Liammal csak néztük a vizet, amíg megtörtem a csendet.
-Mi lesz veletek Bogival, ezután a hét után miután visszacsöppentek a saját életetekbe, egy másik országba?- kérdeztem őszintén.
-Nem tudom.- akadt el Liam hangja.- Ez nehéz kérdés. Nagyon szeretem Bogit de nem tudom. Szerinted mit csinálljak?
-Én nem mondhatom meg, hogy mit csinállj. Csak annyit mondhatok, hogy üljetek le és beszéljétek meg.-mosolyogtam Liamre.
Ő sóhajtott egyet , én megöleltem és megsimogattam a hátát. Hirtelen elakadt a lélegzetem.
-És szerinted mi lessz velem és Niallel? -kérdeztem.
-Szerintem ez nálatok nem kérdés.- mondta Liam.
Nem tudok eldönteni, hogy ezzel most mit értett. Ez most jó vagy rossz? Nem szoktam kérdezősködni, ez majd idővel kiderül. Liammal napfelkeltéig beszélgettünk. Megnéztük ahogy a nap fölkel és visszamentünk aludni. Fölmentem a szobámba és láttam, ahogy Niall elterül az ágyon.
-Rakd már arrébb magam. - meglökdöstem egy kicsit.
Niall arrébb ment, én befeküdtem mellé. Ő fél karjával átölelt, én meg rádöltem a kezére és elaludtam. Reggel csörgött az ébresztőórám. Kinyomtam és meglökdöstem Niallt, hogy ébredjen föl, de ez nem hatott. Ekkor drasztikusabb módszert választottam: föléhajoltam és megcsókolltam. Ilyenkor már mosolyogva nyitotta ki a szemeit.
-Tudod hány éve várrtam ilyen ébresztésre?- mosolygott lehengerlően édesen.
-Nem tudom, de ideje fölkellni, ugyanis ma fotózásra mentek.
Megütögettem a hasát, erre fölült az ágyon. Fölkelltem és elkezdtem pakollni a ruháimat, amikor azt látom, hogy Niall az ágyon üllve mosolyogva néz.
-Gyere már ide.- mondta. Letettem a ruhákat, odaülltem mellé az ágyra , erre megölelt és szenvedélyesen megcsókolt. Ezek után még 5 perrcig ülltünk egymás elött és csak bámulltunk a másik szemébe. (Szép kék szeme van:) .) Hirtelen ráeszmélltem, hogy már kicsit késésben vagyunk,ezért mondtam neki, hogy öltözködjön föl és menjen le reggelizni, addig fölébresztem a többieket. Átrohantam először Zayn szobájába és fölkeltettem. Ő még viszonylag gyorsan kikelt az ágyból. Utána halkan átmentem Liam és Bogi szobájába. Olyan édesen aludtak, de muszáj volt fölébresztenem őket. Nekik csak 15 percig tartott fölkellni és lemenni a konyhába. A legnehezebbeket a legvégére hagytam: Louist és Harryt. Egyszerűen lehetetlen volt fölkellteni őket.
-NIALL! - ordítottam le a földszintre.
-MIT SZERETNÉL?- jött a válasz.
-GYERE ÉS SEGÍTS LÉTSZI!
Fél perc múlva Niall lépett be a szobába...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése