99. rész

Elkezdtük nézni a Project X című filmet, de már az első 10 percbe kikapcsoltuk.
-Ez szörnyű.- mondtam.
-Az!- helyeselt.
-De most mit csináljunk?- feküdtem el az ágyon.
-Honnan tudjam?
-Menjünk ki a fiúkhoz!
-Nekem jó.- mosolygott.
Fölálltunk és kimentünk az utcára. Odamentem Niall mögé és megöleltem hátulról.
-Na ki vagyok?- kérdeztem.
-Mond azt, hogy egy óriás hamburger!
Elnevettem magam, erre megfordult és megcsókolt.
-Talán neked jobban örülök, mint egy hamburgernek. - mosolygott.
Egyszer csak valaki megkopogtatja a vállam. Bogi az.
-Nem találom sehol sem Liamot! - mondta kétségbeesett arccal.
-Kérdezd meg Harrytől. Vele láttam legutoljára.- mutatott Niall Harryre.
Bogi elment és meg ott maradtam Niallel.
-Hamarosan megyünk haza.- mondtam.
-Rendben. Figyeld...Megfognád a telefonomat, nem akarom, hogy elvesszen. - elővette a zsebéből a készüléket és a kezembe nyomta.
-Oké! Akkor beviszem.
Beléptem a házba és bementem a szobámba. Leültem az ágyra és Niall telefonját fogtam a kezemben.
-Ezt nem lenne szabad!- mondtam magamban.- De nem tudja meg senki...
Föloldottam a zárat a telefonon és megláttam a háttérképét. Az a kép ami az előtt készült, mielőtt összejöttünk volna. Az a kép, ami a parkban készült, amikor elmentünk gördeszkázni. Az a kép, ami a gépemen és az én telefonomon is a háttérkép. Hihetetlenül szeretem Niallt, ezért nem fogok turkálni a telefonjában. Leraktam az éjjeli szekrényre, amikor hirtelen megcsörrent a telefonja. Ránéztem: 'Liam'. Fölvettem, mert Liamot ismerem.
-Szia, Emese vagyok.- mondtam.
-Szia! Figyelj... Nem tudom hol vagyok.
-Az meg hogy történt?!
-Szerinted, én jobban tudom?
-Jól van... Megértettem. Nem látsz valami táblát?
-Táblát nem. Csak sok vizet.
-Lent vagy a parton?
-Azt hiszem igen...
-Akkor tudom hol vagy! Leküldöm utánad Bogit. Ne mozdulj!
Leraktam a telefont és elindultam kifele futólépésben.
-Zain nem láttad Bogit?- kérdeztem.
-Ott áll!- mutatott a tömeg másik felére.
-De jó...Köszi!
Vettem egy mély levegőt és elindultam Bogi felé. Nehezen, de áttörtem a tömegen és megláttam a rémült arcát.
-Nem találom Liamot! - mondta.
-Lent van a parton, nem talál haza. Menj utána, semmi baj.- megöleltem és megvártam amíg átjut a tömegen.
Elindult a szabad stég felé, én meg megkerestem Niallt.
-Minden rendben?- kérdezte tőlem, mert látta, hogy valami nincs rendben.
Igaza volt, mert bűntudatom volt, mert meg akartam nézni a telefonját.
-Igazából nincs rendben...- mondtam.
-Na, mi a baj? - fordult szembe velem és megölelt.
Nem érdemlem meg Niallt. Ő túl jó hozzám. Eltoltam magamtól Niallt.
-Amikor bementem lerakni a telefonodat, akkor át akartam nézni a tartalmát, de esküszöm csak addig jutottam el, hogy föloldjam és leraktam.
Niall belenézett a szemembe de nem mondott semmit.
-Sajnálom, rossz döntés volt... - néztem le a cipőmre.
Niall egyenesbe tette a fejem, úgy hogy a szemébe nézzek és...


U.I:  NAGYON, NAGYON NAGYON SAJNÁLOM, HOGY NEM TUDTAM ÚJ RÉSZT HOZNI, ARRA AZ IDŐPONTRA AMIRE MEGÍGÉRTEM. Bocsánat:( (Emese, az író.)