42. rész

-Én csak a szívemre hallgattam. Amikor a hét elején úton voltunk ide, egész végig azon stresszeltem, hogy vajon te is ugyan így érzel e irántam. Amikor kiléptem a kocsiból, rögtön tudtam, hogy te vagy az , akit nagyon sok ideje keresek. Nagyon féltem, hogy nem fogsz majd szeretni, vagy elfogadani. Sok rajongó az összes fiút nagyon szereti kivéve engem. Van, amikor az összes fiút megölelik ,csak engem nem és van olyan is amikor elküldenek egy kép készítése előtt, mert nem szeretnék, hogy rajta legyek. Ilyenkor mosolygok persze, de belül sírok. Nagyon sokan harcolnak ellene, hogy ne énekeljek a bandában. Még a menedzserek is. Ha nem lenne Louis szerintem Én már nem lennék a bandában. Az a sok, gyűlölködő üzenet amiket nap mint nap kapok,az borzalmas. Belülről mind tönkretettek.- Niall az arcába temette a kezét és elkezdett könnyezni a szeme.Gyorsan megsimogattam a hátát és megöleltem.- Aztán jöttél te, mert amikor rádnézek megnyugszok. Egyszerűen elfelejtem a rosszat és csak a jó jut eszembe. A támogatóim és a jóakaróim. Azok az emberek akik mindig melettem állnak. Szeretek veled lenni, mert fölvidítasz.
-Én is így érzek.
Aztán ültünk ott csendben. Én az ölében , egymás kezét fogva és egymásra dőlve. Nagyon, nagyon szeretem.
-Várj, jön valaki.- suttogtam. - Most menj te.
Niall lassan fölállt és kinyitotta az ajtót. Éppen Dóri indult a konyha felé. Niall gyorsan kiejtette Dórit, elmondta neki, hogy hova menjen és, hogy mit csináljon. Megkértük, hogy nézzen be, hogy ki esett még ki. Volt ugye Zayn akit mi ejtettünk ki és még Louis akit Dóri ejtett ki. Kiesett 3 , maradtunk még 5-en. Úgy érzem ez jó móka lesz.
-Ugye milyen jó helyünk van?- mosolygott Niall miközben ült vissza. Eléggé félelmetes volt, mert a lépcső legfelső fokán ültünk és mivel nem volt áram, ezért fény se és a félhomályban csak a lépcső feléig lehetett ellátni. Nagyon félelmetes volt, végig szorítottam Niall kezét. Szerintem kicsit megérezte, mert egyszer egyszer mondott egy 'au'-t meg, hogy ' ne szorítsd annyira a kezem, nem kell félni'. Ebből azt hiszem azt kell levonnom, hogy fáj a keze a félelmemtől. Onnan már nem szorítottam annyira a karját. És akkor Niall megszólalt és a legveszélyesebb mondatot mondta el amit játék közbe lehet:
-Éhes vagyok.
-Most? Nem tudnál kicsit várni?
-De éhes vagyok...
-Jólvan, hozok neked kaját.
Fölálltam és kinyitottam az ajtót. Eldöntöttük, hogy addig nem nyerünk amíg nem esik ki mindenki. Akár mennyire is nagy a csábítás, hogy megfújjam a kürtöt és akármennyire a konyha asztal melett kell majd elmennem akkor sem fújhatom meg Niall nélkül a kürtöt. A játékszabály megengedi, hogy egyedül nyerjek, de én nem nyerek egyedül. Már csak elvből sem. Szeretem Niallt és meg kell adnom neki azt az örömöt, hogy megfújhatja a kürtöt. Lassan kiléptem a lépcsőházból és magamra csuktam az ajtót....