niall.
-Te meg Emesével.- mondta Louis.
-Mivan velem? - eszmélltem föl a bambulásból.
-Semmi szivem. Inkább tévézz tovább.- simogatta meg a fejemet Niall.
-Oksa.- vontam meg a vállam.
-Akkor mit nézzünk?- kérdezte Harry.
-Nem tudom. Szerintem a 'Terhes társaságot'.
-Miről szól?
-Nemtudom, de biztos jó.
-Emese, akkor hozod a dvd-t?- nézett rám Niall de én még mindig teljesen elvoltam bambulva.
Ekkor kicsit meglökte a vállam.
-Emese?!- kérdezte újra.
-Ja, mivan? - néztem föl a tv-ből.
Niall csak megrázzta a fejét, mire Bogi fölállt és megkereste a dvd-t. Mivel ő a legjobb barátnőm, úgy mozgunk egymás házába, mintha a saját otthonunk lenne.
-Jaa. Már érrtem. Akkor kimegyek és csinálok popcornt.
-Csinálj sokat. - ordították utánnam.
-Kevéssel nem is jönnék vissza. - mosolyogtam.
Bementem a kamrába és kihozztam a kukoricát. Beraktam a mikróba és addig öntöttem 7 pohár üdcsit.
-Valaki segíthetne ezeket bevinni. - mondtam.
-Gyerekek mit csinálltok ti itt? - jött le anya a nagy hangzavarra. ( Persze magyarul beszél).
-Szia anya. Filmet nézünk. Jössz teis? - vittem be kettesével a poharakat, mert senki nem volt hajlandó segíteni.
-Nem köszi. Viszont én visszamegyek akkor aludni. Jó éjt.
-Jó éjt!- mondtuk egyszerre Bogival.
A fiúk csak értetlenül nézztek, amikor csörgött a mikró, hogy kész a popcorn. Kimentem a konyhába és kiraktam tálakba a ropogtatni valót.
-Na jó, mostmár valaki tényleg segíthetne. Nem tudom egyszerre bevinni a 7 tálat.
Niall rögtön ugrott és segített bevinni. Olyan aranyos volt. :) Beraktam a dvd-t a lejátszóba és elindítottam. Nagyon jó film. Annyit nevettünk rajta. Harry bealudt a film közben és a végén Őt próbálltuk fölkellteni.
-Harry! Haver, lemaradtál a legjobb részekről. - bögdöste Liam.
-Hagyjatok aludni.- nyögdécselt.
-Ugye tudjátok, hogy 1 óra múlva indulunk?- kérdeztem.
-Mivan? - csodálkoztak.
Ekkor hirtelen megcsörrent a telefonom.
-Ki az a szerencsétlen, aki ilyenkor hív?
Ránéztem a telefonomra és...

73. rész

-Hát nemtudom... Attól függ, mikor indulunk. - mondta Niall.
-Hát, mivel nyár van ezért jó lenne a tömeg elött elindullni. Olyan 6 körül.
Niall csak fogta a fejét.
-Nem , akkor nem megyek vissza aludni.- nevetett.
-Jó. - mosolyogtam.
Átkapcsolltam a tv-t egy angol nyelvű csatornára. Nekem furcsa, jogy 2 nyelvet kell egyszerre használlnom.
Niallel csak ülltünk a kanapén és ettünk. Ráhajtottam a fejem a vállára és úgy tévéztem. Egyszer csak hallom, hogy valaki jön le a lépcsőn, bemegy a konyhába és kinyitja a hűtő ajtót.
-Ki vagy?- kérdezte Niall.
-Harry.- jött a válasz a konyhából.
-Mit csinálsz?
-Fájdalomcsillapítóért jöttem le.- mondta Harry. 
-Mi a baj?- kérdeztem.
-Ohh. Szia Emese. Azthittem Niall egyedül zabál. De ezek szerint nem.
-Köszi...- mondtam értetlenül.
-Bökd már ki, hogy mi a franc bajod van. - mondta idegesen Niall. Úgy látszik nem szereti, hogyha sértegetik.
-Fáj a fejem. - mondta Harry,
-Igyál egy pohár vizet. - mondtam.
-Mi ez az ordítozás? - mondta ásítozva Liam, miközben a lépcsőn bukdácsolt lefelé.
-Liaaaaaaam!- jött egy hang a lépcső tetejéről.
-Mivan?- kérdezte.
-Hozz nekem sütit!
-Louis te vagy az?- kérdezte Liam.
-Ne ordítozzatok már. Karikás lessz a szemem ha nem alszom.- hisztizett Zayn.
-Ááá. Fogjátok már be! Szét szakad a fejem.- mondta Harry.
-Ez Harry volt?- kérdezte Louis.- Jövöööök!- ordította és letarolta a lépcsőn álló Liamot, aki ezt az egészet egy ordítással kísérte.
Louis bereugrott Harry nyakába, aki kiejtette a kezéből a gyógyszert és a vak sötétbe a földön csúszva kezdte azt keresni.
-Mi folyik itt? - jött le Bogi.
-Áááááá. Nincs meg a hajlaaaaakkom! - ordította Zayn miközbe ledörömbölt a lépcsőn és berohant a lenti fürdőszobába.
Akkor most vegyük ezt az egészet: Ülök a kanapén, Niall melettem eszik. Harry a hasal a földön miközben Louis melette ugrál, hogy sütit akar. Zayn mindjárt sír, mert nincs meg a hajlakkja. Liam és Bogi félkómásan állnak a lépcső előtt és mindjárt elaludnak. Mindezt hajnali 3 órakor.
-Fogjátok már be !! Nem hallom a tévét. - ordította Niall.
Én ezt már nembírtam tovább. Fölálltam és kimentem a konyhába egyenesen a kamrába. Kivettem egy másik doboz fájdalomcsillapítót és belenyomta a padlón fetrengő Harry kezébe. Louisnak vittem sütit, Zaynnek megkerestem a hajlakkját, és mondtam Louisnak és Boginak, hogy legalább üljenek le a nappaliba. Niallnek pedig a kezébe nyomtam egy csomag chipset, hogy inkább egyen és ne ordítozzon.
-Majd ha befejeztétek a hisztizést akkor gyerrtek a nappaliba és elmondom, hogy hova megyünk.
10 perc múlva a többiek lassacskán beszivárogtak a nappaliba és leülltek a megszokott helyükre.
-Hova megyünk? - kérdezte Louis miközbe a sütit majszolta...

72. rész

-Balatonon van egy nyaralónk. Csak mi heten lemegyünk egy kicsit lazítani. De ők még nem tudják. Szóval ne mond el nekik.- mosolyogtam.- Nekem már elegem van a sajtóból. Most ez durva, hogy azt talállták ki, hogy megcsallak Andrissal. Csak egy picit el akarok menekülni előle. Egy kis pihenésbe még senki sem halt bele. - mondtam.
-Érrtem.-mosolygott.- De mi az a Balaton?
Niall sose volt még magyarországon, ezért nem tudhatja. :)
-Magyarország legnagyobb tava. - mondtam.
-Értem.- mosolygott.
-De tényleg ne mond el a többieknek.
-Okés. Megértettem. - és elnevette magát.
Fél óra múlva hazaérrtünk. Nagyon késő volt ezért halkan fölmentünk és lekeküdtünk aludni. Niall aludt, én nem. Csöndesen felkeltem, nehogy felébredjen. Kimentem a gardróbba és összepakoltam a holnapi cuccukat, amiket leviszünk Balatonra. Utána lemenntem a konyhába és hirtelen anya hozta rám a szívrohamot.
-Anya ilyet többet soha ne csinállj. - mondtam.
-De csak egy pohár vízért jöttem le.- csodálkozott.
-Értem én de megijesztettél.
-Ja... Bocsi. - mondta.- És te miért jöttél le ?
-Nem tudok aludni.
-Értem. Amúgy Niallal minden rendbe ?-kérdezte Anya.
-Persze, hogy minden rendbe.
-Az jó.- mosolygott.. És nővéredék, hogy vannak?
-Egész jól. A nappalit fölujították egy hete körübelül.
-Értem. Na én alszom. Holnap korán kelek.- ásítozott.
-Anya várj. Ideadod a nyaraló kulcsait? Mert szerintem mi korábban indulunk el, minthogy te fölkellsz.
-Persze.
 Elővette a táskájából a kulcsokat és elindult fölfele.
-Ja és köszi az ötletet, hogy menjünk le a Balatonra. - mosolyogtam. Anya csak legyintett és fölment aludni.
Hajnali 2 körül járt, amikor leülltem a nappaliba tévézni, amikor annyit hallok, hogy nyílik a hűtő ajtó.
-Szia Niall.- mondtam, mert már egyből tudtam, hogy ő az.
-Szia.- jött a válasz a konyhából. - Mit csinálsz?- mondta teli szájjal.
-Nézem a televíziót. Te?
-Eszem. Nem hallod?- csámcsogott.
-Hozz nekem is létszii.
-Mit?
-Mindegy csak kaja legyen. - vigyorogtam.
Niall behozott valami fura, zöld, folyós, izét tányéron.
-Ez mi?-kérdeztem.
-Nemtudom..de finom. Kóstold meg.- nyomott a kezembe egy kanalat.
Belekanalaztam és bekönnyezett a szemem.
-Basszus Niall. Ez wasabi. - rohantam ki egy pohár vízért.
-Akkor ezért volt olyan ismerős az íze. - csámcsogott.
-Nem erős?
-Nem.
-Ja akkor jó. - én majdnem meghalltam annyira erős, ő meg simán megeszi. :)
-Rádöbbentem, hogy vagy 3 órája nem csókoltalak meg.- mondta a nappaliból.
-Igen? És mire jutottál ez ügyben? - visszamentem a nappaliba és leültem mellé.
-Erre.- magához húzott és megcsókolt. :)
Olyan aranyos ilyenkor, úgy szeretem. ♥
-Te még visszamész aludni?- kérdeztem...

71. rész

Beszálltunk az autóba.
-Hány sört ittál? -kérdeztem.
-2 dobozzal.
-Vezethetsz így? Nem sok az?
-Belefér.- mondta Niall miközben bekötötte magát.
Elindulltunk. Egész úton azon idegeskedtem, hogy nehogy találkozzunk egy rendőrrel. Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy nem állítottak minket meg. Az úton egész végig beszélgettünk.
-Komolyan az anyukám nem piszkál ennyit miattad.- mondtam.
-Miért mi törrtént amíg nem voltam ott?
-Állandóan azzal piszkállt, hogy 'túl idős vagy hozzám' meg, ' teljesen mások vagyunk', meg ' te híres vagy én meg egy kis senki' meg ilyenek. Miért piszkál?- hisztiztem.
-Mert ő a nővéred. Megteheti. - mondta Niall.
-De miért ilyen velem?
-Mert félt.
-14 évig nem féltett. Most ne játsza itt a jó nővért.
-Ne idegeskedj már.- simogatta meg a combomat.
-De idegeskedek, mert elegem van. Mindenki piszkál.
-Akkor ne foglalkozz velük.
-Ne foglalkozzak 1000 emher szavával? Ha mind ugyan azt mondják, csak van benne valami igazság.
-Szeretsz?- kérdezte Niall és rám s enézett, csak az utat figyelte.
-Mivan? - csodálkoztam.
-Szeretsz? - kérdezte újra és rámnézett rezzenéstelen arccal.
-Persze, hogy szeretlek. Jobban mint bárkit.
-Jó, mert én is szeretlek. Akkor mi a probléma?
A kezembe temettem az arcom. Miután rádöbbentem, hogy mennyire igaza van áthajolltam az oldalára.
-Puszit kérek.- mondtam.
Niall felém fordította a fejét és gyorsan megcsókolt. Finom volt:). Szerintem mi is ugyan olyan pár vagyunk mint mások, csak Niallt többen ismerik és szeretik. És ez mindig így marad. De amíg szeretjük egymást semmi baj nem lesz.
Egy erdős résznél kelett hazamennünk. Egy kocsi sincs az úton, csak mi. Félelmetes volt.
-Nialler zárd be a kocsit létszi.- suttogtam.
-Miért?
-Mert én félek.
Niall bezárta a kocsit és rámmosolygott.
-Hova megyünk holnap?- kérdezte, hogy elterelje a gondolataimat...

70. rész

-Az előétel görög gyümölcsleves. 2 féle főétel van: lasagne és bolognai. A desszert pedig pudingos muffin és palacsinta torta.
-Mivan főzési ficamotok volt?- kérdeztem erre Niall elnevette magát.
-Nem, csak te mondtad, hogy főzzünk sokat.- mondta Balázs.
-Helyes.- mondtam.
Balázs Niall elé rakott egy doboz sört.
-Kössz.- mondta meglepődve és kibontották a sörüket.
-Niall, te hány éves is vagy?- kérdezte Orsi és belekóstolt a levesbe, hogy jó e. Az arcából ítélve még nem volt jó...
-19 leszek szeptemberbe. - mondta miközbe belekortyolt a sörbe.
-Ahha...- bólintott Orsi.
-Orsiiiiiiii.-vinnyogtam.
-Mivaan?- mondta teljesen kikészülve.
-Mikor lessz kész a kaja?- hisztiztem.
-Az én barátnőm.- röhögött Niall.
-Jajj, ne is mond. Állandóan csak eszik.- mondta Balázs Niallnek.
-Mint Én.- vigyorgott Niall.
A nővéremék csak összenézztek és megrázzták a fejüket.
-Na kész a kaja. - mondta Orsi és lerakta az ételeket az asztalra.
A vacsora közbeni beszéllgetés témája a volt, hogy hogy jöttünk össze, hogy Niall tényleg híres énekes és, hogy Niall miért pont engem válaztott a sok rajongó közül. Nem örülltem ezeknek a témáknak egy cseppet se és ahogy elnéztem Niall se túlságosan örvendezett. A vacsora után Niall és Balázs beülltek a nappaliba, mert mennt a meccs. Én fölülltem a konyhapultra és nézztem ahogy Orsi bepakol a mosogató gépbe.
-Ne segítsek?- kérdezztem.
-Nemkell köszi. - mondta.- Amúgy...
-Hm?
-Nem idős egy kicsit hozzád? - kérdezte.
-Szerintem nem. Nagyon szeretem Niallt és azthiszem ő is engem. És ilyenkor a kor nem számít. Szerintem...
-Értem. És a sajtótól nem félsz? Nem vagy fiatal még ehhez?
-A sajtó azt gondol amit akar. Engem nagyon hidegen hagy. Minket Niallal senki sem tud összeugrasztani.
-Értem. - bólogatott Orsi.
-Mennyi az idő? -kérdeztem.
-Ott az óra a mikrón, a hűtőn meg a sütőn. Válassz. Vagy esetleg hozzak még egy órát a kedvedért?- cukkolt.
-Nem kell köszi.- vicsorogtam.- Úristen már fél 12 van?! Holnap korán kelünk...
-Induljunk?- kérdezte Niall a nappaliból.
-Jólenne.
Niall fölállt a kanapéról, elköszöntünk Orsiéktól és lemenntünk a kocsihoz...

69. rész

Lehoztam a netbookot. Levágódtam Niall mellé és fölnyitottam a gép tetejét. Fölmentem a megszokott oldalakra (netes bulvárlapok) és a nap fő híre: 'Niall Horan barátnője megcsalja Niallt a tudta nélkül!!'. Ott volt még pár kép, amit a paparazzik csinálltam amikor Andris erőszakoskodott, utána meg pár kép amikor Niallal járok kézen fogva. Niallnak tágra kerekedtek a szemei én meg mérgemben lecsaptam a gépem tetejét.
-Na jó. - odasétálltam a lépcsőhöz.- FIÚK!- ordítottam föl.
-MIVAN?- kérdezte Harry a lépcső tetejéről.
-PAKOLJATOK ÖSSZE 2 NAPRA. HOLNAP REGGEL INDULUNK.
-HOVA?- csodálkozott Harry.
-MEGLEPI. - mosolyogtam. - Niall mi meg indulunk.
Niall kijött a konyhából ( evett persze), a kezembe nyomott egy csokit, átkarolta a derekam és elindulltunk a kocsihoz. Beülltem az anyósülésre, Niall pedig a volánhoz. Kibontottam a csokit, miközben elindulltunk. Beleharaptam és átnyujtottam Niallnek, hogy harapjon belőle. Megette körübelül a felét.
-Nem furcsa, hogy itt a másik oldalon van a kormány és itt a másik oldalon kell menni?- csámcsogtm.
-Tudod hányszor soroltam volna át a másik oldalra ?- nézett rám mosolyogva.
Megütögettem a combját és beleharaptam a csokiba. Mivel Niallt én navigálltam, ezért csak háromszor tévedtünk el, csak kétszer rossz helyen fordulltunk be és csak fél óra késéssel érrtünk oda. Fölsétálltunk a lépcsőházba a harmadik emeletre ( a nővéremék panelba laknak). Becsöngettünk a 23-as számú lakásba és Balázs nyitott ajtót.
-Helo.- mondta magyarul.
-Hali.-mondtam.
-Szia.- mondta Niall angolul.
Balázs először furcsán nézett, aztán rájött hogy nem hazudtam, amikor azt mondtam, hogy van pasim és nem tud magyarul. Gyorsan köszöntötte Niallt egy kézfogással és Orsi jelent meg az ajtóban.
-Sziasztok.- mondta magyarul erre elröhögtem magam. Nekem miért nem lehet sose hinni?!
Meglöktem Niall oldalát, hogy mondjon már valamit angolul. Kinyujtotta a kezét Orsinak.
-Szia, Niall vagyok.- mondta angolul.
-Szia...- lepődött meg.
Legalább mostmár rájöttek, hogy nem blöfföltem. Haha. Csöndben álltunk az ajtóba, amikor gyakorlatilag elegem lett.
-Bemehetünk?- kérdeztem.
-Ja. Persze. .- mondta bambán Balázs.
Beléptünk az ajtón.
-Szép lakás.- mondta Niall.
-Tudom. Orsi belső építész és lakberendező is egyben.- mosolyogtam.
Bemenntünk a konyhába és leülltünk az asztalhoz.
-10 perc és kész a kaja. - mondta Orsi.
-Remek. Mit eszünk?- kérdezte Niall...

68. rész

Mielőtt még megkeresné és megölné inkább mondtam, hogy most menjünk haza, mert ma a nővéremékhez is megyünk. Az egyik piros lámpánál megtörölltem a szemem és elnevettem magam.
-Mi történt?- elmosolyodott.
-Andris egy seggfej.- kuncogtam. Niall bólintott egyet és elindult. Hamarosan hazaérrtünk. Fölmentünk a garázsból és mindenki ott ült a nappaliba síri csöndben.
-Kriptaszökevények bálja? - kérdeztem.- Milyen volt a fotózás?
Erre mind letámadtak.
-Jól vagy?
-Mi történt?
-Jól vagyok. Csak valaki adhatna egy zsepit.- nevettem.
Zayn adott egyet és megkönnyebbülten leülltek. Mi Niallal fölmenntünk és elkezdtünk készülődni a vacsira. Niall egy piros pólót, egy barna gatyát, egy fehér kardigánt és egy fehér magas szárú, supra márkájú cipőt vett föl. Én egy rószaszín pólót, egy fekete kardigánt, egy szürke csőgatyát és egy rózsaszín, alacsony szárú, szintén supra márkájú cipőt.
-Összeöltöztünk?- néztem rá kérdőn.
-Ezek szerint.- mosolygott és megfogta a kezem.
Lementünk a nappaliba és leülltünk a többiek közé. Én megfogtam egy kislabdát és azt dobálgattam.
-Milyen volt a fotózás?- kérdeztem újra.
-Olyan mint a többi. Pózolj és mosolyogj. Szóval unalmas.- mondta Harry.
-Az gáz. De legalább jó képek készülltek?
-Rólam mindig jó képek készüllnek.- vicsorgott Zayn, erre Niall megdobta a labdámmal amit dobálltam.
-Héj!- mondtuk egyszerre Zaynnel. Niall nyomott egy puszit az arcomra bocsánat kérés jeléül és Zaynre kinyujtotta a nyelvét. Az érett viselkedés :).
-Mennyi az idő? - kérdeztem.
-Fél 6.- mondta Liam az óráját nézve.
-6-kor indulunk.- mondtam és Niall bólintott.
Ekkor Harrynek megcsörrent a telefonja és először rám nézett, hogy megengedem-e neki, hogy fölvegye. Rámosolyogtam és bólogattam. Megfogta a telefont és elindullt fölfele. A lépcsőről már csak annyit hallotunk hogy : 'Szia szivi.' Akkor tuti Bianka volt. Elnevettük magunkat és 'ó'-ztunk egy sort. Bogi fölállt, megbotlott a saját lábába, trappolt egy sor és belekapaszkodott Liam kezébe, nehogy elessen ( mintha magamat látnám).
-Na kicsim. Azért ne ess el.- adott Boginak egy szájrapuszit.
-A kedvedért megpróbálom.- mosolygott.
Jó látni, hogy minden rendbe van náluk is . :)
-Mennyi az idő?- kérdeztem meginnt.
-5:40. - jött a válasz a konyhából.
Szó nélkül fölrohanntam a szobámba és...

67. rész

-Tudod te miért hívtalak ide szivi.- vonogatta a szemöldökét.
Kihúztam a kezeimet a kezei közül.
-Andris. Neked körübelül 3 volt esélyed nálam. Akkor még tetszettél. De most van abrátom. RÉges rég nem tetszik senki és ez most se változott, mert csak egyetlen fiút szeretek.
-Van pasid?!- lenézően nézett rám.
-Képzeld van. Ha hagytál volna szóhoz jutni...
Ekkor megfogta a derekam és közelebb húzott magához.
-Naaa.- mondta sunyin.- Csak nem jobb mint én.
-De képzeld sokkal jobb és nagyon nagyon szeretem! - próbálltam kiszabadullnia  kezei közül.
Ekkor gondolt eggyet, eltolt magától.
-Jólvan. Tudd meg hogy nálam jobbat nem találsz. -mondta sétődötten.
Hátatfordított és elment. A könnyek elkezdtek csöpögni a szememből, míg a végén már annyira srítam, hogy levegőt sem kaptam ott a semmi közepén. Sehol egy ember a közelben. Előkerestem nagy nehezen a telefonomat és fölhívtam Niallt.
-Ne ilyedj meg,- szipogtam.- de most értem kéne jönnöd.
Niallnak elakadt a lélegzete.
-Hol vagy? - kérdezte ilyedten.
Nagy nehezen megtalálltam egy utcatáblát és bediktálltam a címet Niallnek.
-20 perc és ott vagyok. Ne mozdulj. - hadarta.
-Okés .. Szeretlek. - mondtam de már nem hallotta mert lerakta a telefont.Csak úgy leülltem a földre nem érdekelt semmi, csak az hogy sírok. Egyre erősebben. Pontosan 21 perc múlva egy fekete kocsi állt meg előttem és Niall szállt ki belőle. Megtörölltem a szemem és fölálltam. Niall ideszaladt hozzám, szorosan és hosszasan megölelt. Beleméjesztettem az ujjaim a pólójába és összesírtam a vállát.
-Sajnálom.- törölgettem a pólóját.
Niall ekkor magához húzott és megcsókollt.
-Ez legyen a legnagyobb baj.- mondta és ekkor kicsit elnevettem magam.
-Andris volt ugye? - szorult ökölbe a keze.
-Nyugi. Nem verhetsz meg mindenkit aki bánt. És amúgyis,- nyomtam egy puszit a kezére- úgyse talállkozunk többet. Most csak haza szeretnék menni. - szipogtam.
Niallal kézenfogva elindulltunk a kocsihoz. Beszálltunk és én csak a szememet törölgettem, erre megfogta a combomat.
-Most vegyél egy nagy levegőt és mesélj el mindent. Sóhajtottam eggyet és mindent elmondtam neki egytől egyig. A végére már nagyon mérges volt...

66. rész

-Ti hogy szoktátok fölkellteni őket?- álltam tanácstalanul az ágyuk melett.
-Csak figyelj.- mosolygott.
Beleharapott a szendvicsbe és kiment a fürdőszobába. Valamit babrált a csappal és viszajött egy pohár vízzel. Odament Harryék ágya mellé és ráöntötte a fejükre a vizet.
-Reggel van!!!- mondta Niall.
Ekkor Louis és Harry kimutatott valamiféle életjelet.
-Menjetek le és reggelizzetek meg, én is mindjárt megyek. - mondtam.
Nyomtam Niall szájára egy köszönöm puszit és elmentem a szobámba átöltözni. Fölvettem egy neon-narancssárga színű fölsőt, egy szürke farmer shortot és egy olyan szinű cipőt, aminem ugyan olyan szine van, mint a fölsőmnek. Mivel meleg volt ezért beraktam egy napszemüveget is a táskámba, hátha kell. Miután átöltöztem lementem a földszintre. Megreggeliztünk és megcsinálltuk a hajunkat. Most én szárítottam be Niall haját, mert a fotózáson úgyis újra megcsinállják neki. A saját hajamat is megcsinálltam és már készen álltunk az indulásra. Beülltünk a kocsiba és elindulltunk a fotózás helyszíne felé. Most Louis vezetett. Fél óra múlva odaérrtünk. Kiszálltunk a kocsiból és Zoét láttuk meg először, aki már az óráját nézve várt minket.
-Megérrtem, hogy most lazítunk de nem kéne megfeledkezni róla, hogy miért vagytok itt.- mérgelődött.
Átverekedtük magunkat a sikoltozó rajongótáboron és bementünk a bejárati ajtón. A fotós már tűkön ülve várt minket.
-Késtetek.-mondta.
-Na ne már?!- mondtam.
-Tudjuk, hogy késtünk. Bocsi.- igazította  a haját Zayn.
Jötte a stylistok és elvitték a fiúkat. Gyorsan megcsókolltam Niallt, köszöntem a többieknek és már indulltam is el az elágra. Úgy döntöttem, hogy gyalogolok ezért 20 perc múlva értem le az elágra. Leültem a szökőkút elé és megnéztem a telefonomat hátha írt Andris, hogy hol van, vagy késik-e de semmi sem jött. Hirtelen azt érzem, hogy valaki hátulról megfogja a derekama.
-Szia.- mondta az idegen sunyi hangon.
Ijedtemben fölsikoltottam de gyorsan a szám elé kaptam a kezem. Hátrafordulltam és Andris állt ott.
-Késtél.- mondta.
-Én mindig kések.- mosolyogtam és köszöntöttem Andrist egy öleléssel.
-Jaj ne is mond. A hazafelé tartó gépünk is késett vagy 5 órát...
És ez így ment órákig . Andris csak beszélt és csak beszélt. Ő már csak ilyen. Közbe én nem is beszélltem csak halgattam. Persze beszéd közbe sétálltunk. Körübelül 2 óra után azon eszméltem föl , hogy nem tudom, hogy hol vagyok. Megtorpantam.
-Andris most csak azért hívtál ide, hogy magadról beszélj?- kérdeztem.
-Hát... Nem.
-Akkor?!- kezdtem dühös lenni.
Közelebb lépett hozzám és megfogta mindkét karom...