87. rész

De tátva maradt a szája. Valahogy nem jött ki hang a száján, megakadt.
-Harry, nekem elmondhatod. Nagyon jó barátok vagyunk.- simogattam meg a kezét.
-Pont ez a baj...- mondta nagyon halkan. Éppen, hogy csak meghallottam. 
-Mit mondtál?-néztem rá. Kisöpörtem a szememből a hajamat és mélyen belenéztem Harry szemébe. Ott a naplementénél a szeme színe még szebb barna színt öltött. Harry is végig a szembe nézett és nem húzta el a tekintetét.
-Ne kínozz!- mondta.
-Tessék?- kérdeztem csodálkozva.
-Azt mondtam, hogy ne kínozz! -mondta és a naptól narancs színűre színezett vízre nézett.
-Ezt nem értem...- néztem én is a vízre, úgy ahogy Harry tette. Éppen egy gyönyörű hattyú szállt le a vízre, akit a fiókái is követtek. A mama védelmező szárnya alá vette a kicsinyeit és úgy úsztak tovább.
-Gyönyörű.-mondta Harry.
-Az...- állt el a szavam. Megráztam a fejem és ráeszméltem, hogy Harry csak terelni akarja a témát.- Miért kínozlak?
-Emese, nem érted?- mondta ideges hangon és visszanézett rám.
-Nem...- mondtam halkan lehajtott fejjel.
-Nem tudok a közeledben lenni! Egyszerűen nem megy! Ha csak távolról is meglátlak a hasamban a pillangók össze vissza repkednek. Ha csak rám nézel nem tudom megállni, hogy ne csókoljalak meg. Senkivel nem volt még ilyen. Nem értem miért van, de ez van. Nem tudok mit tenni; egyszerűen szerelmes vagyok beléd. A koncert óta semmilyen érzésem nem változott irántad. Persze, itt van Bianka, de vele csak barátok vagyunk. Persze ő elmondta, hogy nagyon tetszem neki, de én még sosem láttam, csak képen. Egy kép alapján nem tudok dönteni. Én szeretlek téged, az első pillanattól amióta megláttalak! Már hiszek a szerelem első látásra dologban, csak miattad.
-Harry...Miért mondod ezt?-jött rám a sírhatnék és 2 csepp könny lefolyt az arcomon.
-Mert ez az igazság! - nézett újra a szemembe. Látta, hogy sírok, ezért közelebb jött hozzám és a kezével letörölte az arcomról könnycseppet.-Ne sírj.- mondta lágy hangon.
-De én szeretem Niallt.
-Tudom.
-De én szeretem a One Directiont.
-Tudom.
-De én szeretlek téged...
-Tudom.
-...talán máshogy, ahogy kéne...- mondtam halkan.
-Tud...- akadt el a szava.- Mi?!
-De én szeretem Niallt..
-Várjunk csak. Mit mondtál az előbb?
-Szeretem Niallt.
-Nem...nem.. Előtte!
-Szeretlek...- mondtam suttogva.
-Tényleg?- kerekedtek ki a szemei...
-De mi sohasem lehetünk együtt...
-Tényleg szeretsz?-kérdezte.
-Igen...De Niallt jobban.
-Tényleg szeretsz?
-Igen!- mondtam hangosabban.
-Tényleg szeret..Tényleg szeret.- ismételgette.- Tényleg szeret.- mosolygott.
-De Harry...
-Fogd be.- nyomta az ujját a szám elé.
-De Harry.
-Psszt!
A kérésének megfelelően hallgattam. Fölnézett az égre, aztán vissza rám vigyorogva.
-1 csók.
-Mi van?
 -1 csókot kérek.
-Az kizárt.- ráztam meg a fejem.
-1 csókot kérek, ami nem részegen csattan el. Örökké emlékezni akarok erre a pillanatra. Ez lesz a mi kis titkunk, amit soha senki nem tud meg. Tökéletes pillanat.
-Harry!!
-Psszt! Ne rontsd el a pillanatot!
Harry egyre közelebb és közelebb hajolt hozzám míg végül olyan közel került, hogy csak 1 centire volt a szánk egymástól.
-Ezt nem szabadna.- suttogtam.
 -Tudom.
Mondta és még közelebb jött hozzám.
-És mi van ha valaki meglát?
-Senki, nem fog meglátni.-mosolygott.
Elgondolkoztam. Egy csók nem a világ vége...Én mindig szeretni fogom Niallt, és ha ez kell Harrynek, hogy továbblépjen rajtam...hát legyen.
-Oké.-mondtam halkan.
Harry széles vigyorral belenézett a szemembe és lassan megcsókolt. Mi mást tehettem volna, hát viszonoztam. Én hátradőltem, ő pedig jött velem és a karjára támaszkodott. Gyönyörű pillanat, ott a naplementében. Ezt sohasem tudtam volna elképzelni, hogy én éppen ezt teszem. Megcsókolok egy másik embert miközben van barátom. Évekig lelkiismeret furdalásom lesz...
Harry lassan elhúzódott tőlem.
-Köszönöm.- mondta és lefeküdt mellém.
-Soha senkinek!- néztem rá.
-Soha senkinek!- mondta.- Soha senkinek, soha senkinek...- ismételgette szomorúan.
-Harry!- mondtam mérgesen.
-Jól van! Megértettem!- nézte az eget.
-Ajánlom is.-mosolyogtam.
-Figyelj..- fordította el a fejét felém és én is így tettem.
-Mondjad.- néztem rá.
-Azt hiszem..Ha visszamegyek Angliába, az lesz az első dolgom, hogy elhívom Biankát randizni.- mosolygott.
Imádom amikor a fiúk a magyar neveket próbálják kimondani. Olyan édes akcentusuk van amikor a Bogi, Bianka vagy éppen Emese nevet próbálják kimondani, hogy azt hiszem elájulok attól.
-Tényleg elhívod randizni?- mosolyogtam...