108. rész

-A jó hír az, hogy az orvos azt mondta, hazamehetsz. Már csak a papírokat kell aláírnom.
-Értem. És mi a rossz hír? - kérdeztem.
-Az, hogy 100 rajongó áll kint a kórház előtt.
Hogy a francba tudnak ennyi mindent?! Mindig ott vannak ahol nem kéne. Esküszöm, jobban tudják, hogy hol vagyok mint én. Néha úgy föl tudnak idegesíteni. Anya kiment, hogy elintézze az adminisztrációs dolgokat, amíg én elkezdtem a ruháimat pakolni. Elmentem a fürdőszobába és átöltöztem. Nővéremék sokat fognak még ezzel viccelődni, hogy vigyázzak a mosdóban. Haha. Igazán poénosak. Nem én tehetek arról, hogy béna vagyok. És amúgy is... Ők se tökéletesek.
Átvettem egy szürke farmert , egy zöld suprát és egy zöld színű, denevérujjas pólót. Fölvettem rá még egy hosszú nyakláncot, meg egy napszemüveget. Összepakoltam a ruháimat és elraktam a táskámba. A többiekkel kiültünk a folyosóra. Elővettem a fülhallgatót és bedugtam a fülembe. Elindítottam Rihanna- Stay című számát, hátradöntöttem a fejem és becsukott szemmel pihentem. Annyit érzek, hogy valaki lökdösi a vállam.
-Emese...Emese...- hallottam.
Kihúztam a fülemből a fülhallgatót.
-Mi van? - néztem körbe.
-Indulunk. - mondták.
Megfogtam a cuccaimat és fölálltam. Eléggé nehéz volt a táskám, ami jól le is húzta a vállam.
-Vigyem a táskád?- érdeklődött Niall.
-Nem kell köszi. Vagy várj... Fogd meg légyszi egy pillanatra.
Eszembe jutott, hogy a párna alatt van a naplóm. Azt nem hagyhatom ott! Az az életem.
Visszarohantam a kórterembe és benéztem a párna alá, de nem volt ott. Hol lehet?! Megnéztem az éjjeliszekrényben, de ott sem találtam. Nagyon meg voltam rémülve. Ha az valamelyik rajongó kezébe jut, én    soha többet nem mehetek ki utcára. 5 percig kerestem és még mindig nem volt meg. Meg akartam kérdezni egy ápolónőt, hogy nem látta- e, de amikor elindultam kifele, megbotlottam az ágy lábában és elestem. Ez volt a legjobb dolog ami történhetett velem, mert a napló, valamiért beesett az ágy alá, és ha nem estem volna el, talán sosem láttam volna többé. Oké...A napló megvan, de most hogy vigyem ki úgy, hogy senki ne vegye észre?  Ha a kezemben viszem az túl feltűnő. Be kéne raknom valami zacsiba vagy belecsavarni valamibe. De mi lenne ha visszaraknám a táskámba? Jaj, az nem jó, mert Niall már biztos kint vár a kocsinál. Azt hiszem. az a legegyszerűbb módszer, ha belerakom a  pólómba. Lassacskán elindultam kifele, de rájöttem, hogy ez nem a leghatásosabb módszer, ezért inkább a kezemben vittem ki a könyvet. Úgyis vannak olyan kézitáskák amik úgy néznek ki mint egy könyv. A bejárat előtt 3 kocsi állt. Egyikbe Niall volt a söfőr, másikban anya, harmadikban pedig Balázs. Beültem Niall mellé, aki éppen az ablakon keresztül beszélgetett 3 rajongóval. Feltűnés nélkül beleejtettem a táskámba a könyvet és még én is beszélgettem kicsit a rajongókkal. Megvártuk, amíg a nővéremék és anyáék elindulnak és mi is mentünk utánuk. Nagyon fáradt voltam, ezért az egész kocsiút alatt aludtam. Hazaérve aztán fölcsörtettem a lépcsőn és belevetettem magam az ágyba.
-Minden oké?- kérdezte Niall.
-Persze. Csak nagyon fáradt vagyok.- mondtam.
-Rendben, akkor aludj.
Niall nyomott egy puszit az arcomra és kiment a szobából.  Nem tudom pontosan mennyit is aludtam, de az biztos, hogy sokat. Az álom közepén éppen Niall csörtet be idegesen a szobámba.
-Emese, drágám. Kelj föl.- mondta stresszesen.
-Mi a baj? - kérdeztem nyűgösen.
-Itt van apud.- mondta és össze vissza rohangált a szobában.
Mintha ágyúból lőttek volna ki, úgy pattantam ki az ágyból.
-És ez biztos?- kérdeztem.
-Lent beszélget anyuddal a pincében. Egy 2 perce jött meg. - világosított föl a helyzetről.
-Oké, semmi pánik. Akkor most szépen lemegyünk és bemutatlak neki. Nem lesz semmi baj.
-Biztos?- kérdezte.
-Honnan tudjam?! Nem hoztam még haza senkit! Orsiék még úgyis lefoglalják őt egy ideig. Addig egyél valamit.
Elővettem az éjjeliszekrényemből egy szelet csokit és odaadtam Niallnek. 1 percbe sem tellett amíg kivégezte azt.
-Akkor lemegyünk? - kérdeztem.
-Hát...

folytköv♥ de csak ha komiztok:)