17. rész

Niall lépett be egy tállal a kezében.
-Itt a reggelid, vagyis az ebéded. Ugyanis fél 1 van.
Gyorsan fölpattantam.
-Fél 1?? Miért nem ébresztettetek föl ??
-Mert csak én vagyok itthon. Liam és Bogi elmentek vásárolni, Zayn ,Louis és Harry elmentek barátnőt találni Harrynek. Anyukád pedig elment elintézni valamit, csak este jön haza. Szóval miénk az egész ház. Mit szeretnél csinálni ? - tette le elém a reggelit amit ő főzött.
-Szerintem- kezdtem a mondatot miközben elkezdtem enni- először csináljunk valamit itthon, utána mi is elmehetnénk körbenézni a városban.
-Szerintem ez jó ötlet édesem. Okos lány vagy, korod ellenére.. De nem hiszem, hogy az emberek elé kéne állnunk...
-Most mi a baj azzal , hogy 14 éves vagyok?! Te választottál engem. Van nálam sokszor idősebb lány akivel jobban összeillenél , de nem neked egy kis éretlen 14 évest kellett választanod ?! Miért ?! És miért nem akarsz velem a nyilvánosság elé állni ? Szégyellsz ? Akkor miért akartál velem járni? Ne játszadozz velem.. - és ekkor kitört belőlem a sírás. Niall végigsimította a karom, de én elhúzódtam tőle. Kimentem a szobámból és leültem a kertbe és ott folytattam a sírást. Fél óráig ültem ott , és vártam, hogy kijöjjön de nem jött. Úgy ahogy voltam kiléptem a kapun, a biztonsági őröknek szóltam, hogy hagyjanak. Átverekedtem magam a rajongótáboron és elindultam sétálni. Fél óra eredménytelen sétálgatás után leültem a parkba, ott ahol a telefonom háttérképe készült. Ott ahol mindennél jobban szerelmes lettem Niallbe. És most csak sírni tudok. Az kezembe temettem az arcom. Hirtelen gitárt halottam meg. Fölnéztem és ott térdelt előttem Niall. Elkezdett énekelni, csak nekem. Azt a dalt,a mit csak nekem írt ez alatt az 1 óra alatt. A dal után leült mellém a padra és kezdte :
-Figyelj. Mindennél jobban szeretlek. Nekem a kor az nem számít. Csak téged szeretlek és mást nem. Hidd el. Igen szerethetnék idősebbeket is de én akkor is téged szeretlek. És nem szégyenlek. Akár mekkora baromságot csinálsz majd, akkor se foglak. Csak már most is nagyon rossz lehet neked az utálkozók postjai, és még akkor nem is tudják hogy együtt vagyunk. Nem szeretnélek ország-világ elé kitenni, mert tudom, hogy rossz lenne neked és én sose fogok rosszat tenni neked. 
-De engem nem zavar, ha tudnak rólam. Úgy se tudsz rejtegetni. Jobb ha az elején tudatod mindenkivel, mert különben a rajongók még jobban nyomulnának rád...Szeretném ha bebizonyítanád, hogy szeretsz, ha tényleg szeretsz....
-Okés. Fél óra és jövök. Addig vedd föl azt a szerkót amibe a koncertre jöttél.- kacsintott.
-Oké. De ne csinálj baromságot.- adtam neki egy gyors szájra puszit. - Szia.
-Szia. Szeretlek.
-Én is. -ordítottam utána mert már messze volt.
Megfogta a gitárját, elővette a telefonját, tárcsázott közbe rohant. Én elindultam a másik irányba hazafele. Átöltöztem. Fél óra múlva valaki kopogott az ajtón. Kinéztem, de senki sem volt ott, csak a földön egy papír egy nyíllal. Elindultam a nyíl irányába. De volt ott még egy papír egy nyíllal. Mit tehettem volna, hát  követtem a nyilakat...