Beszálltunk az autóba.
-Hány sört ittál? -kérdeztem.
-2 dobozzal.
-Vezethetsz így? Nem sok az?
-Belefér.- mondta Niall miközben bekötötte magát.
Elindulltunk. Egész úton azon idegeskedtem, hogy nehogy találkozzunk egy rendőrrel. Nagyon nagy szerencsénk volt, hogy nem állítottak minket meg. Az úton egész végig beszélgettünk.
-Komolyan az anyukám nem piszkál ennyit miattad.- mondtam.
-Miért mi törrtént amíg nem voltam ott?
-Állandóan azzal piszkállt, hogy 'túl idős vagy hozzám' meg, ' teljesen mások vagyunk', meg ' te híres vagy én meg egy kis senki' meg ilyenek. Miért piszkál?- hisztiztem.
-Mert ő a nővéred. Megteheti. - mondta Niall.
-De miért ilyen velem?
-Mert félt.
-14 évig nem féltett. Most ne játsza itt a jó nővért.
-Ne idegeskedj már.- simogatta meg a combomat.
-De idegeskedek, mert elegem van. Mindenki piszkál.
-Akkor ne foglalkozz velük.
-Ne foglalkozzak 1000 emher szavával? Ha mind ugyan azt mondják, csak van benne valami igazság.
-Szeretsz?- kérdezte Niall és rám s enézett, csak az utat figyelte.
-Mivan? - csodálkoztam.
-Szeretsz? - kérdezte újra és rámnézett rezzenéstelen arccal.
-Persze, hogy szeretlek. Jobban mint bárkit.
-Jó, mert én is szeretlek. Akkor mi a probléma?
A kezembe temettem az arcom. Miután rádöbbentem, hogy mennyire igaza van áthajolltam az oldalára.
-Puszit kérek.- mondtam.
Niall felém fordította a fejét és gyorsan megcsókolt. Finom volt:). Szerintem mi is ugyan olyan pár vagyunk mint mások, csak Niallt többen ismerik és szeretik. És ez mindig így marad. De amíg szeretjük egymást semmi baj nem lesz.
Egy erdős résznél kelett hazamennünk. Egy kocsi sincs az úton, csak mi. Félelmetes volt.
-Nialler zárd be a kocsit létszi.- suttogtam.
-Miért?
-Mert én félek.
Niall bezárta a kocsit és rámmosolygott.
-Hova megyünk holnap?- kérdezte, hogy elterelje a gondolataimat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése