Akik föliratkoztak♥

2012. augusztus 8., szerda

57. rész

Hirtelen megláttuk Zaynt ordítva, lefele rohanni a lépcsőn.
-NE MENJETEK FÖL!!- ordította.
-De miért... és mi van az arcodon? - ekkor meghallottuk, hogy Harry is ordít egyet az emeleten.
-Bogiék megtalálták a festéket!!!!
-És azzal mi a baj?- kérdezte Niall.
-Ha fölmentek megtudjátok.
A lépcsőfeljáróban sötét volt, ezért nem láttuk jól Zaynt. Csodálkozva fölmentünk ,és mikor fölértünk Harry rohant felénk ordítva, tetőtől talpig festékbe öltöztetve.
-NE MENJETEK ODA! - ordította Harry és már le is ért a földszintre.
Óvatosan elindultunk az előszobába amikor hirtelen Liam és Bogi jött felénk egy-egy vödör festékkel. Már megértettük miért ordtoznak a fiúk. Drága Bogi és Liam leöntött minket egy egy vödör festékkel. Én pink festéket kaptam, Niall zöldet. Remélem lejön, mert ha nem akkor remélen festéklemosóval is leöntenek minket.
-Kössz. Úgyis már olyan színtelennek éreztem magam. - ordítottam utánok, mert már lent voltak a földszinten. Gondolom mentek Louist is meglátogatni. Ránéztem a mellettem álló Niallre. Olyan meglepett de sértődött fejet vágott, hogy rögtön elnevettem magam és nyomtam egy puszit az arcára. Ettől a szám rögtön zöld lett. Lenntről hallottunk egy nagy ordítást (meginnt).
-Megbosszuljuk?- kérdeztem.
-Még hogy! Melyik az a szín amit Bogi utáll?
-Sárga. Citromsárga. Azt utálja.
-Jó akkor majd olyan színt kap. Liam meg szép rózsaszínt.
Bementünk a fönti kis raktárszobába és kikerestük ezeket a szineket. Lementünk a földszintre és szembe találtuk magunkat Bogiékkal.
-Nem érzitek magatokat kicsit különcnek?- kérdezte Niall.
-Ööö... Nem?- válaszolt nevetve Liam.
-Nem baj. - és a nyakukba öntötttük a festéket.
-Csak hogy ne legyetek olyan egyhangúak. - mondtam.
-Sárga?! - akadt ki Bogi.
-Rózsaszín?!?! - akadt ki mégjobban Liam.
-Csak mert olyan kedvesek vagytok velünk. Muhahaa.- nevett ördögien Niall.
 -KAJA !- ordította egy hang a konyhából.
Kimentünk a kertbe és megterítettünk. Senkit se engedtem leülni mert még kellett egy közös kép, ilyen festékesen. Beállítottuk az időzítőt és megcsinálltuk a képet. Leültünk enni. Ezzel körübelül elment egy fél óra. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Magyar zene volt a csengőhangom. Megismerem ki hív. Az eggyik fiú barátom, Andris. Elmentem a medence mellé és fölvettem a telefont...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése