Akik föliratkoztak♥

2013. január 21., hétfő

110. rész

Hirtelen dúdolást hallok valahonnan. Kinyitottam a legnagyobb szekrényt és legnagyobb meglepetésemre Niall ült benne fülhallgatóval a fülében.
-Hát te mit csinálsz itt?- ültem be mellé.
-Félek... - suttogta.
-És ezért hallgatsz zenét?- kérdeztem.
-Igen... Az megnyugtat...- mondta.
Nyomtam Niall arcára egy puszit és ráhajtottam a fejem a vállára. Mélyen beszívtam az illatát és végiggondoltam, hogy mennyi mindent éltünk eddig át. Mennyi nehézségen vagyunk már túl, pedig még annyira friss ez az egész. Niallel némán ültünk egymás mellett miközben hallgattuk Emeli Sandé- tól a "Real All About It" - et. (http://www.youtube.com/watch?v=vaAVByGaON0&NR=1). Elgondolkoztam azon, hogy mi lesz ha majd folytatják a turnét. Egyedül maradok. Illetve nem egyedül, mert Bogival. Szörnyű lesz nélkülük. Már a gondolattól is halk könnycseppek találkoztak össze a szememben. Megtöröltem a szemem és fölálltam. Az arcom vörös volt mint annak aki... éppen sírni készül. Niallal összetalálkozott a tekintetünk.
-Lefáradnál végre? - néztem rá.
Szerintem észre vette, hogy valami nincs rendben. Fölállt és egy szó nélkül jó szorosan magához ölelt. Sosem éreztem még ilyen közel magamhoz, mint most. Úgy éreztem, hogy teljesen beengedett a szívébe. Ez részemről teljesen kölcsönös volt. Bezártam őt oda és beledobtam a kulcsot a folyóba, hogy soha többé ne tudjam őt kiereszteni onnan. SZERETEM.
-Menjünk le.- mondtam.
Megfogtam a kezét és lassan lesétáltunk a lépcsőn. a Szívem majd kiugrott a helyéről és azt gondoltam, hogy ebben a pillanatban fogok elájulni. Elengedtem Niall kezét és beléptünk a konyhába, ahol az egész család ült. Magam elé engedtem (vagyis inkább lökdöstem), hogy apa először őt lássa meg. Kiléptem mögüle és összeszorult gyomorral megszólaltam.
-Apa.. Őt itt a barátom, de már láttad őt.
-Cs- csókolom.- lépett oda hozzá dadogva.- Niall Horan vagyok.
Apa mérgesen ránézett, a szívem meg megállt.
-Tudhatnád, hogy utálom, hogyha magáznak. Tegezz csak nyugodtan.
Azzal a lendülettel hátba vágta Apa Niallt ami akkorát csattant, hogy nekem fájt. Örültem, hogy minden oké köztük. De el is gondolkoztam azon, hogy Niall miért ilyen szégyenlős. Eléggé idős. már hogy ne 'csókolom'-mal köszönjön apának, hanem 'jónapot'-tal. Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Fölszaladtam érte ezzel Niallt jól otthagyva (hupsz) és amikor megláttam a telefonom képernyőjét ledermedtem...

4 komi és jön a kövi♥

5 megjegyzés: