Akik föliratkoztak♥

2012. július 31., kedd

45. rész

Kimentünk a főtérre a szökőkúthoz. Leültünk egy padra és elkezdtünk beszélgetni. Vettünk 2 üveg jegesteát egy éjjelnappaliban. Elkezdtük inni, mert szomjasak voltunk de persze Bogi éppen akkor kezdi el mondani, hogy tegnap elesett a macskájába. És persze ivás közben nem lehet nevetni ezért az arcomra öntöttem az egészet. Odamentem a szökőkúthoz, azzal a szándékkal , hogy lemosom az arcom, mert olyankor senki sincs ébren ezért úgyse látja senki. Odahajoltam a szökőkút felé és elkezdtem az arcomat mosni, amikor egyszer csak azt érzem, hogy valaki beleönt egy rakat vizet a pulcsimba hátulról. Megfordulok és Bogi röhög a hátam mögött.
-Na ezt most visszakapod.- mondtam.
Odarohantam az üvegemért és kiöntöttem belőle azt a maradék teát és a szökőkútnál föltöltöttem vízzel. Az egészet Bogi nyakába öntöttem. Kicsit meglepődött, mert erre nem számított. Elkezdtem én is nevetni, mert ezt most megérdemelte. Pár másodperc múlva annyit látok, hogy ő is jön felém egy üveg vízzel.
-Ne! Ne! Neeeee! Már elég vizes vagyook!-sikítottam.
-Én is. De most visszakapod.- és azzal a lendülettel öntötte rám a vizet. Elugrottam előle , de a fele akkor is eltalált.
Odarohantam a szökőkúthoz és föltöltöttem az üvegem. Elindult a vizi csata, megint, de most a végére nem lettünk annyira vizesek. Elindultunk hazafele egy sétálóutcán keresztül. Ott szépen megszáradtunk és mire hazaértünk már nem is látszott, hogy mit csinálltunk.  Mire hazaértünk már mindenki ébren volt, lennt ültek a nappaliban és föl voltak öltözve, sőt még a cipő is rajtuk volt.
-Sziasztok.- mondtuk egyszerre Bogival.
-Sziasztok. Végre ittvagytok. Ne is vegyétek le a cipőtöket. Indulunk.
-Hova?- kérdeztük ledöbbenve, miközben a fiúink egy csókkal köszöntöttek minket.
-Megyünk városnéznésre, be Pestre. Ha már itt vagyunk Magyarországon, akkor legalább nézük meg a látnivalókat.
-Ööö. Okés. De mivel megyünk?-kérdezte Bogi.
-Városnéző busszal.
-Ja, jó.
Beszálltunk a kocsiba, és elindultunk Budapest felé. Először elmentünka  Hősök terére, ott voltunk vagy 1 órát, mert megszálltak minket a rajongók. Voltak páran, akik a fiúk után, velem is csinálltak közös képet. Nagyon meglepődtem, hisz nem tartom magam valami túl híres személynek, ezért szokatlan volt egy kicsit. De amúgy jó érzés tudni, hogy ismernek és szeretnek olyanok akiket még életemben nem láttam. A Hősök terén fölszálltunk egy emeletes , városnéző kisbuszra. Elindultunk és...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése