10. rész

Beléptünk a kertbe. A pad még messze volt. De már láttuk. Meg egy kis piros pislákoló fényt. Megint eszembe jutott a horrorfilm. Nem akarok meghalni úgy hogy Niallt még rendesen meg se ölelhettem.
-Louis. Mi az ??- kérdeztem rekedt hangon.
-Hol?
-Ott a padon.
-Nem tudom. Majd most megtudod.
Megfogta a karom és elkezdett a pad felé húzni. Nem félős srác az már biztos.
-De én nem akarok odamenni. Mi van ha egy szörny és megesz ??- torpantam meg.
-Akkor megesz. Jó sovány csaj vagy nem hiszem , hogy pont téged lenne kedve megenni.- nevetett és csak húzott az alak felé.
Odaértünk és egy kő esett le a szívemről. Csak Zayn volt az és cigizett. Az volt az a piros fény..
-Sziasztok. Hát ti ? - ültünk le mellé.
-Semmi csak kijöttünk beszélgetni. - válaszoltam.
- Értem. Ugye Niallról beszélgettek? - honnan tudja az egész banda ?? Remélem Niall nem tudja ..
-Hát. Igen.. -válaszoltam.
-Akarjátok, hogy elmenjek??-kérdezte Zayn miközben elnyomta a cigit.
-Ne! Maradj csak. - válaszoltuk Louissal egyszerre.
-Hát akkor jó.-mosolygott Zayn.
És elkezdtünk beszélgetni. Louis elmesélte , hogy Niall nagyon oda van értem, de szégyenlős, nem mer lépni. -Az ölelésekre is nehéz volt rávenni ,mert félt hogy  mi lesz ha nem szereted viszont. Niall egy nagyon jó srác. Ne bántsd meg mert évekre magába zuhanna. Ne játssz vele hanem szeresd. - mondta Zayn.
-Én nagyon szeretem de nem merem neki elmondani.. És könyörgök ti se mondjátok el neki. Majd elmondom ha jónak látom. Várjatok egy pillanatot. Maradjatok itt. Ne mozduljatok. - mondtam és berohantam a házba.
Kifele menet már egy fényképezőgép, chips és üdítő volt a kezembe. Ezt a 2 fiú nagy örömmel fogadta. Csináltam pár képet. Besuhantunk a házba és lefotóztuk a fiúkat ahogy alszanak. Nagyon édes képek lettek. Majd az összes képből csinálok egy fotómontázst. Elköszöntem a többiektől, jó éjszakát kívántam és visszamentem a szobámba, de Niall már nem aludt hanem gépezett az ágyán. Az én gépemen(!) ahol ő és én vagyok a háttérkép(!).
-Ööö. Bocsi a háttérkép miatt de nagyon jó kép lett ...
-Semmi baj. Nézd. - mutatta felém a telefonját. Ugyan ez a háttérképe.Juj. De örülök. Óvatosan elmosolyodtam és leültem mellé az ágyára.
-Mit csinálsz?- kérdeztem és belenéztem a netbookba.
-Semmit. Csak Twitterezek meg Facebookolok. - mosolygott hiperédesen.
Megnéztem , hogy miket ír. És nem tudtam a mosolyt letörölni az arcomról. Kiállt mellettem Twitteren és megvédett Facebookon. Ő írt én meg olvastam. Körübelül olyan 7 órakor arra ébredtem , hogy a válláról emelem föl a fejem, ő meg a lábán a netbookomat nyomogatja
-Bocsánat ..- mondtam elvörösödve.
-Semmi baj. Tudod milyen aranyosan alszol ?
-Tényleg?- néztem rá kérdőn.