39. rész

Még mindig vak sötét volt. Hirtelen egy nagyon nagyon dörgött és én összerezzentem, de Niall megfogta a kezem. Én félek a sötétben, de mostmár nem féltem.
-Na végre, hogy itt vagytok. Legalábbis Emesét látom, Niall meg gondolom, hogy veled van.- mondta Liam.
-Igen, Én is itt vagyok. Na ki számol?-kérdezte Niall.
-Én.- mondta Harry.- Akkor menjetek.
Elindultam fölfele és mondtam Niallnak, hogy majd lennt találkozunk, mikor megtaláltak minket. Magyarul egyedül akartam elbújni. Fölrohantam az emeletre és bementem a fönti fürdőszobába. Elbújtam az ajtó mögé és ott vártam, hogy megtaláljanak. 5 perc múlva hallom, hogy jön valaki föl. Hallom, hogy elment valaki a fürdőszoba mellett és megy tovább. Gondolom, lennt nem talált senkit, ezért jött föl. Gondoltam lemegyek, mert akkor nem fog megtalálni. Halkan kimentem a fürdőszobából. Körbenéztem , nem volt ott senki és elindultam egyenesen a lépcső felé. Hirtelen hallom, hogy valaki jön föl lassan. Megijedtem ezért lassan elkezdtem hátrálni. Pont villámlott amikor valaki hirtelen megfogta a vállam. Sikítottam egyet, de az a valaki befogta a szám. Olyan volt, mint egy horrorfilmben. Az a valaki fölemelt és bevitt a gardróbba. Magunkra húzta az ajtót . Nekem a szivem még mindig a torkomban dobogott. Az alak fogott egy zseblápát és fölkapcsolta.
-Liam?- kérdeztem.
-Miért kire számítottál?- nézett rám értetlenül.
-Az alaszkai repülő hódra.- mondtam szarkasztikusan.- Nagyon megijeszettél.
-Bocs.
-Bogi hol van?
-Azt hittem veled. Szerintem nem lesz semmi baja. Szerintem már megtalálta Harry.
-Ja értem. Addig maradjunk itt. És próbálj meg nem sikítani mégegyszer mert akkor lebuktatsz minket.- nevetett halkan.
-Jólvan. De akkor te meg kapcsold le a zseblámpát.
Ott ültünk vagy 10 percig, amikor már nem bírtam tovább. Én föladom magam. Letoltam a kilincset.
-Mi a francot csinálsz?- kérdezte Liam.
-Dobd ide a zseblámpát.
-Tessék.
-Kössz. Én lemegyek. Ajánlom , hogy gyere te is.
-De észre fognak venni.
-Nem fognak, ha rám hallgatsz.
Liam fölállt és elindultunk lefele...