Akik föliratkoztak♥

2012. augusztus 18., szombat

67. rész

-Tudod te miért hívtalak ide szivi.- vonogatta a szemöldökét.
Kihúztam a kezeimet a kezei közül.
-Andris. Neked körübelül 3 volt esélyed nálam. Akkor még tetszettél. De most van abrátom. RÉges rég nem tetszik senki és ez most se változott, mert csak egyetlen fiút szeretek.
-Van pasid?!- lenézően nézett rám.
-Képzeld van. Ha hagytál volna szóhoz jutni...
Ekkor megfogta a derekam és közelebb húzott magához.
-Naaa.- mondta sunyin.- Csak nem jobb mint én.
-De képzeld sokkal jobb és nagyon nagyon szeretem! - próbálltam kiszabadullnia  kezei közül.
Ekkor gondolt eggyet, eltolt magától.
-Jólvan. Tudd meg hogy nálam jobbat nem találsz. -mondta sétődötten.
Hátatfordított és elment. A könnyek elkezdtek csöpögni a szememből, míg a végén már annyira srítam, hogy levegőt sem kaptam ott a semmi közepén. Sehol egy ember a közelben. Előkerestem nagy nehezen a telefonomat és fölhívtam Niallt.
-Ne ilyedj meg,- szipogtam.- de most értem kéne jönnöd.
Niallnak elakadt a lélegzete.
-Hol vagy? - kérdezte ilyedten.
Nagy nehezen megtalálltam egy utcatáblát és bediktálltam a címet Niallnek.
-20 perc és ott vagyok. Ne mozdulj. - hadarta.
-Okés .. Szeretlek. - mondtam de már nem hallotta mert lerakta a telefont.Csak úgy leülltem a földre nem érdekelt semmi, csak az hogy sírok. Egyre erősebben. Pontosan 21 perc múlva egy fekete kocsi állt meg előttem és Niall szállt ki belőle. Megtörölltem a szemem és fölálltam. Niall ideszaladt hozzám, szorosan és hosszasan megölelt. Beleméjesztettem az ujjaim a pólójába és összesírtam a vállát.
-Sajnálom.- törölgettem a pólóját.
Niall ekkor magához húzott és megcsókollt.
-Ez legyen a legnagyobb baj.- mondta és ekkor kicsit elnevettem magam.
-Andris volt ugye? - szorult ökölbe a keze.
-Nyugi. Nem verhetsz meg mindenkit aki bánt. És amúgyis,- nyomtam egy puszit a kezére- úgyse talállkozunk többet. Most csak haza szeretnék menni. - szipogtam.
Niallal kézenfogva elindulltunk a kocsihoz. Beszálltunk és én csak a szememet törölgettem, erre megfogta a combomat.
-Most vegyél egy nagy levegőt és mesélj el mindent. Sóhajtottam eggyet és mindent elmondtam neki egytől egyig. A végére már nagyon mérges volt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése