91. rész

Harry állt ott. Niall lerakott és elindult volna Harry felé, de visszarántottam.
-Azt mondtad,hogy nem haragszol!- mondtam.
-Rád nem, de Harryre igen. Hogy volt képe...?- rántotta ki a kezét a kezeim közül és nagy lendülettel megindult Harry irányába.
-Niall James Horan!- ordítottam.- Azonnal megállsz!
Niall visszafordult és lehajtotta a fejét.
-Az egy dolog, hogy miattad lett vizes a gatyám..- mondtam-, de Harryt nem hibáztathatod. És is ugyanúgy benne voltam a dologban. Most, vagy rám is haragszol vagy egyikünkre sem!
-Jól megmondtad!- mondta Harry a stégről.
-Harry te fogd be vagy én verlek meg!- mondtam az idegtől széttépve.
-Jól van na.. Csak egy megjegyzés volt...
-Na Niall mit mondasz?- néztem rá és a derekamra tettem mind a két kezem.
-Szeretlek...- mondta.
-Nem ez volt a kérdés!- mondta Harry.
-Nagyon vékony jégen táncolsz! Vigyázz, nehogy beszakadjon alattad. - mondta Niall a stégen ülő Harrynek aki ennek hallatára inkább bement.
-Niall, válaszolnál?!
-Szeretlek..
-Niall!- kezdtem mérges lenni.
-Szeretlek!- mondta könnyes szemmel.
Jézusom.. Mit tettem. Én csókoltam meg Harryt és Niall sír. Egy szörny vagyok.
-Hol rontottam el, hogy már a barátnőm sem szeret?!- temette az arcát a kezébe és sírt. - Miért nem szeretsz?- nézett rám.- El kell mennem gondolkozni...
Kilépett a stégre és a szemem láttára elsétált. Egyszerűen sokkot kaptam és nem tudtam megmozdulni.
15 percig csak álltam és bámultam magam elé. Én vagyok a legszörnyűbb ember a világon. Miattam sír, az az ember akit a világon mindennél jobban szeretek. Én is elkezdtem bőgni, de úgy még mint soha. Berohantam a házba és átcsörtettem a nappalin, ahol a többiek ültek kivéve Zaynt. Kiléptem a bejárati ajtón és Zayn ült kint, cigizett.
-Merre ment?- kérdeztem levegőért kapkodva.
-Arra!  mutatta.- Mi történt? Niall tényleg sírt, vagy csak rosszul láttam.
-Sírt.- mondtam és kiléptem a kapun.
Szóltam egy biztonsági őrnek és...