92. rész

Elindultam de a rajongók követtek. Futni kezdtem, de futottak utánam. Eléjük futottam és megálltam a tömeggel szembe.
-Harry Styles alsógatyában futkorászik a kertben!- mondtam.
A rajongók persze, egymás löktél föl, hogy lássák Harryt. Csak 10 percbe tellett amíg rájöttek, hogy Harry nem rohangál alsógatyában a kertben, de addigra én már rég messze jártam. Csak Rob volt velem, mert egyedül a sötét éjszakában, én nem megyek sehova. Az utcák kihaltak és sivárok voltak.
-Niall,Niall!-mondtam, de sehonnan nem jött válasz. -Ezt nem hiszem el!- sírtam.
Tétlenül mászkáltam a sötétben még vagy 20 percig amíg kiszáradtak a könnycsatornáim. Vég elkeseredésemben elsétáltam a Balaton partra. Leültem egy padra és néztem a lágyan hullámzó vizet.
-De én szeretem Niallt.- mondtam magamnak hangosan.- Nem akarom elveszíteni. Harryt nem szeretem! Szeretem Niallt, mindennél jobban! Nem szeretem Harryt! Már megbántam amit tettem! Ha lenne lehetőségem visszafordítani az időt, már rég megtettem volna! - az arcomat a kezembe temettem a kezem és sírtam. Egyszer csak az erdő felől zörgést hallottam. Rob egy kicsit távol állt tőlem, de ő is rögtön oda nézett.  Az erőből Niall lépett ki, kisírt szemekkel.
-Niall!- mondtam meglepődve.
Megtöröltem a szemem és néztem, ahogy közeledik felém. Most tényleg ő az vagy csak káprázik a szemem? Niall egy szó nélkül leült mellém és ő is nézte a vizet. Meg akartam ölelni, de nem engedte. A szememben összefolyó könnycseppektől elhomályosodott az elém tárult világ.
-Niall...-mondtam halkan és fölakartam állni, de megfogta a karom.
-Maradj.- suttogta.
Visszaültem és elhúzta a kezét, vissza az ölébe.Újabb 5 perc néma csönd után, egy könnycsepp legurult az arcomon.
-Én ezt nem bírom tovább!- mondtam és fölálltam.
Niall lendületből megint megfogta a karom.
-Maradj...- ismételte.
-Miért Niall, mért?- töröltem le az arcomról a könnyeimet.
Niall elkezdett halkan sírni, de a kezemet nem engedte el.
-Mert most van rád a legnagyobb szükségem...- mondta.
-Pont rám?- kérdeztem.- Pont rám, aki a legnagyobb fájdalmakat okozza neked? Aki miatt most is sírsz? Niall, tudod hogy én mindennél jobban szeretlek sőt... talán még annál is jobban. De nem szeretnék neked többet fájdalmat okozni. Egyszerűen tönkreteszlek. Nem tehetem ezt veled... Szia.- mondtam sírva és elindultam.
-Emese! - ordított utánam.- És mi van akkor...- akadt el a szava.- ha én azt szeretném, hogyha fájdalmat okozz nekem?
-Tessék?- fordultam hátra.
-Mi van, ha én azt szeretném... hogy velem maradj...? Nem tudok nélküled élni. Maradj velem... Ne hagy el! Szeretlek. Ha kell mindenkinek elmondom az egész világon. Nincs másra szükségem csak rád! Nem tudom elképzelni az életem nélküled...- sírta el nekem.
-Niall. Nem tudom mit mondjak...- szipogtam.
-Mond azt, hogy mi mindig együtt leszünk! Mond azt, hogy sohasem csinálsz ilyet,amit ma Harryvel! Ha szeretjük egymást az a minimum, hogy meg kell bíztunk egymásban! Mond hogy szeretsz...
-Szeretlek! - mondtam.
Niall fölállt, megcsókolt és...