14. rész

Most a 2 lány 2 külön szemszögéből fogom leírni az eseményeket.
Bogi szemszöge: 
 Kiléptem a kocsiból és ott állt Liam. Helyesebb volt mint valaha. Egy egyszerű, de nagyon elegáns ruha volt rajta.
-Mehetünk? - kérdezte.
-Oké. De hova?
-Ez a te napod. Az egész Pláza a miénk. Senki sincs velünk csak Niallék de ők a másik felén. Azt csinálunk amit akarunk. Nos- ajándékozott meg ekkor a világ legszebb mosolyával- mit szeretnél csinálni?
- Hát,- öleltem meg- szerintem először próbáljunk föl vicces ruhákat. Akkor majd nagyon jó kedvvel fog kezdődni ez az egész...Bármi is ez..- suttogtam halkan.
El is indultunk, körbejártuk a boltokat viccesebbnél viccesebb ruhákat próbáltunk föl. Persze ezeket a pillanatokat örökké meg akartam őrizni, szóval nagyon sok képet csináltam. Jó érzés volt végigszaladni az egész Arénán miközben Liam végig fogja a kezem. Egy beteljesült álom. Körbejártuk az éttermeket. Fogtunk egy bevásárló kocsit belepakoltunk a kiválogatott ételeket, beálltunk a liftbe és fölmentünk az áruház legtetejére. Ott egy leterített takaró várt minket .
-Hmm. Piknik? - kérdeztem.
-Ahogy szeretnéd.- mosolygott.
- Semmire sem vágytam jobban.
Kipakoltuk a bevásárló kocsiból az ételeket. Csináltunk pár képet , és elkezdtünk enni. Engem nem a kaja érdekelt, hanem , hogy ott vagyok. Akkor. Vele. Sose éreztem magam még boldogabbnak. Nagyon sokat ettünk, ittunk. Az az érzés felülmúlhatatlan amikor vele vagyok. Befejeztük a pikniket mert kezdett hűvös lenni, szóval inkább visszamentünk.Csak jártuk a boltokat míg valahogy a Tescoban kötöttünk ki. Megálltunk a tortás pult előtt. Kivettem egy szeletet a csokitortából, letörtem egy darabot. Bele akartam dobni a szájába, de véletlenül az arcán landolt. Elkezdtünk nevetni. Ő is a számba akarta dobni a tortát , de ő is eltalált vele. Egyre nagyobb és nagyobb szeletekkel dobálóztunk, mikor már arra eszméltem föl , hogy ez már egy kajacsata. Nem törődtünk a ruháinkkal. Sem a sminkemmel. Egyszerűen csak jól éreztük magunkat. Tiszta mocsok lettünk. A végén már a Tesco padlóján feküdtünk a nevetéstől egymás mellett és összekulcsoltuk a kezünket. Liam megszólalt :
-Lehet, hogy már észrevetted, de ha nem, akkor szólok, hogy.... ömm... nagyon odavagyok érted. Szinte mindennél jobban szeretlek.- pirult el.
-Ezt már én is el akartam mondani neked. Én is szeretlek. - és nyomtam egy puszit az arcára.- Nem megyünk mozizni ?
-De. Menjünk. Mit szeretnél nézni?
-Valami vígjátékot. Mondjuk a 'Másnaposok 2'-t.
-Igen. Az jó lesz .-mosolygott.
Vettünk popcornt meg üdítőt. Beültünk a moziba és elkezdtük nézni. Nagyon sokat nevettünk . És a film végén megcsókolt (!!!!!).
-Szóval, mi most járunk ? -kérdeztem.
-Igen. És ez nagyon jó érzés. De persze csak akkor ha te is szeretnéd.- nézett rám izgulva.
-Mindennél jobban.♥
Szóval mi most Liammal járuuunk. Nagyon szerencsésnek érzem magam. Nagyon, nagyon szerencsésnek. A kocsiba hazafele végig nevettünk , beszélgettünk és többször is megcsókolt. Lehetett vagy este 10 óra mire hazaértünk.Csodálkozva tudtam meg, hogy Emeséék még nem értek haza. Furcsa.. Mit csinálhatnak ennyi ideig. Próbálltam fölhívni, de ki van kapcsolva a telefonja.Már komolyan kezdek aggódni...